A zene mentette meg az életét: Anita Lasker még kamaszként került Auschwitzba

Az auschwitz-birkenaui náci megsemmisítőtábort 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok. Anita Laskernek, egy fiatal zsidó lány szinte kizárólag annak köszönhette, hogy túlélte a tábort, hogy a foglyok zenekarában éppen csellistára volt szükség.

1943 decemberében, mindössze 18 évesen deportálták az auschwitzi koncentrációs táborba. Érkezése után – a többi fogolyhoz hasonlóan – leborotválták a haját, megfosztották személyes holmijától, és azonosítószámot tetováltak a karjára. Miközben egy fiatal rabnő elvette a cipőjét, beszélgetni kezdtek. Lasker megemlítette, hogy csellózik. A nő erre csak ennyit mondott: „Ez nagyszerű. Megmenekülsz.” 

A csellójátéka mentette meg Anita Lasker életét

Az auschwitzi női zenekart Maria Mandl táborfelügyelő hozta létre, részben azért, hogy növelje saját tekintélyét és befolyását a tábor hierarchiájában. A fogva tartott zenészek feladata az volt, hogy indulókat játsszanak, miközben a rabokat reggel kényszermunkára indították, majd este, amikor a túlélők visszatértek a táborba.

A női zenekart időnként náci vezetők rendezvényein is felléptették, sőt olykor magánelőadásokra is kötelezték. Anita Laskernek egyszer Robert Schumann Träumerei („Álmodozás”) című darabját kellett előadnia Joseph Mengelének, az auschwitzi orvosnak, aki a foglyokon végzett kegyetlen emberkísérleteiről vált hírhedtté. Bár ezek az előadások a tábor embertelen működésének részét képezték, a zenekarhoz tartozás sok fiatal nő számára mégis a túlélést jelentette.

A nemrég 101. születésnapját ünneplő Anita Lasker-Wallfisch az auschwitzi Női Zenekar utolsó élő tagja. Mindössze 19 éves volt, amikor 1945. április 15-én, a bergen-belseni koncentrációs tábor felszabadításának napján interjút adott a BBC-nek. Hat hónappal korábban szállították át Auschwitzból Bergen-Belsenbe. Németül, anyanyelvén nyilatkozott: 

Először is szeretnék néhány szót mondani Auschwitzról. Azok a kevesek, akik túlélték, attól tartanak, hogy a világ nem fogja elhinni, mi történt ott.

Lasker így folytatta visszaemlékezését:

„Amikor a transzportok megérkeztek, egy orvos és egy táborparancsnok állt a rámpán, és a szelekció közvetlenül a szemünk előtt zajlott. Megkérdezték az újonnan érkezők életkorát és egészségi állapotát. A gyanútlan emberek őszintén beszéltek minden betegségükről, ezzel akaratlanul is aláírva saját halálos ítéletüket. Különösen a gyermekeket és az időseket küldték a halálba. Jobbra, balra, jobbra, balra. Jobbra az élet várt, balra a krematórium kéménye.” A legszörnyűbb dolgokat is zene kísérte” – emlékezett vissza.

A második világháború után Anita Lasker csaknem fél évszázadon át alig szólalt meg nyilvánosan németül. Gyermekkorában azonban szülővárosa, Breslau még Németországhoz tartozott; a város ma már Wrocław néven Lengyelország része. Édesanyja, Edith tehetséges hegedűművész volt, édesapja, Alfons pedig elismert ügyvéd. Anita két lánytestvérével együtt egy olyan családban nőtt fel, ahol a zene és a kultúra kiemelt szerepet élvezett. Már ifjú korában elhatározta, hogy felnőttként is kapcsolatban szeretne maradni a zenével, és csellóművésznek készült. Az otthoni biztonságát azonban ekkor már egyre inkább fenyegette a náci üldöztetés.

1938-ra a náci Németországban olyan mértéket öltött az antiszemitizmus, hogy Lasker szülei már nem találtak Breslauban olyan csellótanárt, aki hajlandó lett volna zsidó gyermeket tanítani. Ezért Berlinbe küldték tanulni, ám az 1938. november 9-i Kristályéjszaka után – amikor a nácik országszerte zsinagógákat gyújtottak fel, üzleteket fosztottak ki, és betörték zsidó családok otthonainak ablakait – sietve haza kellett térnie. Otthon a szülei továbbra is a kultúra erejébe kapaszkodtak, és erre tanították gyermekeiket is, hiszen – ahogy mondták – „ezt senki sem veheti el tőlünk” – idézi fel a BBC portréírása.

Legidősebb nővére, Marianne 1939-ben a Kindertransport program keretében jutott el Nagy-Britanniába. A háború kitörése előtt ez az akció több ezer zsidó gyermeket mentett ki a náci uralom alól. Két évvel később, amikor – Lasker szavaival – „a világ darabokra hullott”, édesapja még mindig arra biztatta Anitát és nővérét, Renatét, hogy olyan művekről beszélgessenek, mint Friedrich Schiller Don Carlos című drámája. Ugyanakkor – emlékezett vissza – mindannyian tudták, mi vár rájuk.

