3 húzás, amitől nem leszel szimpi a többi szülőnek: már az elején el lehet rontani

Ha a játszótéren beszélgetésben már szerzett valaki rutint, akkor nem lesz teljesen ismeretlen terep számára a többi iskolás gyerek szüleivel való társalgás vékony jege sem. Mert bizony, vékony jég ez.

Túlaggódni, persze, kár lenne, hisz épp a barátkozás természetessége veszne el. Ám itt nem babra megy a játék: nagyon jó kapaszkodó, ha a többi, azonos osztályba járó gyerek szüleivel tud néha beszélni az ember.

Annak érdekében tehát, hogy jó viszony épüljön ki, és meg is maradjon, jó, ha legalább a legelején viszel egy kis tudatosságot abba, mit mondasz, vagy mit nem mondasz, mit teszel, vagy nem teszel. Sajnos mindenhol vannak olyan felnőttek, akik egyetlen félreérthetően fogalmazott vagy meggondolatlan mondat miatt véglegesen leírják az embert, így a legkevésbé rossz szándékú gondolatokkal is nagyon mellé lehet fogni.

Három kerülendő dolog

Rosszmájúság, negatívság

A frissen alakult szülői körökből hamar kinézik, aki rosszindulatú megjegyzéseket tesz, vagy csak és kizárólag arról tud beszélni, ami rossz. Az elsuttogott megjegyzések nemcsak akkor szúrnak, ha a másik emberre vagy netán a gyermekére irányulnak - megjegyezzük, ne sok jót reméljen, aki más gyerekét rosszalló gondolattal illeti.

Ezek célozhatják akár az iskolában életben lévő rendszert, akár a tanári kart, a sok osztálypénzt, a szétszórt osztályfőnököt vagy annak rosszul összeválogatott öltözékét, sőt, tágabb értelemben bármit, amire ezen a világon rosszat lehet mondani. A keserű megjegyzésektől mindenki kellemetlenül érzi magát, tehát ezt a szokást inkább kerülni kell a többi szülő társaságában. Aki pozitív, nyitott és inkább megoldásorientált, semmint a problémák szajkózója, az mindenki számára sokkal szimpatikusabb lesz.

Példálózás

Mindenkinek a saját gyereke a legszebb és legügyesebb, de nagyon rosszul néz ki, ha valaki mást sem csinál, csak példálózik, mi mindenben jó, mi mindent tud már az ő gyermeke. Még rosszabb, ha közben be-beszúr kérdéseket arra nézve, a másik szülő gyereke vajon tudja-e már ugyanezt. Szülő és szülő között egy ilyen viselkedés olyan ellenérzést idézhet elő, ami inkább menekülésre, semmint barátkozásra késztet. Legyen az az alap, hogy minden gyerek ügyes, mind jó valamiben, és mind azért jár a suliba, hogy együtt tanuljanak.

Okoskodás

Mindenki a legjobbat akarja, ám nem szabad feledni, hogy az építő jellegű gondolatok kommunikálásának is megvan a maga helye, ideje és megfelelő módja. Azt a szülőt, aki az első szülői értekezleten vagy egy megszervezendő esemény kapcsán állandóan okoskodik, nem szeretik meg ötletei miatt a többiek, sokkal inkább fontoskodónak, okoskodónak, idegesítőnek vélhetik majd.

Az okoskodást máskor is érdemes kerülni. Ha például egy szülő elpanaszolja, hogy nem hajlandó délután leülni tanulni a gyereke, akkor nem az a legjobb reakció, ha az ember előadást tart a gyereknevelés szerinte helyes és következetes mikéntjéről, ami náluk természetesen bevált. Az első kör legyen inkább mindig a megértés. A legtöbb szülő csak egy kis empátiára vágyik, nem szaktanácsadásra. Ha tanácsot szeretne kapni, valószínűleg megkérdi majd, nálatok hogy van ez?

Egy ráadás tanács

Egy bizonyos szintig rendben van, és fontos is, hogy odafigyeljen az ember, mit tesz vagy mond, ám ne feledd, hogy nem kell másoknak görcsösen megfelelni. Az új szülői közösségben előbb-utóbb valószínűleg ki fog alakulni, ki kivel találja meg a hangot. A túlzott igyekvés ugyanúgy hátrány lehet, mint a féktelenség. A legjobb út a természetesség, a fentiekre való csipetnyi odafigyeléssel fűszerezve.

• szülő
• iskola
• Gyerek