Sokan elkövetik ezt a 7 hibát nap mint nap - Az egészségük és a kapcsolataik bánják

Sokan próbálnak néhány alapvető szabályt betartani az életmódjukkal kapcsolatban, ebbe beletartozhat a tudatos étkezés és a sportolás is.

Ugyanakkor legalább ekkora szerepet kap a mentális és érzelmi jóllétet szolgáló rutinok és szokások kialakítása is. Néha azonban a legalaposabb tervezésbe és az átgondolt életvitelbe is becsúszhatnak hibák, ártalmatlannak tűnő berögződések, amelyek valójában ártalmasak lehetnek a testi és a lelki egészségre is.

7 ártalmas szokás, ami rontja az életminőséget

A legtöbb káros szokás valójában abban a pillanatban nem is tűnik olyan rossznak. Az alvás előtti görgetés – amit, legyünk őszinték, a legtöbbünk csinál – vagy a reggeli kihagyása azért, mert elfoglalt vagy, elég ártalmatlannak tűnhet, főleg, ha olyan mindennaposnak érezzük őket. Néha egy szokás akár hasznosnak is tűnhet, például amikor kerülőt teszünk azért, hogy elvigyünk egy barátot a munkába, vagy amikor lefekvés előtt kiadjuk magunkból az összes frusztrációnkat a házastársunknak.

A probléma az, hogy még a jó szándékú szokások is ellened fordulhatnak, ha nem vigyázol. Ezek a viselkedésformák anélkül is alááshatják az energiaszintedet, a hangulatodat, a koncentrációs képességedet, a kapcsolataidat, sőt akár a hosszú távú egészségedet is, hogy észrevennéd.

Folyamatos telefonnyomkodás

Minden nyugodt pillanatban a telefonunk után nyúlunk, és elkezdjük görgetni a közösségi oldalakat vagy a híreket. „Amikor az emberek unatkozni kezdenek vagy kényelmetlenül érzik magukat, sokan a telefonjukhoz nyúlnak, hogy elüssék az időt. Ha azonban folyamatosan kitöltjük ezeket a rövid szüneteket, alig marad hely a gondolataink rendezésére, az érzelmek feldolgozására vagy a valódi mentális kikapcsolódásra” – mondja Alexandra Foglia, házassági és családterapeuta, az All in Solutions családi programjainak igazgatója. Foglia szerint ahogy ez a viselkedés szokássá válik, fokozódhat a stressz, és csökkenhet a képességünk arra, hogy valóban jelen legyünk és kapcsolódjunk másokhoz.

A változtatás egyik első lépése lehet, ha tudatosan hagyunk magunknak naponta néhány perc strukturálatlan, csendes időt. Ez lehet például egy séta közben, a reggeli kávé mellett vagy közvetlenül lefekvés előtt. A lényeg, hogy ilyenkor ne próbáljuk valamivel folyamatosan lekötni magunkat, hanem adjunk egy kis teret az agyunknak a lelassulásra.

A partnerünkön vezetjük le a stresszt

Egy másik tipikus szokás, amikor rendszeresen a partnerünknek öntjük ki a munkával és a mindennapi stresszel kapcsolatos érzéseinket. „Gyakran hallom, hogy a párok ezt egészséges kommunikációként védik. Mértékkel valóban az lehet, de van egy pont, amelyen túl az érzelmek kifejezése úgynevezett rágódássá válik” – mondja Arkadiy Volkov pszichoterapeuta, a Feel Your Way Therapy klinika igazgatója.

Ez akkor történik, amikor ugyanazon a problémán újra és újra végigmegyünk, anélkül, hogy közelebb kerülnénk a megoldáshoz vagy az elfogadáshoz. Ilyenkor a másik bevonása és a kölcsönös érzelmi támogatás pillanatnyilag jó módszernek tűnhet a feszültség levezetésére, hosszabb távon azonban fokozhatja a szorongást, és a kapcsolatnak sem tesz jót.

„Intimitásnak tűnhet, de a háttérben valójában az történik, hogy egymás szorongását erősítjük” – magyarázza Volkov. „Könnyű belecsúszni ebbe a szokásba, mert azonnali megkönnyebbülést hoz, és rövid távon csökkenti a feszültséget.”

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teljesen fel kell hagynunk azzal, hogy a nehéz napjainkról beszéljünk a párunknak. Volkov azt javasolja, hogy szabjunk például 10–15 perces időkorlátot a panaszkodásnak, utána pedig tudatosan váltsunk valamilyen, a témától független tevékenységre.

Folyamatosan ellenőrizzük, hogy van a másik

Látszólag hasznos és figyelmes szokásnak tűnhet, ha folyamatosan üzenetekkel érdeklődünk a partnerünknél, és olyan kérdéseket teszünk fel, mint: „Hogy vagy?”, „Minden rendben?”, „Mi történt?”

