Út a tökéletes karácsonytól az idegbajos anyázásig, avagy soroljuk, idén mitől borulsz ki

Az úgy történt, hogy elköltöztünk a Kicsi Házból, és elhatároztam, hogy végre megint plafonig érő karácsonyfánk lesz. Nem mintha a Kisjézuska nem születne meg, ha egyötvenes fenyőfánk lenne, de akkor is. A plafonig érő karácsonyfa az én rögeszmém, csak ráfogom, hogy a gyerek miatt kell. És most végre van hely is, csodálatos lesz, igen, végre, végre, gyermeki lelkem ujjongott és tapsikolt.

December 24-én, délelőtt fél tizenkettőkor tört ki belőlem az artikulálatlan üvöltés. A Kicsi Házban a kicsi karácsonyfához a férjem egy csodás, vöröses farönkből csinált még csodásabb tartót, amit ott hagytunk, hátha az új lakóknak megtetszik. Csakhogy most mibe tesszük ezt az óriási fát? Nincs karácsonyfatalpunk!

Azt csináltam, amit minden normális ember csinált volna a helyemben: bugyiban és melltartóban szaladgáltam körbe-körbe, ordítozva, hogy most mi lesz. Aztán nem találtam a kulcsokat, aztán a faluvége táblától visszakanyarodtam, mert otthon hagytam a pénztárcám. Bevágódtam a térre, ahol az árusok már pakolni kezdtek, megragadtam az első embert, akiről azt gondoltam, árul valamit, megráztam, és az arcába üvöltöttem, hogy adjon egy karácsonyfatalpat, most! Kis gondolkodás után nem tettem hozzá, hogy ha kedves az élete, mert úgy gondoltam, ez a tekintetemből simán kiolvasható.

Mi az, hogy nincs? Hát úgy, hogy fenyőfákat árulnak, talpakat nem. Ott árultak talpakat, bökött a távolba a férfi, de már összepakoltak. És akkor az ott mi, böktem rá egy csúf, girbegurba izére, amiben egy fenyőfa állt. Az egy ilyen szögvasból hajlított izé, nem talp, mondta az árus, nem eladó, én hajlítottam.

Megveszem!

A férfi arcára ekkor láttam először kiülni azt a fajta döbbenettel vegyes rémületet, amikor a szörnyű gyanú, hogy egy futóbolonddal támadt dolgunk, beigazolódik. Hátrált egy kicsit, majd hátraszólt a válla fölött, Anyi, jöjjön ide, ide maga kell! Jött is a termetes asszony, megragadtam a kezét, és elhadartam, mi a helyzet, nekem kell a karácsonyfatalp, én anélkül haza nem megyek! Hát add oda neki, Kálmán, mondta, azt is hozzátette, na, igyekezzél. Kálmánnak nem volt más választása, a felületes szemlélő számára is nyilvánvaló volt, hogy Anyi az úr a házban.

Csakhogy Kálmán mesterművéből nem tudtuk kiszedni a fát. Beleszorult. Ekkor veszítettem el a maradék józan eszem. Szerintem a mai napig emlegetik, ahogy a baltával nekiesek a fenyőnek, Kálmán izéjének, közben azt zihálom, hogy kifizetem a fát is, ne aggódjanak, hogy az a… de nem aggódtak, mert ekkor már komolyan féltek tőlem. Pénzt sem nagyon akartak elfogadni, azt gondolom, alig várták, hogy megszabaduljanak tőlem.

Soha olyan diadallal nem állítottam haza. Kálmán izéjét azóta se cseréltük le, remekül szuperál, baromi ronda, de mindig szépen eltakarják az ágak.

És már elő van készítve, hogy a csendes éj valóban csendes legyen. Hogy mi minden történhet még azon kívül, hogy kiderül: nincs vagy nincs meg a karácsonyfatalp, összeállítottam egy listát a lehetséges és tipikus karácsonyi eseményekről, amik idegbajt okozhatnak.

