Hernádi Judit: "Kikerülhetetlen, hogy bizonyos dolgokat kibeszéljük, és ne egy életen át cipeljük!"

Hernádi Judit tíz év után Grosan Cristina első mozifilmjében tért vissza a mozivászonra. A legjobb dolgokon bőgni kell nagy sikerrel debütált a 27. Szarajevói Filmfesztivál versenyprogramjában, számos külföldi fesztivál és nemzetközi forgalmazó érdeklődését felkeltette. 

A magyar mozikban szeptember 16-tól látható. Olyan harmincasokról szól, akik egyszerre próbálnak megfelelni saját maguknak és a környezetüknek, miközben az életük alapvető döntéseit sem képesek meghozni. Szeretnék máshogy csinálni, mint az előző generáció, ugyanakkor menekülnek a döntések elől. 

Hernádi Juditnak szeptember 5-én is volt egy bemutatója a Belvárosi Színházban: Valló Péter rendezésében az Amy világával indult az Orlai Produkciós Iroda 2021/2022-es évada. Judy Allent, az ünnepelt színésznőt alakítja benne, aki pályája csúcsán jár, de nem ebben a világban él, a hétköznapi dolgokkal nem nagyon törődik. A lánya, Amy viszont két lábbal áll a földön, kitartóan küzd anyja szeretetéért, azért, hogy elfogadja őt, miközben szeretne felnőni, a saját életét élni. Ezekről a szerepekről is kérdeztem a Femina interjújában. 

Hernádi Judit az anya-lánya kapcsolatról

- Érdekes, hogy bár A legjobb dolgokon bőgni kell című filmet 2019-ben forgatták, de idén szeptemberben mutatják be, ahogy az Amy világa című színdarabot is, és mindkettőben fontos helyet kapnak az anya-lánya kapcsolatok nehézségei, a gyerek felnőtté válása.

- Már nem először játszottam anya-lánya viszonyt. Anya-fiát kevesebbet, de olyan is volt. Nyilván a koromból adódhat, hogy az anyaszerepek jönnek, amik engem egyáltalán nem zavarnak, sőt örülök neki. És az az érdekes, hogy nem kisgyerekek anyja, hanem felnőtteké, minimum harmincasoké. 

- Az Amy világában színésznőt alakít, aki el is mondja a darabban a már felnőtt lánya párjának, hogy az előadások végén mindig sietett haza Londonból a kislányához. Amikor megszületett a lánya, okozott Önnek dilemmát, hogy mikor térjen vissza a színpadra, elég időt tölt-e a lányával? 

- Annyiban okozott, hogy abban a pillanatban, ahogy terhes lettem, szabadúszónak álltam, pontosan azért, hogy én dönthessem el, mit dolgozom. És ha már dolgozom, akkor olyat, amihez kedvem van, és ne olyat, amit muszáj, közben meg a szívem vérezzen, hogy lenne más dolgom, például a gyerekem. Azt az állapotot szerettem volna elérni, hogy egyrészt több legyen a szabadidőm, másrészt, amikor dolgozom, olyasmit csináljak, amihez igazán van kedvem. 

- Ezt az egyensúlyt sikerült megtartani? 

- Egy darabig igen, most viszont fölborult, mert valamilyen oknál fogva megint rettenetesen sokat dolgozom. Vannak ilyen periódusok, de most nincs otthon gyerek, aki vár. Csak néha a Lajos nevű kutya, a lányomé, de én is szoktam rá vigyázni. 

- Az Open Books gondozásában október 20-án jelenik meg a lányával, Tarján Zsófiával közös kötete, de nem ez volt az első közös munkájuk, 2010-ben együtt álltak színpadra. Az Egy színésznő lánya című darabban minden szereplő önmagát játssza.

- Akkor jöttünk rá, hogy ez inspirálólag hatott a kapcsolatunkra. Véletlen volt az a darab, egy lehetőség, amit megragadtunk akkor, de a hozadéka nagyon sokat segített a kapcsolatunkon. Azzal, hogy egymás szemébe tudtunk nézni, hogy munka közben tudtunk találkozni, nagyon sokat hozott a mi kettőnk életébe.

Terápiás értékű volt, a közös könyv pedig szintén egy olyan lehetőség, amiért nem mi tettünk, az Open Books keresett meg minket, mi pedig éltünk vele. Ezt is terápiásan kezdtük el használni, és miközben dolgoztunk rajta, el is értünk eredményeket. Mindenkinek azt tudom mondani, időt kell szánni arra, hogy az ember elmélyüljön a családtagjaival vagy bármilyen kapcsolatával, mert kikerülhetetlen, hogy bizonyos dolgokat kibeszéljük, és ne egy életen át cipeljük. 

- Az Egy színésznő lánya című darabban a lányát a színlap úgy mutatja be, hogy grafikus-énekes, aki a dalaiban és a rajzaival fejezi ki önmagát.

- Az éneklés csak később jött, de egészen pici korától rajzolt, úgy mondanám, folyamatosan a kezéből áradt ki a gondolata.

- Kire üthetett? 

- Nem tudom. Vannak gének, ez egész biztos, de hogy ezek hogy keverednek össze… Meg csak az egyik feléért vagyok felelős, ezenkívül ismerem az apukáját, az apukája anyukáját, még egy kicsikét abból a családból, de az összes többit nem, így nem lehet azt mondani, tudom, ez honnan jött. A hangja biztosan nem tőlem, bár azt hiszik, de nem. Az az apukájától (Tarján Pál operaénekes - a szerk.) jött, ez biztos.   

- Sok szülő azt mondja, a cuki gyerekével nagyon nehéz volt, miután beköszöntött a kamaszkor. 

