Tabuként kezelték a szexet, a klimaxra pedig betegségként tekintettek az ír sziget lakói: sokáig féltek a meztelenségtől

A történelem során az embereknek különös kapcsolata volt a szexszel: voltak olyan időszakok, amikor semmi nem számított tabunak, és teljesen természetesnek vették, hogy nyíltan beszélhetnek a nemi vágyaikról. Az idő múlásával azonban egyre jobban magányügyként kezelték a szexet, és még ma is sok olyan hely van a világban, ahol nem szívesen beszélnek róla nyíltan.

Nem is olyan régen volt egy kis ír közösség, akik nemcsak kellemetlenül érezték magukat, amikor a szex szóba került, hanem egyenesen megvetették azt, és a társas kapcsolatokra is inkább csak kötelességként tekintettek, nem pedig örömforrásként.

Ezért utálták az ír sziget lakói a szexet

A jelenségre először John Cowan Messenger szociálantropológus figyelt fel azután, hogy több onnan származó emberrel is beszélgetett, akik látványosan elítéltek mindent, ami a szexualitással kapcsolatos. A férfi ezután kutatásba kezdett, és 1958-tól 1966-ig vizsgálta az ott élőket. Az Írország partjainál található sziget Messengertől az „Inis Beag” álnevet kapta, ami írül „kis szigetet” jelent, ezzel szerette volna megvédeni az identitását és a közösséget. Később kiderült, hogy ez a valóságban az Inisheer-sziget volt.

Az 1960-as években Inis Beag lakossága körülbelül 350 emberből állt, akik többnyire földművelésből és halászatból éltek, és önellátó gazdálkodást hoztak létre. Nagyrészt katolikus közösség volt, de a kontinenstől való évekig tartó elszigeteltség lehetővé tette, hogy a vallás konzervatív szexről alkotott hiedelme radikálisan jelenjen meg itt. Dr. Kate Lister szextörténész szerint ennek egyik oka az lehetett, hogy a sziget megközelíthetetlensége megakadályozta a szárazföldről származó liberálisabb eszmék terjedését. Messenger leírta, hogy Inis Beagnek szigorú szokásai voltak a fizikai érintkezés ellen, nem volt szexuális nevelés, és szinte halálosan féltek a meztelenségtől. A szigetlakók csak a lábukat, arcukat és kezüket mosták meg, nehogy bárki meztelenül lássa őket.

Ami a szexet illeti, az egyetlen alkalom, amikor az emberek foglalkoztak vele, az a házasság és a gyereknemzés miatt volt, aminek többségét a szüleik szervezték. Az ott készített interjúk alapján Messenger leírta, hogy ennek a „kötelességteljes” közösülésnek szinte semmi előjátéka nem volt, az orális szexről nem is beszélve, és a lehető leggyorsabban be kellett fejezni. Az aktust mindig misszionáriuspózban végezték, és a legtöbb ruhájuk rajtuk volt közben is. Miután a férfiak elérték a csúcspontot, elaludtak, sokáig egyáltalán nem tudták, hogy a nők is képesek az orgazmusra. Felvilágosítás híján a legtöbb embernek fogalma sem volt, mit csinál, csak az ösztöneikre hagyatkozhattak. A maszturbációt, a szexuális beszédet és még az ártatlan testi intimitást is helytelennek ítélték, bárki, aki ezt megkísérelte, megbüntették.

A szigorú szexuális nevelés következményei

A kutató egy helyi nővérrel is készített interjút, aki a „szárazföldről” származott. Elmondta, hogy csak nagyon kevesen fordultak hozzá egészségügyi segítségért, hiszen nem tudták kezelni azt a szégyent, amelyet a vizsgálat vagy a ruhák levétele okoz. Ez azt jelentette, hogy az embereket nem lehetett kezelni, és ha igen, akkor gyakran már késő volt. A menstruáció is szükségtelenül bonyolult volt hitük miatt. A lányok tanácstalanok maradtak, amikor először megjött nekik, és a megpróbáltatást inkább kétségbeejtőnek, mint természetes folyamatnak tekintették. Édesanyjuk nem volt hajlandó megvitatni velük a jelenséget, és segítséget sem nyújtottak.

A menopauzával járó tüneteket betegségnek tekintették. Az ezzel a természetes biológiai folyamattal járó hajhullást, görcsöket és hőhullámokat az őrület korai kezdetének hitték. A kutatás során például rengeteg negyvenes-ötvenes nő kérdezte Messenger feleségét a klimaxról, hogy mit kell tudni róla, és milyen veszélyekkel jár. Miközben erről beszéltek, a nők kiküldték gyermekeiket a szobából, hogy semmit ne halljanak ebből.

A konzervatív kis közösség ma már sokkal felvilágosultabb, és nem zárkóznak el mindentől, ami a szexszel kapcsolatos, ami dr. Lister szerint annak köszönhető, hogy a technológia fejlődésével sokkal jobb kapcsolat alakult ki a sziget és a szárazföld között, ez pedig egy szabadabb gondolkodásmódot is hozott magával. A táj szépsége és a remekül megőrzött ír kultúra miatt ma már a turisták kedvelt célpontja, így a közösségen kívül érkezőktől is sokat tanulhattak arról, hogy az emberi test vágyait vagy éppen változásait nem kell szégyellni, hiszen teljesen természetes jelenségek.

Erotikus érdekességek a szocializmusból: a pornó tabu volt

Magyarországon nagyon sokáig nem volt divat a szexről beszélni nyilvánosan, pedig a fiatalságnak akkor is nagy szüksége lett volna a felvilágosításra.

(Borítókép forrása: James Stringer / Flickr)

• írország
• szex
• szexualitás
• tabu
• konzervatív
• Lélek&Test