A család sorsa megpecsételődött 

1942 áprilisában megérkezett a rettegett felszólítás: szüleinek 24 órán belül jelentkezniük kellett a kijelölt gyűjtőhelyen. „Átsétáltunk Breslaun. Nemcsak a szüleim indultak el, hanem emberek hosszú sora hömpölygött ugyanabba az irányba. Ott búcsúztunk el. Az volt a vég. Csak akkor értettem meg igazán, min mentek keresztül a szüleim, amikor én magam is szülő lettem. Addigra már megtanultuk elfojtani az érzelmeinket.”

Anitát és Renatét egy zsidó árvaházba vitték. A két testvér azonban hamarosan elhatározta, hogy megszökik Németországból. Két barátjukkal együtt hamis papírokkal indultak útnak, azt remélve, hogy eljutnak a még meg nem szállt Franciaországba. A terv azonban meghiúsult: a Gestapo letartóztatta őket. Anitát okirat-hamisítás, az ellenség segítése és szökési kísérlet miatt mintegy másfél év börtönbüntetésre ítélték. Később úgy fogalmazott, hogy bármennyire is embertelen hely volt a börtön, még mindig össze sem lehetett hasonlítani a koncentrációs táborokkal.

A börtön nem kellemes hely, de nem koncentrációs tábor. A börtönben nem ölnek meg.

1943-ban a breslaui börtön túlzsúfolttá vált, ezért a még ott raboskodó zsidó foglyokat koncentrációs táborokba deportálták. Anitát Auschwitzba szállították, Renatét pedig két héttel később követte ugyanarra az útra.

Éjszaka érkezett meg a táborba: „Emlékszem, óriási zaj volt, és minden teljesen zavarosnak tűnt. Fogalmad sem volt, hol vagy. Ugattak a kutyák, az emberek sikoltoztak, elviselhetetlen bűz terjengett… Tényleg olyan volt, mintha a pokolba érkeztél volna. Érkezés után leborotválták a haját, tetovált azonosítószámot kapott, miközben a régebbi foglyok kétségbeesetten próbáltak híreket szerezni a külvilágról.

„Azt mondtam nekik, hogy nem sokat tudok, mert már régóta börtönben voltam. Aztán mellékesen megemlítettem, hogy csellózom. Az egyik lány erre azt mondta: »Ez nagyszerű. Lehet, hogy megmenekülsz.« Egészen abszurd helyzet volt. Meztelen voltam, leborotvált fejjel, egy számmal a karomon, és közben erről beszélgettünk. A lány elment, majd visszatért Alma Roséval, a zenekar vezetőjével. Így kerültem be a híres Női Zenekarba.”

Alma Rosé, Gustav Mahler unokahúga és Arnold Rosé, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere lánya volt. Lasker szerint rendkívüli fegyelemmel és professzionalizmussal vezette a zenekart. „Elérte, hogy annyira a próbákra és a játék minőségére koncentráljunk, hogy egy időre megfeledkezzünk arról, mi történik körülöttünk.” A zenekar a deportáltaktól elkobzott hangszereken játszott. Feladatuk az volt, hogy indulókkal kísérjék a kényszermunkára induló foglyokat reggel, majd este a visszatérő munkásoszlopokat.

Alma Rosé nem élte meg a háború végét: 1944 áprilisában, feltehetően botulizmus következtében meghalt. Lasker így nyilatkozott róla a BBC-nek: 

Úgy gondolom, az életünket Almának köszönhetjük. Olyan méltósága volt, hogy még a németek is tisztelettel bántak vele. Úgy kezelték, mintha ő is ember lenne.

1944 októberében a női zenekar története véget ért. A foglyokat Bergen-Belsenbe szállították, ahol már nem működött zenekar. Az ottani körülmények – Lasker szerint – még Auschwitznál is reménytelenebbek voltak. A brit csapatok 1945 áprilisában felszabadították a bergen-belseni koncentrációs tábort, ezzel megmentve Anita Lasker életét. Visszaemlékezése szerint a foglyok már az utolsó erejükkel küzdöttek a túlélésért, sem elegendő élelem, sem ivóvíz nem maradt már. 

100. születésnapja alkalmából Anita Lasker-Wallfisch tavaly interjút adott a BBC-nek. Amikor arról kérdezték, mit üzenne az embereknek mindazok után, amin keresztülment, és milyen tanácsot adna a jövő generációinak, így válaszolt: „Beszéljetek egymással, mielőtt megölnétek egymást!” Később még hozzátette: „A gyűlölet méreg, amely végül téged is elpusztít.” 

Képek: Getty Images, Profimedia

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• zene
• auschwitz
• történelem
• koncentrációs tábor
• mentés
• holokauszt
• Lélek&Test