Mit tudtak nagyanyáink, hogy tényleg csak a halál választotta el a házastársakat?

Egyszerű lenne ráfogni a világ változására a mai párkapcsolatok törékenységét. Benne van persze a felgyorsult tempó, a sok, elérhető információ is abban, hogy manapság keveseknek sikerül a holtomiglan-holtodiglan.

Így feltehetnénk úgy is a kérdést: mi mindenről nem tudtak régen a nők és férfiak, ami lehetővé tette számukra, hogy megtartsák a házassági fogadalmukat? Ám van itt még valami, ami az elkerülhetetlen fejlődés következménye: már képesek vagyunk egyedül is boldogulni.

Az édes élet illúziója

A régi kapcsolatok tartósságát természetesen az egyházi tanítások és a társadalmi értékrendek is erősítették. Ám ez már következmény, és nem ok. Az internetet és televíziózást megelőző időkben legfeljebb a moziban csodálkozhattak rá nagyanyáink arra, másképp is lehet élni, mint amit a szűkebb és tágabb környezetükben láttak. Ezért ez a másképp nagyon távolinak, misztikusnak és elérhetetlennek tűnt.

A legtöbben tehát fel sem ismerték közülük, hogy nem boldogok. Vagy ha netán rá is jöttek arra, valami nem stimmel a párkapcsolatukkal, el sem tudták képzelni azt, hogy változtathatnak. A rossz házasságból kilépő kevés, merész kivétel ugyanis nagy árat fizetett a szabad akaratáért. A többiek megszólták, kiközösítették azokat, akik tükröt tartottak eléjük, de vajon miért?

Az odatartozás szükségszerűsége

Minden az első emberi felismerések egyikéből indul, azaz, hogy az egyén túlélési esélye sokkal nagyobb akkor, ha csoport - család - erejét is használja. Ez volt az ősemberek klánjainak egyik legfontosabb tapasztalása: együtt könnyebb vadászni, élelmet szerezni, védekezni és így tovább. Innen elindulva az ösztönös biztonságra törekvés - a valahova, valakihez kötődve életben maradni, és továbbadni az életet - sok évszázadon át felülírta a boldogság lehetőségét. Így már érthető, hogy - még a modern világban is - minden társadalmi elvárás a nemzetek, országok fennmaradásához elengedhetetlen házasságok, családok, egyben maradását erősítette.

A női nem ereje

Ezt a stabilitást kezdte ki a változás, a felgyorsult a világ, a nők szerepének, helyzetének, potenciáljának változása, valamint az a hatalmas technikai fejlődés, ami ma már természetessé teszi, hogy egyén egyedül is életképes.

Érzelmi síkon valójában semmi nem más, mint a nagyanyáink idejében volt. A mai nők is képesek szeretni, gondoskodni, tisztelni és így tovább. Szerelemre, gyerekekre, boldog családra vágynak. Csak közben vannak saját céljaik is, és hamar tudatosul bennük, hogy olykor éppen a társuk akadályozza meg őket az előrelépésben. Ám mernek újrakezdeni, a következő kapcsolatukig pedig önállóan is boldogulnak. Már nem kiszolgáltatottak.

A szabadság ijesztő varázsa

Ahol ma tart a világ, esélyt ad arra, hogy egy életbe több életnyi élmény is beleférhessen. És ahogy nem kötelező ugyanott megöregedned, ahol megszülettél, több, hosszú párkapcsolatod is lehet a felnőtté válásodtól a halálod pillanatáig. Benned van a női felmenőid minden tudása, csak amíg nekik egyrészt kiszámíthatóbb sors jutott, a boldogságuk pedig a szerencsén is múlott, neked nem kell beletörődnöd abba, ami körülötted alakul. A lehetőségekkel azonban felelősséget is kaptál. Te dönthetsz, és irányíthatod a végzetedet.

• féderer ágnes
• párkapcsolat
• családállítás
• nagyszülő
• Lélek&Test