A Hupikék törpikék zseniális szinkronját is neki köszönhetjük - Mauchner József 55 éve rendez

Mauchner József 55 éve dolgozik aktívan a magyar szinkronban.

FeminaShop

Látogass el a
Femina Shopba!

Megnézem
Sóbors
Retikül
Top olvasott cikkek

Szeptember elsején a 2. Szinkronikum Gála egyik életműdíjjal kitüntetett vendége lesz Mauchner József szinkronrendező, aki több mint 55 éve dolgozik aktívan a magyar szinkronban. 

- 1963 tavaszán léptem be először a Magyar Televízió épületébe, mint asszisztens. Sipos Varga Éva vett a szárnyai alá, és ő vezetett be a szakmába. Az első hetek főleg a figyeléssel és a kávéhordással teltek.

- Kultúrház-igazgatóból lett 26 évesen asszisztens. Nem érezte visszalépésnek ezt a váltást?

- Nem, mivel fiatalon a színészet érdekelt - a Színművészetire nem vettek fel -, így, amikor megkerestek azzal, hogy a Magyar Televízióban indul egy szinkronrészleg, örömmel mondtam igent. Én voltam, aki - ha kérték - segített a színészeknek a pontos elindulásokban. Básti Lajossal például nagyon szerettem együtt dolgozni. Magas, kék szemű, erőteljes férfi volt. A felvételek előtt mindig megkért, hogy segítsek neki, amikor indulnia kell. Nekem az volt a dolgom, hogy megnyomjam a vállát, amikor kezdenie kellett. A legelső alkalommal nagyon óvatosan értem hozzá, így nem reagált semmit. Utána hátrafordult, lehajtotta a fejét, azt mondta: mi van, nem tudsz bökni? Akkor rúgj belém!

- Mikor kezdett először önállóan rendezni?

- Nagyjából ötven évvel ezelőtt készítettem az első önálló szinkront. A tisztelet mellett a türelmet tartottam mindig előtérben. Nemcsak az volt a dolgom, hogy a tekercseken végigvezessem a színészeket, hanem, hogy a munka során jól érezzék magukat, és a lehető legjobb alakításokat tudják elérni.

Nagyon izgultam az elején, hogy minden feladatnak meg tudjak felelni. Azonban nem éreztem helyénvalónak, hogy Csákányi Lászlót vagy Bástit egy mikrofonon keresztül instruáljam, így a műterem és a vezérlő között szaladgáltam minden egyes instrukciónál, hogy szemtől szemben állva beszéljem át mindenkivel a változtatni valókat.

- Soha nem volt sértődés abból, ha nem értettek egyet a színésszel?

- Nem, mivel nem azt mondtam nekik, hogy rosszul csináltak valamit, hanem azt, hogy szerintem mi lenne a helyes kiejtés az adott jelenetben. Ezt általában elfogadták, és gond nélkül tudtunk dolgozni. A Hét mesterlövésznél például Bujtor István azt hitte, hogy ő lesz a fekete ruhás főhős hangja, de, amikor megmutattam, hogy melyik karaktert szántam neki, azonnal egyetértett velem, és gyönyörű szinkront sikerült elkészítenünk.

A cikk az ajánló után folytatódik

Légy szabad! - Merj szembemenni az árral!

A Femina Klub áprilisi vendége Lakatos Márk stylist lesz, akivel Szily Nóra, az estek háziasszonya többek között az önmagunk elfogadására való törekvésről beszélget. Hogyan szembesüljünk saját korlátainkkal, tökéletlenségünkkel? Hogyan dolgozzuk fel az életünkben felmerülő elakadásokat? 

További részletek: femina.hu/feminaklub

Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.

Időpont: 2024. április 22. 18 óra

Helyszín: Thália Színház

Promóció

- Rengeteg film és sorozat kötődik a nevéhez. Van olyan, amelyikre a mai napig büszkén emlékszik vissza?

- Hosszan sorolhatnám a címeket, mert az elmúlt évtizedekben a magyar színjátszás legjavával dolgozva alkothattam emlékezetes szinkronokat. Már nem emlékszem a címére, de tudom, hogy az első hangalámondást a televízióban én csináltam. Emlékezetes marad az a néhány élő műsor is, amit adásrendezőként vezényelhettem le.

A Phedra, A nagy balhé Paul Newmannel, az Ászok ásza Belmondóval hozzám köthető. Gyönyörű munka volt a Napfivér, Holdnővér. Szegedi Erika és Szabó Gyula főszereplésével készítettem Vojnits Imre magyar szövegével a Tartuffe, a gazember című film szinkronját, melyre Apáti Miklós, a korszak egyik nagy kritikusa írt egy olyan dicsérő anyagot, ami a mai napig rengeteget jelent. Nagyon büszke vagyok a Hupikék törpikék rajzfilmsorozatra, ahol többek között Sinkovits Imrével, Haumann Péterrel is dolgoztam. Az utolsó előtti évadig rendezhettem a most futó Egyszer volt, hol nem volt sorozatot, és jelenleg dolgozom a Kártyavár aktuális évadán is.

Az Egyszer volt…. munkálatai során történt meg, hogy kórházba kerültem, és a következő évad érkezésekor nem tudtam a munkát vállalni. Nevelős Zoltán, az MTVA szerkesztője ragaszkodott hozzám, és azt mondta, hogy akkor inkább eltolják a premiert addig, amíg fel nem épülök. Ez mindenféle hivatalos kitüntetésnél többet jelent!

Amikor 1997-ben nyugdíjba mentem, igazából csak a Magyar Televízió épületétől búcsúztam, utána kisebb stúdiókban folytattam tovább a munkát. Arra azért büszke vagyok, hogy a televízió bölcsőjénél és a televíziós szinkron születésénél ott lehettem, és végigkísérhettem egészen a felnőtté válásig.

- A család hogyan vélekedik a rendezéseiről?

- Megszokták, hogy ez a feladatom, örülnek, ha hallják a nevemet egy-egy vége főcímben. A feleségem már ritkán véleményez, de, amikor egy külföldi útjáról hazatért, még ő is megjegyezte, hogy a Hupikék törpikék az általam készített változatban sokkal jobb volt, mint amit ott hallott.

- Szakmai körökben évtizedek óta köztudott a galambokhoz, a galambászáshoz való viszonya.

- Egészen kisgyerekként már nagyon érdekelt a repülés is. Úgy emlékszem, már ötödikes korom környékén voltak postagalambjaink, melyekkel rendszeresen jártunk versenyekre. Egy-egy ilyen alkalom rengeteg felkészülést igényel, nemcsak a galamb, de az ember részéről is. Ezt mindig nagyon szerettem, de, mivel elmúltam nyolcvan, már csak kedvtelésből vannak körülöttem. 

Amikor egy-egy nehéz nap után hazaérek, felmegyek hozzájuk, kiengedem őket, beszélgetek velük, megetetem-megitatom őket, akkor elmúlik minden gondom, újra frissnek érzem magam. A családom mellett ők a legfontosabbak az életemben.

Gyerekkorunk kedvence, Vuk újra a mozikban - Ez az ismert színésznő a magyar hangja

Nézegess képeket!

Elolvasom
Ezt is szeretjük