„Miért vagy ennyire csendes?” 4 kérdés, amivel az introvertáltakat ki lehet kergetni a világból

Ezekkel a kérdésekkel szinte minden introvertált rendszeresen szembesül. Pedig a legjobb lenne, ha ezeket többet senki nem tenné fel nekik.

Kérdések introvertáltaknak
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az introvertáltak rengeteg szempontból különböznek az extrovertáltaktól. Míg az utóbbi személyiségtípusba tartozók nyitottabbak, kedvelik a társaságot, és ez is tölti fel őket, az introvertáltaknak szükségük van csendre, magányra, az emberekkel való interakciók ugyanis lemerítik energiatartalékaikat. Jellemző még rájuk, hogy nem túl beszédesek, ha olyanokkal kell társalogniuk, akiket nem ismernek jól, és az is, hogy nem szívesen szólalnak fel nagyobb közönség előtt, illetve csak olyanokkal osztanak meg intimebb információkat a magánéletükről, akikkel elég szoros a kapcsolatuk.

Ezen különbségek sok félreértésre adnak okot, mivel az extrovertáltak gyakran nem tudják, miért viselkedik annyira másképp az illető. Ennek következtében sokszor olyan kérdéseket tesznek fel nekik az emberek, amelyekkel igen kellemetlen helyzetbe hozhatják őket. A következőket érdemes kerülni, mert minden introvertáltat ki lehet kergetni velük a világból.

„Miért vagy ennyire csendes?”

Az introvertáltak sokszor kényelmetlenül érzik magukat a nagyobb társaságokban, ismeretlen emberek között. Egy ilyen szituációban először inkább megfigyelnek, és nem szeretnek mindenről beszélni, nem érzik úgy, hogy állandóan csevegniük kellene. Csak akkor szólalnak meg, ha tényleg úgy vélik, akarnak, és van értelme. Mások viszont félreérthetik ezt, és gyakran szögezik hozzájuk a kérdést: „Miért vagy ennyire csendes?”

barat beszelgetes
Fotó: laflor / Getty Images Hungary

Néha emellett még szégyenlősnek, visszahúzódónak titulálják őket, ám ezzel csak azt érik el, hogy kínos helyzetet teremtenek. Ilyenkor magyarázkodásra kényszerítik a másikat, aminek csak az lesz a következménye, hogy még kellemetlenebbül érzi majd magát. A legjobb lenne elfelejteni ezt a kérdést, és hagyni, hogy egy idő után magától kibontakozzon.

„Unatkozol velünk?”

Ha az illető nem szólal meg túl gyakran, vagy nem olyan harsányan viselkedik, mint a többiek, akkor az előbbi kérdés mellett gyakran felmerül a környezetében az is, hogy unatkozik - és ezt számtalanszor meg is jegyzik neki. Persze, előfordulhat, hogy így van, de általában csak szimplán nem olyan a vérmérséklete, mint másoknak. És itt is csak azt érik el, hogy kínossá teszik a szituációt. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban a nemi egyenlőtlenség és a toxikus maszkulinitás jelenségéről beszélgettünk. Mi a különbség a férfiség és a férfiasság között? Mi számít toxikus maszkulinitásnak, miért alakult ki, és vajon köze van-e a Metoo mozgalomhoz? Miért van annyira kevés női vezető, és miért csak férfias személyiségű nők kerülnek vezetői pozícióba? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat Szél Dávid pszichológus, Leszkovszki Máté újságíró, és Pintér Ada.

Promóció

„Ki szoktál mozdulni azért?”

Amikor valakiről megtudják, hogy introvertált, vagy észreveszik, hogy csendesebb típus, általában felmerül az a kérdés is, hogy ki szokott-e egyáltalán mozdulni, jár-e szórakozni. Az igaz, hogy az ilyen személyiségtípusba tartozók kedvelik az otthonukban, egyedül töltött időt, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem mennek sehova. A barátaikkal ők is ugyanúgy találkoznak, ám az lehetséges, hogy nem feltétlenül ugyanúgy kapcsolódnak ki, ahogyan az extrovertáltak: ők máshogy töltődnek fel, más programokat részesítenek előnyben. Ez a kérdés viszont szintén magyarázkodásra készteti őket, ráadásul olyan érzést kelt, mintha a másik szinte földönkívüliként tekintene rájuk.

„Máris indulsz?”

Az introvertáltak energiáit leszívják az emberek, ezért egy idő után úgy érezhetik, elég volt a társaságból. A szocializálódás számukra egy igen intenzív, fárasztó helyzet, ezért amikor már nem bírják tovább, elindulnak haza. Általában korábban köszönnek el, mint a legtöbben, ezért is faggatják őket rendszeresen arról, hogy miért mennek, és kezdik győzködni, hogy maradjanak. Ekkor veszi kezdetét az értelmetlen huzavona és a kikényszerített magyarázkodás, aminek két vége lehet: vagy mégis marad úgy, hogy valójában nem érzi jól magát, vagy tényleg hazaindul, de bosszankodva, idegesen és még kimerültebben.

Ha valaki menni akar, a legjobb, ha mindenki elfogadja a döntését, és inkább megbeszélnek egy következő találkozót, mintsem erőszakkal próbálják maradásra bírni.

Az élet egy introvertálttal

A fiatal nő megmutatja, milyen férje élete introvertált, gyakran szorongó szerelmével, és azokat a szokásokat, viselkedéseket örökíti meg, melyek az extrovertált személyiségeknek - tehát párjának is - a kezdetekben furcsának, érthetetlennek tűnhetnek. A rajzokat nemcsak azért készíti, hogy megossza életük részleteit, hanem azért is, hogy éreztesse a hozzá hasonlókkal: nincsenek egyedül, és nem kell rosszul érezniük magukat azért, amilyenek.

Milyen az élet egy introvertálttal? Őszinte rajzokon mutatja meg a nő

Nézegess képeket!

Elolvasom
Ezt is szeretjük