Vénvirágok

Bizonyos hölgyek hajlamosak búnak ereszteni a gondolataikat. Fejük alatt ilyenkor a bosszúság meg a keserv lesz kispárna, egész nap mást sem tesznek, mint fitos orral támasztják magukat a betonon.

Ők azok a lányok, akik „nem kellenek senkinek”, akiknek pókháló nő a szívükbe, aztán meg jól elmennek vénkisasszonynak, 20 évesen. Mert ez egy ilyen világ, ebben számára nincsen hely, az ő hiányos részeit puzzle-darab ki nem töltheti, férfira ezért – nem mintha közelednének – nincsen szüksége.

Ó ha rózsabimbó lehetnék

Jártunkban-keltünkben mindenütt felfedezzük a nyomaikat: sárga falevek maradnak utánuk a koleszfolyósón, és furcsa csendek mocorognak az albérleti szobában. A kezdő vénvirág traumája – legyen az holmi Romana ciklusból ottfelejtett szerelmi-história, avagy a báj, a szépség állítólagos hiánya felett érzett keserv – egyetlen pontba sűrűsödik. Mindenkihez van kulcs, így a vénvirághoz is, csak nála gondos kezek zavaros, szennyes tenger mélyére hajították azt.

A vénvirágok problémái lehetnek nem beképzelt problémák, a bajok valóban csimpaszkodhatnak a hajába, karmolászhatják véresre az arcát, itt és most nem ez a lényeg. A dolog továbbgörgetése a fontos, és az a tény, hogy a hölgy inkább szirmokat hullat, minthogy gyökeret eresszen, egy férfi mellett mondjuk. Félős! Félős!

Kukoricán térdepel a szíve

Tegyünk a fazékba egy egész bánatot, csontozzuk ki belőle a józan észt, valamint egy éles késsel vágjuk le róla a megbocsátás képességét. Öntsük fel némi lányos nyakassággal, vessünk mellé néhány gramm sértettséget, majd fedő alatt forraljuk az egészet jó sokáig, amíg habot nem vet. Együk meg, amit főztünk, lehetőleg sózzunk arzénnal, és kész is a vénvirág. Őszintén, ha félretesszük az asztalról a hímsovinizmussal csurig rakott tálkát: mégis, melyik pasinak kellene egy ilyen lányka?

A vénvirág magának köszönheti, hogy egyedül tölti a szombat délutánjait. Távol álljon tőlünk a mindentudás látszata, de egyszer-egyszer illene mindenkinek jól seggberúgni az önsajnálatot, aztán odakinn, a napfényben felszabadítani némi kolekalciferolt. A vénkisasszony ráér utánanézni, hogy ez pontosan mit takar. Ráér.

Magadnak köszönj

Megsértették, bántották, rossz neki, menekül. A férfi látja rajta, stigmák ezek a homlokon: nem szívesen nyúl bele egy ilyen történetbe. Van neki gondja elég. Önző majom persze, még ha nem is tudja magáról. De valahol azért ez a hozzáállás is érthető - nem mindenki szeret sötét szobákban üldögélni egész nap.

A kommunikációképtelenség, a másikban való bizalom teljes hiánya: gonosz, vicsori tűzoltók eloltották a tüzet a mellben, a pasi meg látja a pernyét, mert bizony nem vak. Ő is melegedni akar, tetszenek érteni?

Legyen a lányban is annyi tartás, hogy felálljon, és vasvillával kergesse el a búbánatot a portájáról, utána már jöhet a hancúr.