A Hupikék törpikék zseniális szinkronját is neki köszönhetjük - Mauchner József 55 éve rendez
Mauchner József 55 éve dolgozik aktívan a magyar szinkronban.

Ez is érdekelhet

Télen-nyáron nélkülözhetetlen bulikellék: megtehetsz bármit, mert nem érzel semmit (x)

A szabadban töltött idő egészségre gyakorolt pozitív hatása minden multivitaminnál többet ér (x)

Meglepő fellépést vállalt Mező Misi: közel 600 fiatal énekelt vele (x)

7 dolog, ami károsítja, és ami védi az idegeinket (x)

beauty and style

Így kommunikáld okosan, ha nem hívsz meg valakit az esküvőre, aki számít rá »

Vékony szálú a haja, de sohasem lapos: Taylor Swift jól bánik a bob fazonnal »

Szuperkényelmes pizsamák körképe őszre: élvezetesebbé teszik a lustálkodást »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Szeptember elsején a 2. Szinkronikum Gála egyik életműdíjjal kitüntetett vendége lesz Mauchner József szinkronrendező, aki több mint 55 éve dolgozik aktívan a magyar szinkronban. 

- 1963 tavaszán léptem be először a Magyar Televízió épületébe, mint asszisztens. Sipos Varga Éva vett a szárnyai alá, és ő vezetett be a szakmába. Az első hetek főleg a figyeléssel és a kávéhordással teltek.

- Kultúrház-igazgatóból lett 26 évesen asszisztens. Nem érezte visszalépésnek ezt a váltást?

- Nem, mivel fiatalon a színészet érdekelt - a Színművészetire nem vettek fel -, így, amikor megkerestek azzal, hogy a Magyar Televízióban indul egy szinkronrészleg, örömmel mondtam igent. Én voltam, aki - ha kérték - segített a színészeknek a pontos elindulásokban. Básti Lajossal például nagyon szerettem együtt dolgozni. Magas, kék szemű, erőteljes férfi volt. A felvételek előtt mindig megkért, hogy segítsek neki, amikor indulnia kell. Nekem az volt a dolgom, hogy megnyomjam a vállát, amikor kezdenie kellett. A legelső alkalommal nagyon óvatosan értem hozzá, így nem reagált semmit. Utána hátrafordult, lehajtotta a fejét, azt mondta: mi van, nem tudsz bökni? Akkor rúgj belém!

- Mikor kezdett először önállóan rendezni?

- Nagyjából ötven évvel ezelőtt készítettem az első önálló szinkront. A tisztelet mellett a türelmet tartottam mindig előtérben. Nemcsak az volt a dolgom, hogy a tekercseken végigvezessem a színészeket, hanem, hogy a munka során jól érezzék magukat, és a lehető legjobb alakításokat tudják elérni.

Nagyon izgultam az elején, hogy minden feladatnak meg tudjak felelni. Azonban nem éreztem helyénvalónak, hogy Csákányi Lászlót vagy Bástit egy mikrofonon keresztül instruáljam, így a műterem és a vezérlő között szaladgáltam minden egyes instrukciónál, hogy szemtől szemben állva beszéljem át mindenkivel a változtatni valókat.

- Soha nem volt sértődés abból, ha nem értettek egyet a színésszel?

- Nem, mivel nem azt mondtam nekik, hogy rosszul csináltak valamit, hanem azt, hogy szerintem mi lenne a helyes kiejtés az adott jelenetben. Ezt általában elfogadták, és gond nélkül tudtunk dolgozni. A Hét mesterlövésznél például Bujtor István azt hitte, hogy ő lesz a fekete ruhás főhős hangja, de, amikor megmutattam, hogy melyik karaktert szántam neki, azonnal egyetértett velem, és gyönyörű szinkront sikerült elkészítenünk.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Rengeteg film és sorozat kötődik a nevéhez. Van olyan, amelyikre a mai napig büszkén emlékszik vissza?

- Hosszan sorolhatnám a címeket, mert az elmúlt évtizedekben a magyar színjátszás legjavával dolgozva alkothattam emlékezetes szinkronokat. Már nem emlékszem a címére, de tudom, hogy az első hangalámondást a televízióban én csináltam. Emlékezetes marad az a néhány élő műsor is, amit adásrendezőként vezényelhettem le.

A Phedra, A nagy balhé Paul Newmannel, az Ászok ásza Belmondóval hozzám köthető. Gyönyörű munka volt a Napfivér, Holdnővér. Szegedi Erika és Szabó Gyula főszereplésével készítettem Vojnits Imre magyar szövegével a Tartuffe, a gazember című film szinkronját, melyre Apáti Miklós, a korszak egyik nagy kritikusa írt egy olyan dicsérő anyagot, ami a mai napig rengeteget jelent. Nagyon büszke vagyok a Hupikék törpikék rajzfilmsorozatra, ahol többek között Sinkovits Imrével, Haumann Péterrel is dolgoztam. Az utolsó előtti évadig rendezhettem a most futó Egyszer volt, hol nem volt sorozatot, és jelenleg dolgozom a Kártyavár aktuális évadán is.

Az Egyszer volt…. munkálatai során történt meg, hogy kórházba kerültem, és a következő évad érkezésekor nem tudtam a munkát vállalni. Nevelős Zoltán, az MTVA szerkesztője ragaszkodott hozzám, és azt mondta, hogy akkor inkább eltolják a premiert addig, amíg fel nem épülök. Ez mindenféle hivatalos kitüntetésnél többet jelent!

Amikor 1997-ben nyugdíjba mentem, igazából csak a Magyar Televízió épületétől búcsúztam, utána kisebb stúdiókban folytattam tovább a munkát. Arra azért büszke vagyok, hogy a televízió bölcsőjénél és a televíziós szinkron születésénél ott lehettem, és végigkísérhettem egészen a felnőtté válásig.

- A család hogyan vélekedik a rendezéseiről?

- Megszokták, hogy ez a feladatom, örülnek, ha hallják a nevemet egy-egy vége főcímben. A feleségem már ritkán véleményez, de, amikor egy külföldi útjáról hazatért, még ő is megjegyezte, hogy a Hupikék törpikék az általam készített változatban sokkal jobb volt, mint amit ott hallott.

- Szakmai körökben évtizedek óta köztudott a galambokhoz, a galambászáshoz való viszonya.

- Egészen kisgyerekként már nagyon érdekelt a repülés is. Úgy emlékszem, már ötödikes korom környékén voltak postagalambjaink, melyekkel rendszeresen jártunk versenyekre. Egy-egy ilyen alkalom rengeteg felkészülést igényel, nemcsak a galamb, de az ember részéről is. Ezt mindig nagyon szerettem, de, mivel elmúltam nyolcvan, már csak kedvtelésből vannak körülöttem. 

Amikor egy-egy nehéz nap után hazaérek, felmegyek hozzájuk, kiengedem őket, beszélgetek velük, megetetem-megitatom őket, akkor elmúlik minden gondom, újra frissnek érzem magam. A családom mellett ők a legfontosabbak az életemben.

Ezt is szeretjük