1. Hirtelen jött karácsonyi hangulatba kerülsz, és elfelejted, hogy tavaly már sütöttél együtt a gyerek(ek)kel mézeskalácsot, aprósüteményt. Azt is, hogy együtt négy és fél óra, egyedül ötven perc. És akkor nem kell meszelni sem. A második tepsinél kezd tikkelni a szemed, és gondolsz arra, még szerencse, hogy a kutyákat lelkifurdalás nélkül ki lehet zárni a kertbe anélkül, hogy egy Hintalovon hologram feltűnne a nappaliban.

2. Az az égősor, amit november végén és december közepén kétszer is ellenőriztél, és megbizonyosodtál róla, hogy működik, a karácsonyfára való felrakás után soha többé nem fog világítani. Amik működnek, azok gordiuszi csomóban vannak valahol a … ööö… valahol.

3. Vannak dolgok a konyhában, amik egyszerűen vannak. Só, bors, alufólia. Olyan alapvető dolgok, hogy fel sem írod őket a bevásárlólistára. Pont karácsonykor fognak elfogyni, és természetesen akkor veszed észre, amikor már bezártak az üzletek. Szóval, ott fogsz kuncsorogni az undok szomszédasszonynál egy kis fekete borsért az ajtóban.

4. Rosszul emlékszel, és a méregdrága kajához, amit egyszer egy évben igazán megérdemeltek, a recept szerint nem … hanem … kell.

5. A gyerek ajándékához nem vesztek elemet, így nem elég, hogy a robotkutya nem ugat, és nem táncol, a baba nem mondja, hogy mama szeretlek, a Kedvenc Kis Ölebem nem pitizik, de még a gyerek is üvölt, mert nem tudja kipróbálni. Persze veled nem lehet kicseszni, másnap a benzinkúton veszel egy csomag AA elemet, aztán egy óra múlva, anyósodnál a gyerekek kibontják az ajándékokat. Oda is hoztak az angyalok elemes játékot, csak azok góliáttal működnek, és a mamáék is elfelejtettek venni.

6. Nem csinálsz mákos gubát, mert tavaly se ette senki, te viszont három napig, mert sajnáltad kidobni. Szenteste mindenki a gubát keresi. Mák és gubakifli nincs, méz van.

7. Idén végre vesztek kültéri fényfüzért, és már látod, ahogy fényárban úszik a ház. Ki se mész segíteni a férjednek, mert a végeredményt akarod látni. Másfél méterrel rövidebb. Ha nem, akkor kiderül, hogy meleg fehér helyett kék-piros izzók vannak benne, és úgy néz ki az egész, mintha razziát tartana nálatok a rendőrség. Ha egyik sem, a férjed leesik a létráról.

8. Borika, az egyébként tüneményes virágkötő véletlenül összekeverte a rendelésed, és az egész lakásba egységesen megrendelt „parasztezüst-fehér, nagypolgári elegancia” karácsonyi dekoráció helyett cipelheted haza a „jégkék-platina, modern-meghökkentő” stílusú kopogtatót, adventi koszorút, girlandot és asztaldíszt. Borika sír, neked nincs szíved lecseszni. Kapsz tőle ajándékba egy parasztezüst-fehér dekorációt. Kiteszed az előszobába. Még aznap leveri a macska.

9. Az ígéretesen hangzó „Dércsípte Áfonya és Kökény a Havas Téli Erdőben Leheletnyi Fahéjjal Mintha Csak Meseországban Lennénk” illatmécses egyáltalán nem hasonlít sem áfonyára, se kökényre, cserébe rothadóalma-szagot áraszt, mintha a nappaliban komposztálnál.

10.) Az öcséd két ünnep közt hozza fel bemutatni a barátnőjét. Még egyszer nekifeszülsz, mert nincs pofád morzsapartit rendezni. Hideg kacsamáj zsírjában frissen sült kaláccsal és lilahagyma-chutney-val, borleves, kardhalfilé paszternákpürével és grillezett polentával. A csaj vegán, így csapvizet iszik.

Azt, hogy a bejgli megreped, azt le se írom. Minek?!

Fotók: Getty Images Hungary

• karácsony
• stressz
• hasznos információ
• humor
• ünnep
• Lélek&Test