Az első apró jel, hogy megromlott a kapcsolat

A párkapcsolat első, szerelmes szakaszában a felek minden különbözőségük dacára azon igyekeznek, hogy demonstrálják az összetartozásukat, és teljes harmóniában olvadjanak össze egymással. Hosszú távon azonban nagy ára van annak, ha valaki folyamatosan elnyomja a saját igényeit, ily módon feladva magát. Ez a probléma főleg akkor válik aktuálissá, ha elmúlik a szerelem.

Szerelmesen nincs abban semmi furcsa, ha valaki nem látja a kettejük közti különbséget, és rendületlenül vállalja az újabb és újabb kompromisszumot, mert az összetartozás mindennél fontosabb számára.

Ám ha az első öt-tíz év után is túl sok engedményt tesz valaki, azzal az egyéniségét tagadja meg, és mindez szép lassan aláássa a kapcsolatot. Ilyenkor az önmegtagadó fél tudatosan vagy öntudatlanul elkezd íratlan listát készíteni mindazokról a kompromisszumokról, melyekbe belemegy. Mintha bónuszpontokat gyűjtögetne abban a titkos reményben, hogy a másik félnek egyszer elég erős lesz a bűntudata ahhoz, hogy ezeket a gyűjtögető számára előnyös kompromisszumokra váltsa be.

Már megint

Mindez vagy vég nélküli veszekedéseket, vádakat és szemrehányásokat eredményez, vagy állandósul egy olyan állapot, melyben az egyik fél túlzottan is tekintettel van a másikra, ám közben a felszín alatt összegyűlt harag és elégedetlenség morgolódás, illetve a másiknak való keresztbetevés formájában nyilvánul meg.

Ilyenkor jönnek azok a mondatok, melyeket valaki azzal kezd, hogy már megint ezt vagy azt teszed. Gyakran felhánytorgat múltbeli tévedéseket, illetve az ismétlődéseken rágódik, miközben mártírszerepbe kényszeríti magát.

Mentegetőzés

A másik fél mindezt vagy elengedi a füle mellett, vagy vitába száll, de nem kizárt, hogy mentegetőzni kezd. A mentegetőzés nem azonos a bocsánatkéréssel: utóbbinak, bármelyik féltől érkezzen is, fontos szerepe van a kommunikációban és a kapcsolat pozitív alakulásában. Ám ha valaki mentegetőzésre kényszerül, az gyakran az első figyelmeztető jele annak, hogy a két ember között megbomlott az érzelmi egyensúly, és a kommunikációban zavar állt be.

A mentegetőzés nem több egy formalitásnál, amely arra szolgál, hogy valaki elkerülje a büntetést vagy megszabaduljon a lelkiismeret-furdalástól, de nem érzi valójában magáénak a problémát.

Mit lehet tenni?

Az egyensúly hiánya azt jelenti, hogy az egyik fél akarata vagy igényei olyan erősen érvényesülnek a másik rovására, hogy azt az érzelmek nem tudják követni. Ehhez gyakran hozzájárul az is, ha valaki elsősorban a másikat teszi felelőssé azért, hogy ő hogyan érzi magát, vagy épp túl sok felelősséget vállal a másik érzéseiért.

Aki vissza akarja állítani az egyensúlyt, annak mindenekelőtt képesnek kell lennie arra, hogy a másikat illúziók nélkül fogadja el olyannak, amilyen, és meg tudja különböztetni a saját igényeit a társáétól. Bár az ember ismeri társa értékmérőit, céljait és vágyait, nem köteles őket kielégíteni.

A szeretetteljes kapcsolathoz a szeretetteljes ellenállás is hozzátartozik - nemet mondhatsz társad egyes igényeire, ha úgy érzed, nem vagy abban a helyzetben, hogy a következményeket magad is viseld. Nagy különbség van azonban a között, hogy egy adott helyzetben sajnálattal veszed tudomásul saját nemleges válaszodat, és a között, hogy mentegetőzöl az elutasítás miatt.

Cikkünk megírásában Jasper Juul A működő család című könyve segített.