Így beszélj a pénzről a gyerekkel a pszichológus szerint - Később nagyon fontos lesz, hogy tudatosan kezelje

A cikket az OTP Bank támogatta.

Egy felmérés szerint¹ a szülők döntő többsége úgy véli, fontos, hogy gyerekeik minél korábban elkezdjék elsajátítani a pénzügyi tudatosság alapjait, és félretegyenek a saját céljaikra. Tízből nyolc szülő szerint a pénzügyi tudatosság fejlesztésében a szülői minta a legmeghatározóbb, tízből hat megkérdezettnek ugyanakkor nehézséget jelent az ismeretek átadása, ennek fő oka a megalapozott pénzügyi tudás hiánya.

A kérdést nehezíti, hogy a pénz sokszor tabutéma a családokban. Gyakran gyerekeink előtt is titkolózunk, vagy nem tudjuk elmagyarázni, miért nem vesszük meg az adott játékot a boltban. A szülők azt gondolhatják, a pénz nem gyereknek való téma, pedig pénzügyi gondolkodásuk már kisgyermekkorban megkezdődik, ahogy a felnőttek mindennapi gazdálkodási mintáit figyelik. Hogyan legyen jó viszonyuk a pénzhez?

A pénzügyi nevelés három rétege

Szél Dávid tanácsadó pszichológus, apablogger szerint sok szülőnek ellentmondásos a pénzügyekhez való viszonya, így a gyerekeik nem fogják érteni a pénzzel kapcsolatos attitűdjeiket és stratégiáikat. A pénzügyi tudatosság az iskolában egyáltalán nem téma, a matematika- vagy történelemórákon csak a feladatok, és nem a hozzáállás kapcsán kerül szóba a pénz, és arra sincs igazán iránymutatás, hogy mit kezd az osztályközösség az osztályon belüli pénzügyi különbségekkel, melyek anélkül is jelen vannak, hogy a gyerekek direktben megbeszélnék egymással, kinek a szülője mennyit keres. Ezekkel azonban kell valamit kezdenünk.

„A pénzügyekkel kapcsolatos szocializáció semmiben nem különbözik a szocializáció egyéb területeitől. Kimondott és kimondatlan szülői mondatok, cselekedetek, viselkedések, szorongások, jelzések sorozata az, ami meghatározza, hogy a gyerekek miként gondolkodnak a világ dolgairól, köztük a pénzről. Mint minden más téma esetén, úgy a pénzügyek kapcsán is nagyon fontos, hogy a szülőktől muníciót kapjanak a gyerekek arról, mi az érték - mondja Szél Dávid.

A pszichológus szerint a pénzügyi nevelés egyrészt a kimondott szabályokon alapul, másrészt meghatározzák a gesztusok, harmadrészt pedig nagy szerepük van a generációkon átívelő családi mintáknak. A pénzügyi nevelés nem egy egyszeri alkalom, hanem egy folyamatosan jelenlévő kommunikáció szülők és gyerekek között, ami nagyjából a születés pillanatától indul.

Nagyon ritkán jön el az a pillanat, hogy odahívjuk a gyereket, hogy „na, akkor ezt most elmondom”.

Az implicit, ki nem mondott iránymutatásokon alapuló pénzügyi nevelés nulla éves kortól elkezdődik, hiszen nap mint nap találkozunk olyan helyzetekkel, amikor a pénzzel való kapcsolatunk megnyilvánul. Ilyen az, amikor a szülők összenéznek egy-egy összeg hallatán. Ezzel szemben az explicit pénzügyi nevelés egy nyílt szabályrendszeren alapuló kommunikáció, amikor a szülők megmondják a gyerekeknek, hogy mi az, amit meg lehet venni, mi az, amit nem, ez a nevelés azonban sokkal kisebb arányú, mint az implicit - magyarázza Szél Dávid.

Hogyan mutassunk jó példát a gyerekeinknek?

Szél Dávid szerint a legfontosabb, hogy legyünk tudatában, hogy implicit módon milyen üzeneteket adunk át a gyerekeinknek, és ez hogyan hat rájuk. Hiszen ők nemcsak pénzügyi hátteret, hanem pénzügyi gondolkodást is kapnak tőlünk. Ahhoz, hogy jól beszéljünk az anyagiakról, a saját viszonyulásunkat kell tudatosítanunk a pénzhez. Ehhez fontos visszaidézni, mit jelentett gyerekkorunkban a pénz a családban. Miután ezt megtettük, legyen őszinte és transzparens a kommunikációnk.

Gyakori aggodalom, hogyan mondjuk, „erre nincs pénzünk". A szakember szerint ilyenkor a kihívást az jelenti, hogyan nyújtsunk mégis biztonságot, kiszámíthatóságot, más értékeket. Felvetődhet a kérdés, mi van akkor, ha erős a kortársnyomás, gyakran elhangzik otthon, hogy „bezzeg az osztálytársam megkaphatta a legújabb okostelefont”. Ilyenkor fontos, hogy képviseljük a családunk értékrendjét („mi nem szeretnénk erre költeni”), ha pedig nincsen rá pénzünk, elmondhatjuk, hogy ez nem egy verseny, és felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy saját családi értékrendünket rengeteg minden más is meghatározza, ami pénzben nem mérhető. Irányítsuk a figyelmüket ezekre az értékekre.

