Állandóan veszekednek a gyerekek? Gyakorló anyákat kérdeztünk, hogyan kezelik a testvérféltékenységet

Amikor kis testvér születik, teljesen természetes, hogy a figyelem, ami addig az egykére hárult, hirtelen megosztott lesz. A nagyobb gyerkőc azt látja, hogy mindenki a picivel törődik, őt babusgatják, neki hoznak ajándékot, érthető, hogy féltékenységet érez az újszülött iránt.

Akinek van testvére, bizonyára emlékszik kisebb-nagyobb csetepatékra gyerekkorából: amikor a fiútestvér húzza a hugica haját, amikor elcsenik egymás megtakarított pénzét vagy ruháját, elolvassák egymás titkos naplóját, vagy amikor olyan tettlegességig fajulnak a dolgok, hogy az egyik műanyag kalapáccsal üti ki a másik fogát. Bár a szülő haja ilyenkor rendszerint az égnek áll, a veszekedés, verekedés a testvérek között szinte elkerülhetetlen része a gyermeki fejlődésnek, ezáltal tanulják meg a konfliktusaikat kezelni és kompromisszumot kötni egymással, amiből a jövőben is profitálhatnak. 

Anyákat kérdeztünk

A szülők helyzete ezekben a szituációkban nem egyszerű, gyakran nem bírják birkatürelemmel végignézni, amíg a gyerekek megoldják a problémáikat, és próbálnak rendet tenni közöttük. Az alábbiakban édesanyákat kérdeztünk: ki hogyan kezeli a testvérféltékenység kérdését és azt, ha állandóan veszekednek a gyerekek? 

Anna, egy négyéves kisfiú és egy kétéves kislány anyukája

- Fontosnak tartottam már a legelején, hogy a születendő kis tesó valamilyen ajándékkal lepje meg a nagyobbat, ezáltal is próbáltuk éreztetni a báttyal, hogy már most fontos az életében. A kórházi látogatás során a húga "odaadta" neki az ajándékot, ami egy rendőrautó volt, ezzel rögtön le is kenyerezte a bátyját. Amikor hazamentünk a kórházból, a nagyobb rövid időn belül tudatosította, hogy sokat kell a hugicával foglalkozni, szoptatni, ringatni, nincs mindig arra idő, hogy vele foglalkozzanak. A féltékenysége gyakran abban nyilvánult meg, hogy odacsapott a kicsinek, egyszer az egyik játékával majdnem a szemecskéjét is eltalálta. Mivel szeretném, hogy idővel jó testvérekké váljanak, és elsősorban ne vetélytársat, de a barátot, családtagot lássák egymásban, egyre gyakrabban szerveztem külön kettes programokat a nagyobbal, hiszen azt olvastam, hogy ez a fajta megnyilvánulás inkább a szülőknek szól.  Ilyenkor az apa vagy a nagyszülők vigyáztak a babára, mi pedig elmentünk fagyizni, játszóterezni, de olyan is volt, amikor a kicsit a földön szoptatva autókáztam vele. Azt is megbeszéltük, hogy mindent ő csinálhat elsőként, ő vacsorázhat és ő pancsizhat este először. Bár még csak négy- és kétévesek, sokat nyúzzák egymást, de amikor egymáshoz bújnak, és a nagyobb mesét "olvas" neki, vagy megöleli, megpuszilja, tudom, hogy jó irányba haladunk.

Réka, egy három hónapos és egy négyéves gyerek anyukája

- Számomra életmentő volt a Testvérek féltékenység nélkül című könyv, sok okos tanácsot, hasznos tippet olvastam benne, és már az elején megfogadtam belőle egyvalamit: azt, hogy ha bárki jön hozzánk látogatóba, kértem, ne a pici újszülöttel, de a naggyal foglalkozzanak, érezze, hogy nem mindenki csak a kicsire kíváncsi. A nagy tesót megkértem, hogy mindig ő mutassa be a kis tesóját a vendégeknek, gyakran megdicsérem őt, és mindennap elmondom neki, mennyire szeretem. 

Iza, két iskolás fiú anyukája

Bence nyolcéves, az öccse, Bálint hat, szeptemberben kezdi majd az iskolát ugyanott, ahová a nagy jár. Már kicsi koruk óta sokat gyepálták egymást, hol az egyikkel ülök le beszélni, hol a másikkal, de a problémák állandóan előjönnek. A legfájóbb az volt, amikor a nagyobb azt mondta, bárcsak ne lenne testvére. Egy anyukától kaptam a tanácsot, hogy a nagyobb előtt ne beszéljek a kicsiről, például, nem kell emlékeztetni őt mindig arra, hogy a játszótéren vigyázzon rá, vagy hogy milyen szülinapi bulit készülök a kicsinek tervezni. Az is jó megoldás volt, hogy alkalmanként pár napig a nagyszülőknél hagytuk őket, így kénytelenek voltak egymásra számítani, mi több, élvezték, hogy cinkostársai egymásnak. Azt mondom, amíg vér nem folyik, a nagyobb gyerekek próbálják meg maguk megoldani a nézeteltéréseiket, és ha nem megy, akkor vonódjon be a szülő.

Klára, egy kétéves és egy ötéves kislány anyukája 

- Véleményem szerint mindenki próbálja a szituációból a legjobbat kihozni és az anyai ösztönei szerint nevelni, ugyanakkor azt gondolom, a testvérféltékenység a gyerekek habitusától is függ. Az a gyerek, aki a játszótéren elveszi más játékait, vagy lökdösődik, a testvérkével is hasonlóképp fog viselkedni. Nálunk, ami bevált, az az, hogy minél több kicsivel kapcsolatos dologba bevontuk a nagyobbat, segített fürdetni, babakocsit tolni. Ha óvatosan terelgeti a szülő a nagyot, de vele is minőségi időt tud tölteni, idővel kifizetődik a dolog.

Rita, két kamasz lány anyukája

"Anya, elvette az új szoknyámat, anya, kipróbálta a körömlakkomat, anya, belenézett a telefonomba" - naponta mediálnom kell a 14 és 12 éves lányaim között, akik természetileg tűz és víz. Minden apróságon összekapnak, és keresik az alkalmat, hogy odaszúrjanak a másiknak. Amikor már én sem bírom tovább a civódásukat, a szoba két sarkába különítem el őket, hogy lecsillapodjanak, és megnyugodjanak a kedélyek. Majd amikor úgy látom, kifújták magukat, együtt átbeszéljük a problémákat. Szerintem fontos, hogy meghallgassuk őket, és lehetőséget adjunk arra, hogy mindkét fél elmondhassa a saját verzióját az esetről.

Ikrek, akik egymásra találtak

Közös genetikai kódjukból fakad mélyen gyökerező, utánozhatatlan és egyedi viszonyuk, ami egy egész életen át tart.

Borító-és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• testvér
• testvérek
• testvéri kapcsolat
• veszekedés
• testvérféltékenység
• Gyerek