- 15 évesen megerőszakoltak

A családállítás mindig a tünetből, az adott problémából indul ki, onnan fejti fel, méghozzá visszafelé a szálakat. Olyan ez, mintha egy izgalmas nyomozásban vennénk részt, az okozat pedig néha fényévekre van a rejtőzködő októl.

Ám nem csupán a saját életünkben történtek, a felmenőink dolgai is hathatnak ránk. Cikkünk Féderer Ágnes legújabb könyvéből közöl részletet, elolvasva megtudhatod, hogyan is éreznek a családállításon részt vevők, illetve, hogy miben lehet segítségedre a módszer.

Gyűlölet képviseletből

Nem az alábbi volt az első családfelállítás, melyen részt vettem, azóta pedig már több százszor álltam be képviselőként mások sorsába, mégis ezt az esetet élem meg magamban újra meg újra, amikor a módszerről mesélek.

Úgy éreztem, valami megfojt, nem kapok levegőt, egyik kezem a torkomon, másik a mellkasomon, a szemeimet meg behunyom, hogy még jobban tudjak a légzésemre figyelni. Mélyeket sóhajtok, hosszasan be, aztán meg szép lassan ki. Ütemesen és tudatosan ismétlem meg. Be és ki.

Arra eszméltem, hogy valaki áll velem szemben. Iszonyú dühös voltam, ökölbe szorult a kezem, ahogy bámultam őt, a lábam mozdulna, neki akartam rontani, minden indulatomat egyetlen szóba sűrítettem, amit felé kiáltok, sőt, inkább üvöltök hörögve.

- Gyűlöllek! - ez megkönnyebbülést hozott, minden erőmet összeszedve nekifutottam hát még egyszer: gyűlöllek! A teremben csend. Olyan halotti, együtt lélegzős, félelmetes csend. Ebbe sikított bele hirtelen egy hang:
- Megerőszakoltak. Amikor 15 éves voltam, megerőszakolt egy férfi. - Olyan volt, mintha gyomorszájon rúgnának. Mintha ízzé-porrá zúzna valami. Ösztönösen hátratántorodtam.
- Nem bírom elviselni - sikítottam vissza. Az az érzés, amit akkor átéltem, több év távlatából is tetten érhető, éles, egyértelmű bennem.

Időzített bombák a tudattalanban

Évával bő másfél évvel később találkoztam újra. Én kértem meg a beszélgetésre a negyvenes évei elején járó nőt - kíváncsi voltam ugyanis, vajon mire emlékszik abból a délutánból. Ezt mesélte el:
- Állóképpé kimerevedett pillanatokat tudok felidézni. Félelmetes volt például látni, mennyire pontosan mutattad meg azt, amit én is éreztem: szorított a mellkasom, és gombóc ült a torkomban, fojtogatott.
Az volt a kérdésem, amivel az állításvezető mellé kiültem, hogy miért nem tudok elszakadni a régi munkámtól és a volt férjemtől. Mintha mindkettővel valami gumikötél kötött volna össze. Ha távolodtam, visszahúztak.

Álmomban nem gondoltam, hogy egy 26 évvel korábbi történet jön majd felszínre, és egy látszólag egyszerű, hétköznapi probléma miatt éppen azt kell újra átélnem, amit jó mélyen eltemettem magamban, hogy lehetőleg soha, még az emlék suhanása se érintsen.
Addigra már sokféle módszert kipróbáltam, de bármilyen terápiával dolgoztam is a bennem zajló folyamatokkal, ez az ügy mindössze egyetlenegyszer, érintőlegesen bukkant csak elő. Akkor, azon a délutánon, azonban bombaként robbant. A csoport kizárólag nőkből állt, viszont egy férfi vezette a családállításokat. Sokat gondolkodtam ezen később, mert azt hiszem, ennek is jelentősége volt, ezek a körülmények is kellettek hozzá, hogy végre megtörténjen. Téged meg azért választottalak ki a képviseletemre, mert erősnek láttalak. Reméltem, hogy te végig tudod csinálni, helyettem is - mondta Éva.

Többször állítottam már korábban, de ez volt a legfélelmetesebb mind közül. Eleinte nem is tudtam mit kezdeni azzal, hogy megtaláltam az igazi okot. Hol sírtam, hol nevettem. Nehéz megragadni azt a pillanatot, amikor megváltozik az ember élete. Ami biztos, azon a délutánon sok minden elrendeződött, és elfogadottá vált bennem, ettől pedig az a régi történetem elveszítette az erejét.
Végre helye lett az életemben annak, ami azon az éjszakán történt, és annak is, aki megerőszakolt.
Azóta a régi munkámat lecseréltem arra, amit mindig is szerettem volna csinálni, a gyermekem apjával pedig tisztázódott a viszonyom. Persze akadnak most is problémáink, de ez bennem már nem okoz érzelmi feszültséget, a megoldásukra törekszem.

Most nagyon jó párkapcsolatban élek, olyanban, amilyet minden nőnek kívánok. A szexualitást eddig az élet velejárójának tartottam, valahogy úgy voltam vele, ha a páromnak fontos, hát legyen. Még ez is megváltozott, már nem csupán test vagyok az ágyban, végre igazi nőnek érzem magam.

A szeretet olykor törvényt sért

A családállításban a családokat önálló rendszerekként képzeljük el, melyek bizonyos szociális törvényszerűségek alapján működnek. Évezredek óta öröklődő mintákról van szó, az őskorban például elpusztult, aki nem tudott egy családhoz, klánhoz tartozni. Persze megfordítva is igaz ez, ha a csoport kilökött valakit, annak egyedül nem sok esélye volt arra, hogy élelemhez jusson, és megvédje magát.
Az egyén érdeke tehát a túlélés, amit a családhoz, klánhoz tartozás biztosít számára.
Ezért követi a csoport-lelkiismeretet, ami nem morális kategória, hanem a csoportot összetartó erőt értjük alatta, hajtómotorja pedig a szeretet és az áldozatkészség. A családtag emiatt rendeli alá magát habozás nélkül a sok generációt felvonultató klán érdekének, vagyis az önfenntartásnak és a zavartalan működésnek.

Működési zavar jelzi, hogy valaki hiányzik

Ennek bizonyítéka, hogy amikor valakivel méltánytalanság történik a rendszerben, például nagyon fiatalon megbetegszik, meghal egy gyerek, és ez annyira fáj a szüleinek, hogy inkább nem beszélnek róla többet, a később születő testvérei tudattalanul érzékelik a működési zavart. Jelen esetben azt, hogy például valaki hiányzik a sorból. Megpróbálják kijavítani a hibát. A maguk módján avatkoznak be, az egyikük például súlyosan megbetegszik, a másik meg nem talál magának párt, magányosan, boldogtalanul él.
Úgy követik ezzel a csoport-lelkiismeretet, hogy szolidaritásból lekopírozzák a mintát, a rendszerből kikerült családtag nehéz sorsát.
De tévednek.
Ezt a működési zavart ugyanis azzal lehet megszüntetni - és ez a csoport érdeke is -, hogy visszafogadják a családba a meghalt elsőszülöttet, beszélnek róla, virágot visznek a sírjára, kiteszik a fényképét a komódra.
Erre jó a családfelállítás, hiszen a segítségével kiderülhet, hogy az önként besegítő családtagok rossz úton járnak, nincs szükség az életüket elrontó áldozatra.

• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• családon belüli erőszak
• Lélek&Test