Hogy miként kommunikáljuk a saját pénzügyeinket a gyerekeknek, nagyon életkor- és gyerekfüggő. A kérdés inkább az, hogy ha elmondjuk a gyereknek, hogy keresünk x százezer forintot havonta, azzal mi tud kezdeni, tudja-e ezt magánügyként kezelni. „A családon belül fontos transzparensnek lennünk, de az osztályon belül nem biztos, hogy jó dolog a szülők keresetét kibeszélni. Nem azért, mert ciki, ki mennyit keres, de nem tudhatjuk, hogy az információ hogyan megy tovább. Attól, hogy a családon belül nem tabusítjuk a pénzről való beszélgetést, bizonyos dolgok lehetnek magánügyek kifelé” - magyarázza Szél Dávid.

A tudatos pénzügyi gondolkodás akkor is fontos, ha a családban anyagi gondok vannak. Ilyenkor is megmutathatjuk a gyereknek, hogy egy kevés mindig félretehető. „Amennyiben belefér, a szülő minél hamarabb tegyen félre a gyermekének, hogy 18 éves korára legyen miből elindulnia az életben" - mondja Szél Dávid, aki szerint nem az a kérdés, mikor adjunk zsebpénzt a gyerek kezébe, hanem inkább az, hogy mire való ez a havi összeg, és a gyerek megértése is legyen ebben egyértelmű. - "A késleltetésre, a türelemre, az önállóságra és a tudatosságra tanítson a zsebpénz” - teszi hozzá. Fontos tehát, hogy a gyerek ne kapja meg bármikor a zsebpénzt, amikor csak akarja, hanem képes legyen várni az előre megbeszélt időpontra, hogy megtanulhassa pillanatnyi vágyait és szükségleteit és az ezzel járó feszültséget kontrollálni, kezelni. Ez a gyerek számára is biztonságot ad, hiszen kijelöli a határokat. Hogy hogyan osztja be a pénzt, legyen az ő feladata, ha pedig nem tud jól gazdálkodni, neki kell vállalnia ezért a felelősséget.

Fontos a következetesség Szél Dávid szerint: ha már egyszer zsebpénzt adunk, akkor az jöjjön rendszeresen havonta, de lehessen közösen felülbírálni, utánagondolni, hogy a pénz sok-e, vagy épp kevés. A zsebpénzt a gyerek ne azért kapja, mert jól teljesített az iskolában, vagy elpakolt a szobájában, hiszen fontos, hogy ezeket a saját belső indíttatásából tegye meg, és ne egy külső ösztönző által. Bűntudat- vagy szorongáskeltően pedig semmiképp se beszéljünk vele a pénzről, de tanítsuk meg neki, hogy a tárgyi értékekre igenis vigyázzon.

A gyerekeinktől is tanulhatunk

A digitális korban elérhető eszközök és ismeretek lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek széles körű ismereteket szerezzenek, ráadásul a fiatal generáció tagjai a digitális készségeiknek köszönhetően szintén mutathatnak újdonságokat a szülőknek, például egy applikációt. Megfelelő nyitottsággal egy ilyen tudásmegosztás remek alkalom lehet nemcsak arra, hogy szülők és gyerekek együtt bővítsék pénzügyi tudásukat, de közösen töltsenek minőségi időt.

„Sok mindent tanulhatunk a gyerekeinktől, hiszen a szocializáció kétirányú folyamat, amelyben a szülők és a gyerekek kölcsönösen hatnak egymásra" - mondja Szél Dávid. - "Mindez nem azt jelenti, hogy mindennel kapcsolatban ki kell kérnünk a véleményét, de ha mond valamit, azt ne utasítsuk el élből, hanem legyünk kíváncsiak, és gondolkodjunk el rajta. A családi rendszernek vannak belső határai, amelyek akkor jók, ha rugalmasak egymás felé. Van, amihez a gyereknek nincs köze, van, amit el sem mondok neki, van, amit elmondok, vagy meg is vitatok vele, illetve van, amiben ő dönt, amibe ő von bele engem, és amihez nekem szülőként nincs semmi közöm. A szocializáció tehát – a pénzügyek terén is – mindkét fél befolyása alatt áll, de nekünk, szülőknek kell sokkal tudatosabbnak, reflektívebbnek lennünk.”

¹Az OTP Bank felméréséről: a felmérés az OTP Bank megbízásából, a Pulzus* Kutatási Rendszer közreműködésével készült. A kutatás végső elemszáma 700 fő, mely a 18 év feletti magyar, gyermekes alapsokaságot reprezentálja nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint. Az adatfelvétel 2023 novemberében készült.

• szülői hatás
• otp
• pénzügyi nevelés
• Gyerek