„Ez valóban gondoskodónak tűnhet, és önmagában ezek az üzenetek azok is” – mondja Volkov. „Amikor azonban nem őszinte érdeklődésből, hanem szorongásból tesszük fel ezeket a kérdéseket, már nem annyira a kapcsolódásról, hanem a megnyugvás kereséséről van szó.”

Honnan tudhatjuk, mikor lépünk át egy bizonyos határt? Volkov szerint érdemes megfigyelni, milyen érzéseket vált ki belőlünk, ha a másik nem válaszol azonnal. „Ha 20 percen belül nem kapsz választ, és emiatt szorongást vagy ingerültséget érzel, az üzeneteid valószínűleg már nem pusztán a kommunikációról szólnak.” Ezt a tendenciát úgy lehet kordában tartani, ha megtanuljuk egy kicsit tovább elviselni a bizonytalanságot. Volkov azt javasolja, hogy mielőtt automatikusan újabb üzenetet küldenénk, próbáljuk megérteni, mi váltotta ki bennünk a késztetést.

Érdemes feltenni magunknak a kérdést: „Azért érdeklődöm, mert valóban történt valami, vagy csak azért, mert bizonytalannak és emiatt kellemetlenül érzem magam?” Ezután adjunk magunknak öt-tíz percet, mielőtt elküldenénk az üzenetet.

Mindig mások kedvére akarunk tenni

Egy másik, elsőre kifejezetten pozitívnak tűnő, valójában azonban könnyen károssá váló szokás az állandó megfelelési kényszer, vagyis amikor szinte minden kérésre igent mondunk. Sokan meglepődnek, amikor rájönnek, hogy nem feltétlenül kedves dolog mindenáron mások kedvére tenni. Különösen akkor nem, ha azért vállalunk el mindent, hogy elkerüljük azt a kellemetlen érzést, amit mások csalódása vált ki. Mielőtt valamire igent mondunk, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: valóban szeretnénk ezt megtenni, vagy inkább bűntudatból vállaljuk el? 

Az ételek nem jók vagy rosszak 

A diétakultúra miatt hajlamosak vagyunk „jó” vagy „rossz” ételekről beszélni: az eper például „jó”, a fehér kenyér pedig „rossz”. Ez a leegyszerűsítő gondolkodás azonban bűntudatot és szégyent kelthet, szélsőséges esetben pedig az evészavarok kialakulásához is hozzájárulhat. „Az étel egyszerűen étel, a testünk pedig táplálékként használja fel” – mondja Moriah O’Barr pszichológus. Szerinte érdemes tudatosan elhagyni az ételekkel kapcsolatos értékítéleteket. Ha azon kapjuk magunkat, hogy „jó” vagy „rossz” jelzőkkel illetünk egy ételt, próbáljuk inkább semlegesen szemlélni.

Étkezések kihagyása

Nem érdemes rendszeresen kihagyni egy-egy étkezést, például azért, hogy később „helyet csináljunk” egy kiadósabb étkezésnek. „Az étkezés kihagyásával azt üzenjük a testünknek, hogy az éhségjelzései nem fontosak” – mondja O’Barr. Ez könnyen felboríthatja az étkezési ritmust, és ahhoz vezethet, hogy később a jóllakottság ellenére is tovább eszünk.

A szakember szerint a testünknek következetességre és kiszámíthatóságra van szüksége, ezért érdemes odafigyelni az éhség- és jóllakottságjelzésekre, és lehetőség szerint rendszeresen étkezni.

Ha csak sétálunk, az elég?

A séta kiváló, könnyen beilleszthető mozgásforma, önmagában azonban nem feltétlenül biztosít minden olyan terhelést, amelyre a szervezetnek szüksége van.

„Pont az a probléma, hogy a séta olyan kényelmes és könnyű” – mondja Andrea Marcellus fitneszszakértő. Szerinte érdemes a sétát időnként intenzívebb szakaszokkal vagy erősítő gyakorlatokkal kiegészíteni. Például három-öt alkalommal egyperces kocogást is beiktathatunk a sétába, köztük néhány perc pihenővel. Hetente néhány alkalommal pedig egy rövidebb séta helyett teljes testet átmozgató erősítő edzést is végezhetünk. Így a napi séta megmaradhat, miközben változatosabbá tesszük a mozgásunkat.

Képek: Getty Images

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• szokás
• mentális egészség
• egészséges életmód
• rutin
• szakember
• pszichológia
• viselkedés
• kommunikáció
• étkezés
• képernyőidő
• telefonfüggőség
• párkapcsolat
• Lélek&Test