- Vannak könnyebb időszakok, és nehezebbek. Bármikor történhetnek az ember életében olyan dolgok, amiktől bizonyos dolgok fölborulnak és sérülnek. 

- Tinédzserként sem volt nehéz a lányával, amikor a gyerekek többsége a lázadó korszakát éli? 

- Nehéz volt az egész. Ennyi! Az egyik pillanat így volt nehéz, a másik úgy. Nem tudnám azt mondani, hogy azért, mert tini volt. Most is nehéz. Minden nehéz és örömteli. Mindig van min dolgozni. Minden korszakban van nehézség meg jó. Az öregkorban is van nehézség, ezt, mondjuk, ismerjük, meg talán jó is, ezt most keresem. 

- Amikor már eldőlni látszott, hogy Zsófi is művészi pályára lép, aggódott emiatt?

- Eszembe nem jutott aggódni! Nincs hozzá közöm, az ő döntése. Aggódok bármiért, azért például, hogy beül egy autóba. Ilyen nincs, hogy azért aggódom, hogy színész lesz, vagy énekes, vagy bármi más. Ott helyben szoktam szorongani, amikor fölmegy a színpadra, mert nem tudok érte tenni semmit. Közben annak a különlegességét élvezem, hogy nézem a saját lányomat: közöm van hozzá, és semmi közöm, mégis minden, mégis az enyém. 

- A legjobb dolgokon bőgni kell a rendező meghatározása szerint a mostani harmincasoknak és a szüleiknek szól a kapunyitási pánikról, a megfelelési kényszerről. Ön szerint nehezebb most az említett korosztálynak? 

- Ez alatt az idő alatt, amit leéltem, úgy érzem, hogy az ember nem fejlődik, a díszlet változik. Minden generációnak megvan a maga nehézsége. Akkor az volt a könnyebb, most meg a lehetőségek tárházára mondhatjuk ugyanezt: bárkiből bármi lehet, meg az Interneten bármit meg tud találni. Az én időmben például nem volt sok kozmetikai szer, elég hamar el tudtam dönteni a három közül, melyiket veszem meg. Persze mindenki ugyanúgy fölteszi a kérdést, hogy merre induljon. Pont a sok lehetőség közül választani nagyon nehéz. Néha nem könnyítik meg az ember életét, de mégis ott vannak. És én mindent megtettem volna, amikor fiatal voltam, hogy lehetőségek vegyenek körül. 

- Az anya-lánya kapcsolatot nemcsak az adott két személy befolyásolja, hanem a nagymamák, a dédanyák, a hozott minták is. Volt olyan minta, amin változtatni szeretett volna?

- Biztos, hogy volt olyan, amit másképp akartam csinálni, és szerintem van is, amit sikerült is, de rettenetes erős lenyomatokat kaptam az anyámtól, és csak azt tudom, hogy ennek mindnek lett következménye. És teljesen mindegy, hogy azért, mert én másképp akarom csinálni: már az is egy probléma, ha azt gondolom, hogy másképp akarom csinálni. Valamire választ adok, hogy igen, ezt akarom, vagy nem, ezt nem akarom, és ez mind azt jelenti, hogy azzal az egy problémával van gond. De én nem akartam mintákban gondolkodni. 

- És ha nem mintáknak nevezzük, hanem útravalónak, jótanácsnak, ajándéknak nevezzük? 

- Az meg nem jó. Mindenki határozza meg saját magának, hogy mi az, amit ő kapott az élettől. Ha erőszakosan azt gondolom, hogy én ezt oda akarom adni, az már egy erőszak. Annyit vesz el, amit tud, és azt veszi el, amit akar. Nem feltétlenül könnyű ez neki vagy bárkinek, akinek ilyen szüleje van, mint én, aki azt mondja, nem akarom ezt rátestálni. Mert nem így éli meg, hanem lehet, másképp. Ez kiderült a lányom részéről: amikor én szabadon akartam engedni, ő ezt törődéshiánynak élte meg. Pedig én a legnagyobb ajándékot akartam neki adni, a szabadságot. 

Ez a túl nagy szabadság nagyon jó, én egész életemben ezt akartam. Ezt én adtam a lányomnak, ez egy ajándék, és ő úgy gondolta, ebben ő egy törődéshiányt élt meg. De szerintem mindenki azt csinál, amit akar, a saját döntése. Persze lehet terelődni. Én nem szeretem, ha terelnek. Rövid ideig szeretek játékszabályok szerint élni, például a KRESZ-ben, mert biztonságosnak tartom, vagy a színházban, mert az előadások játékszabályok szerint mennek. De amúgy… 

- Ne maradjunk kettőnk között - ezt a címet kapta a közös kötet. Sikerült a kettejük között korábban kimondatlan gondolatokat kibeszélni?

- Jutottunk valahova. Ez örök munka marad, nincs vége semminek. Akkor se lesz vége, ha elpusztulok, mert például az én anyám halálával egy új fejezet nyílt meg az én és az anyám közti kapcsolatban, de nem lett vége. Nem a halál a vége. 

Tarján Zsófi dívaként ragyog a Honeybeast új videóklipjében

Hernádi Judit lánya a Honeybeast élén berobbant a köztudatba, a csapat 2014-ben meghódította a slágerlistákat A legnagyobb hős című számmal. Az énekesnő most Lotfi Begivel, Curtisszel és a Swing à la Django formációval készített egy közös videóklipet a Gyémánt című feldolgozásukhoz. A kisfilmet a festői szépségű Gödöllői Királyi Kastélyban forgatták.

• sztár
• hernádi judit
• interjú
• színésznő
• a legjobb dolgokon bőgni
• film
• amy világa
• színház
• anya és lánya
• exkluzív
• Hazai sztár