Legalább 12 ezer ember halálát okozhatta a gyilkos köd: gyászba borult London az '52-es tragédia után

1952 decemberének elején Londonra olyan sűrű, sárgásfekete köd ereszkedett, amely néhány nap alatt a brit főváros történetének egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófájává vált.

A később Great Smog, vagyis nagy szmog néven emlegetett jelenség 1952. december 5. és 9. között bénította meg a várost.

Az 1952-es londoni nagy szmog

Londonban a köd önmagában egyáltalán nem számított szokatlannak, ám azon a télen különösen hideg idő érkezett, ezért a lakosság rengeteg szenet égetett az otthonok felfűtéséhez.

A háztartások kéményeiből, az erőművekből és a gyárakból hatalmas mennyiségű füst és kén-dioxid került a levegőbe, amely a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt képtelen volt eltávozni. A szennyező anyagok összekeveredtek a természetes köddel, és rövid idő alatt fojtogató, mérgező réteg telepedett Londonra.

A helyzet olyan súlyossá vált, hogy egyes városrészekben az emberek alig láttak néhány méternél messzebbre, sőt beszámolók szerint előfordult, hogy valaki még a saját lábáig sem látott el.

A közlekedés szinte teljesen megbénult: buszjáratokat állítottak le, az autósok csak rendkívüli nehézségek árán tudtak haladni, a mentők pedig sok esetben képtelenek voltak eljutni a betegekhez.

A szmog még az épületek belsejébe is beszivárgott, ezért mozikban és színházakban is előfordult, hogy a nézők egyszerűen nem látták megfelelően a színpadot vagy a vásznat - bár ez lett volna a legnagyobb probléma.

A legnagyobb veszélyt azonban nem a rossz látási viszonyok, hanem a levegőben kavargó mérgező részecskék jelentették.

Elsősorban az idősek, a kisgyermekek, valamint a szív- és légzőszervi problémákkal küzdők kerültek életveszélybe.

A halálozások száma már a ködös napok alatt drámaian megemelkedett. Eleinte körülbelül 4000, a tragédiához köthető halálesetről beszéltek, későbbi kutatások azonban arra jutottak, hogy a következő hetekben és hónapokban jelentkező többlethalálozással együtt akár 12 ezer ember életét is követelhette a katasztrófa, és mintegy százezren betegedhettek meg.

A gyilkos köd december 9-én, az időjárás megváltozásával végül felszakadozott, London azonban nem térhetett egyszerűen vissza korábbi életéhez. A tragédia fájdalmasan világossá tette, milyen súlyos következményekkel járhat az ellenőrizetlen légszennyezés.

A történtek hatására egyre nagyobb társadalmi és politikai nyomás nehezedett a brit vezetésre, mígnem 1956-ban elfogadták a Clean Air Actet, amely fontos lépést jelentett a széntüzelés és a városi füstszennyezés visszaszorításában.

Az 1952-es londoni nagy szmog nem "csupán" egy öt napon át tartó, félelmetes természeti és ipari katasztrófaként maradt meg az emlékezetben.

Fontos emlékeztető arra, hogy a tiszta levegő egyáltalán nem magától értetődő, és az egész társadalmat érintő felelőség az, hogy minimalizáljuk a légszennyezést.

Cover-fotó: Bettmann/Contributor/Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• london
• történelem
• köd
• légszennyezés
• tragédia
• Terasz