Hogyan lehet visszanyerni egy gyerek bizalmát? Ezt teheti a szülő, ha nem áll szóba vele

Mint minden emberi kapcsolatban, a szülő-gyerek kapcsolatban is előfordulnak konfliktusok. Annál is inkább, mert még a legközvetlenebb, leglazább, legpartneribb viszonyban is fennáll egyfajta vigyázó és nevelő szándékú alá-fölé rendeltség, ami konfliktusforrás lehet.

Megnyerni egy gyerek bizalmát úgy lehet, ha kezdettől fogva építi azt a szülő, és igyekszik nem romba dönteni azt már kisgyerekkorban. A bizalom építőkövei a szeretet, a jelenlét, a biztonságérzet megteremtése, a következetesség, az ígéretek megtartása.

Lerombolni a bizalmat sajnos sokkal egyszerűbb, mint felépíteni azt a gyerekben. Akár az artikulálatlan üvöltés, akár a hazugság vagy az igazságtalan bánásmód is ide vezethet. Nagyobbaknál ezeken felül szarvashiba lehet a napló elolvasása vagy a kutakodás a gyerek holmijai közt. Sajnos a jó szándékú nevelés és a veszélyes dolgoktól való eltiltás miatt is elveszítheti a szülő a gyerek bizalmát.

Az őszinte beszélgetés a kulcs

Lekenyerezni, ajándékkal próbálkozni, úgy tenni, mintha mi sem történt volna, hiba a szülő részéről. Ezzel nem jót tanít a gyereknek a konfliktuskezelésről.

Bármelyik kort nézzük, az egyetlen járható út az őszinte beszélgetés. Merthogy, hiába csak gyerek a gyerek, a maga korához mérten megérdemli az őszinteséget, és igényli is azt.

Emberi dolog, ha a szülő esetleg mérges, vagy a háta közepére sem kívánja a gyerek durcásságát egy hosszú nap végén, de ne feledjük, a gyerek számára problémát jelent az adott helyzet, amit fel kell benne oldani. Ez plusz erőfeszítést kívánhat, de szükség van rá.

A szülő, ha vissza szeretné nyerni gyereke bizalmát, fontos, hogy leüljön vele beszélgetni a történtek okáról, és lássa be, mondja ki, ha utólag meggondolva nem volt igaza. Ezzel a szülő nem veszít a tekintélyéből, sőt, inkább növeli azt, mert nem egy parancsoló, gyerek felett álló erő forrásaként, hanem emberként áll a gyereke elé, aki belátja hibáját.

Előfordulhat, hogy a szülő nem hibázott, egyszerűen féltésből, lehetséges veszélyek felismerése miatt tiltott meg valamit a gyereknek, aki ezért kizárta őt bizalmából. Ugyancsak a beszélgetés lehet a kulcs. A miértek tisztázása azonban történjen higgadtan, szeretetet és nem hatalmi fölényt sugározva.

Itt érdemes megjegyezni, hogy, ha sor kerül a beszélgetésre, a szülő semmiképp ne helyezkedjen úgy, hogy a gyerek felett álljon. A lefelé beszélés fokozhatja a gyerekben a rossz érzéseket. Úgy lehet sikeres a kommunikáció, ha a szülő leguggol a gyerekhez, vagy leül mellé, hogy szemtől szemben lehessenek egymással.

Az is tévedés, ha a szülő a gyerek alá helyezkedik, és felfelé beszél neki. Ezzel a gyereket helyezheti fölényességet közvetítő helyzetbe, márpedig megalázkodni nem kell, sőt, tilos a gyerek előtt. Az egészséges az emberi egyenlőség és kölcsönös tisztelet megtartása, és a szülő iránti tisztelet megtartása akkor is, ha ő esetleg hibázott.

Legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, hogy mindkét fél hallgattassék meg. A beszélgetés során mind a gyereknek, mind a felnőttnek lehetősége kell, hogy nyíljon elmondani, mi a baja, mit sérelmez, vagy lát másként, mint a másik fél. A gyerek őszinteségét, mint mindig, itt is értékelni kell, és nem nehezményezni, amit mond. Ha nincs igaza, azt is meg kell próbálni higgadtan elmagyarázni neki, akármilyen nehéz is. Ha ezekre a szülő nem figyel, viszonyuk bánhatja hosszútávon.

A kamaszokkal ez is nehezebb

Kamasz gyerekekkel nehezebb leülni beszélgetni, mint a kisebbekkel, de, ha már az első percben meghallja a szülő őszinte szavait, nagyobb a valószínűsége, hogy nem rohan el, becsapva maga mögött az ajtót. Abban az esetben sem kell aggódni, mert a gyerek nem fog az idők végezetéig bent maradni a szobájában. Legközelebb, ha előjött az odúból, ismét lehet próbálkozni.

Kicsit erőltetni a dolgot sokadik próbálkozás után érdemesebb csak, mivel, ha a gyerek privát szféráját érzi sértve, még zabosabb lehet a szülőre. A végtelenségig tartó sértődöttséget természetesen nem kell elviselnie a szülőnek. Ha elmondta legalább nagy vonalakban, hogy belátja, hibázott, szereti a gyereket, békülő szándéka van, és szívesen beszélget a történtek okáról, már megtette, amit megkövetelt a haza, és a gyereknél a labda, hogy feldolgozza a hallottakat, és megbocsásson.

Alkalomadtán, már kicsi kortól fontos beszélgetni a megbocsátás fontosságáról, akár plüssállatokkal modellezni problémás helyzeteket, melyekhez elengedhetetlen a kommunikáció a két fél között, és egymás végighallgatása. A gyereket ugyanúgy meg kell tanítani - kicsiként vagy nagyobbként - megbocsátani is, mint bocsánatot kérni. Két alapvető dolog, amire egész életében szüksége lesz.

Anya-lánya tetoválások

A jó szülő-gyerek viszonyt már gyerekkorban el kell kezdeni kiépíteni. Így nagyobb lehet felnőttként is a harmónia és összetartás. Jelképéül sokan csináltatnak szülő-gyerek tetoválásokat. Anyáknak és felnőtt lányaiknak ilyeneket.

• gyereknevelés
• gyerekek
• beszélgetés
• kommunikáció
• probléma
• konfliktus
• Gyerek