Cölibátus a gyerekek miatt: egyetlen tévedés, amit sok egyedülálló anya elkövet

Sokan csak felnőttként döbbennek rá, hogy jóval korábban milyen csapdába kerültek. Bár egy önfeláldozó anya általában nem vár el viszonzást - hiszen azzal, amit tesz, valójában a saját lelki folyamataira keres megoldást - a legtöbb gyerek mégis úgy érzi ilyenkor, tartozik mindazért, amit kapott. Akár a saját boldogságáról is lemond, hogy az anyját boldogabbnak láthassa.

Mindent értetek teszek

Hogyan kezdődik mindez? Például egy válás elodázásával. Aki a gyerekeire hivatkozva nem mer lépni - "nem tehetem meg, hogy a saját vágyaimat kövessem, nekik egész családra van szükségük" -, azaz nem tisztázza az érzéseit, azt, hogy ő valójában mit is szeretne, olyan áldozatot hoz, aminek a súlya a gyerekei vállat nyomja majd. Egy elhivatott anya nagyon gyakran elvárásokkal is fellép: "mindenről értetek mondtam le, nektek csak az a dolgotok, hogy…" Ide persze bármi behelyettesíthető.

Nem könnyebb a helyzet, ha a magára maradó anya az újrakezdés lehetőségét utasítja el. Álmisszió mögé bújik, arról győzi meg magát, hogy mindent meg kell adnia a gyerekeinek, ha már szegénykék gyerekkora így alakult. Egy ilyen anyának eszébe sem jut új kapcsolatot létesíteni, és amikor megkérdezik tőle, mire a legbüszkébb az életében, biztosan a gyerekek érdemeit kezdi sorolni. Akkor veszi észre, hogy baj van, amikor a gyerekekből már felnőtt lesz, így ő elveszíti a "feladatát".

Nőnek lenni veszélyes

Mi van a háttérben? Ezek a nők azért ragadnak bele tudattalanul az anyaszerepbe, mert nőként nem érzik biztonságban magukat. Tönkrement a házasságuk, amiért, mondjuk, magukat hibáztatják, hogy nem tudták beérni azzal, ami nekik jutott.

Vagy éppen a volt férjükre haragszanak, aki félrelépett, amit megaláztatásként éltek meg, nem beszélve arról, ha valóban bántották őket a párkapcsolatukban, akár szavakkal, akár tettekkel. A legjobb gyógyír erre egy olyan területen helytállni, ahol biztos a sikerélmény, és ez anyaként szinte garantált. Kérdés, milyen áron.

Harc a múlttal

Az anyáknak létezik még egy nagy csoportja, ők a saját anyjukkal mérik össze magukat. Amennyiben nem volt könnyű a gyerekkoruk, például sok figyelem, törődés, szeretet hiányzik nekik onnan, fogadalmat tesznek: "én másképp csinálom majd. Nem akarok olyan lenni, mint az anyám, nem szeretném, hogy a gyerekem ugyanazt élje át, amit én, és így tovább". Az ilyen fogadkozások következményei zúdulnak aztán a gyerekeikre, akik eleinte élvezik, később egyre jobban megszenvedik az édesanyjuk tökéletességre törekvését. A végeredmény tehát épp az lesz, amit elkerülni igyekeztek. Azzal, hogy túlzásokba esnek, a gyerekeiket hozzák nehéz helyzetbe.

Mit tehetsz, ha elkötelezett anya vagy?

Figyelj a gyerekeid visszajelzésére. Ha egyre több ellenállásba ütközöl, vizsgáld felül a céljaidat és az eszköztáradat is. Nekik nem arra van szükségük, hogy értük lemondj a saját életedről. Nem tudják viszonozni, ám biztosan megpróbálják, hiszen ezt diktálja a lelkiismeretük. Ne engedd, hogy érted megismételjék az áldozatot, és kihagyjanak fontos dolgokat - párkapcsolat, gyerekvállalás, karrier és így tovább - a sorsukból, csak azért, hogy megmaradjanak neked mindennapos elfoglaltságnak.

Mit csinálj, ha rendíthetetlen anyád van?

Menj előre a saját utadon. Ne várj arra, hogy ő majd egy napon elenged, neked kell leválnod róla, ami nem jelent cserbenhagyást. Abban segíts, amiben valóban tudsz. Annyit tegyél meg érte, amennyi módodban áll, és amit szívesen teszel meg. A többit bízd rá. Ha rájön, hogy te már önálló vagy, kénytelen lesz letenni a lélekben főállású anyaságot, és felnőtt nőként végre ő is esélyt ad magának, hogy éljen. És ha te boldog vagy, meg sikeres, akkor édesanyád minden - szükséges és felesleges - áldozata benned végre hasznosulhat.

• családállítás
• féderer ágnes
• ismerkedés
• anya
• Lélek&Test