Miért nem tud az anya leválni a néhány hónapos csecsemőről? - Eszti szubjektív

Majdnem három hónapos volt a fiam, amikor úgy éreztem, épp itt az ideje, hogy valaki megszabadítson a terhesség alatt lábamra növesztett rút bőrkeményedésektől és néhány fájdalmas, kezdődő tyúkszemtől.

A pedikűrösnél tett látogatás nagyjából másfél órás távollétet jelentett a gyermektől, ami amellett, hogy egészségügyileg is indokolt volt, lényegében életem első anyukás kikapcsolódását jelentette. A hazautat, persze, szívemben bűntudattal, lábamon a még meg sem száradt körömlakkal, már rohanva tettem meg. Zuhogó májusi esőben, strandpapucsban.

Anyatejes baba?

A következő "anya két óránál hosszabb időt tölt gyerek nélkül" alkalomra, ha jól emlékszem, már hat hónapos kora után, a hozzátáplálás megkezdését követően került sor. Élveztem, hogy fizikálisan távol vagyok, ihatok egy pohár sört, de közben egyetlen percre sem tudtam figyelni a velem szemben ülőre. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy ufó, aki aggódva pislog a körülötte ülőkre, és attól tart, bármelyik pillanatban leleplezhetik földönkívüli voltát. Belátom, valóban nem voltam különösebben bátor a kimenő tekintetében. Hiába esett volna jól az első fél évben sokszor egy csajos este vagy egy magányos, bambulós délután, egyszerűen túl sok logisztikát igényelt a kivitelezés. Akkoriban jöttem rá, hogy az anyatejes babánál már csak egy durvább van: az igény szerint szoptatott.

Nem lehet vele tervezni. Se nappal, se éjszaka. Az első hónapokban tényleg állandó készenlétet igényel. Persze, mondták, hogy tartsak anyatejet a hűtőben, de annyira utáltam fejni, hogy ahová lehetett, inkább vittem magammal a fiam.

Anya-baba szimbiózis

A szülés előtt még megfordultak a fejemben afféle gondolatok, hogy vajon miért nem tud egy anya leválni a néhány hónapos csecsemőről? Mi olyan őrülten bonyolult egy esti mozi kivitelezésében, ha apja, netán elérhető közelségben nagymamája is van annak a gyereknek? És ezek a kérdések most mindenféle anyukás önelégültség nélkül íródnak.

Nos, a táplálkozási szokásokon túl van itt más is. A baba nagyjából hat hónapos koráig önmagát nem különálló lényként, hanem édesanyja részeként értelmezi. Nem véletlen, hogy ezt az időszakot egy Margaret Mahler nevű pszichoanalitikus paradicsomi állapotnak nevezte. Ha jobban belegondolsz, mindez két ember közötti olyan szoros köteléket feltételez, mely semmilyen más emberi kapcsolatban nem létezik. Ráadásul nem is csak egyirányú: valójában egy kicsit visszafelé is igaz. Az első hónapokban anya és baba egy közös szeretet- és inszomnia-masszává alakul. Az elején nem esti mozizásra, legfeljebb egy nyugodt pisilésre vágysz. Később pedig annyira megszokottá válik, hogy együtt vagytok a nap 24 órájában, hogy, nem biztos, hogy meg tudnád mondani, milyen is az élet egyedül. Mindez a gyerekszoba küszöbén innen elég betegesen hangzik, onnan nézve abszolút hétköznapi dolog. Persze ebből a nagy összeolvadásból azért kár teljesen kihagyni egy harmadik fontos személyt: apát.

Hagyd kibontakozni apát!

Hogy létezik-e olyan apa, akire nyugodtan rá lehet hagyni több órára egy pár hónapos csecsemőt az első hónapokban? Az apukák döntő többsége ilyen, épp csak nem mindenki kap rá lehetőséget, hogy bizonyítsa rátermettségét. Persze, ehhez sokszor szükségük van némi bátorításra, és egyértelműen fontos a fokozatosság is - nem egy több órás kimenővel kell kezdeni. És, ami még elengedhetetlen, hogy elhidd: minden rendben lesz, míg te távol vagy.

Nemcsak neked, nekik is fontos, hogy néha kettesben maradjanak, így mélyülhet a kapcsolatuk, és az apa is kompetensnek érezheti magát. Szép lassan próbálj megengedni magadnak némi pihenőt, a gyerektől, otthontól távol töltött időt. Lehet, hogy a babád kiszámíthatóan eszik-alszik, nem 100%-ban anyatejes, vagy nem irtózol a fejéstől, így viszonylag könnyen tudsz kalkulálni. Nem törvényszerű, hogy az első hat hónapban az újdonsült anyukának teljesen félre kell tennie a saját igényeit. Jó, mondjuk 90%-ban lehet, de azért ott van az a maradék 10%. Ami pont elegendő ahhoz, hogy a kinti világban egyedül se érezd magad földönkívülinek.

• csecsemő
• anya
• eszti szubjektív
• vélemény
• Lélek&Test