Egoista és önző lesz a gyerek, ha így neveled: 5 hiba, amit szülőként elkövethetsz
A szülők általában a legjobbat akarják csemetéjüknek, olykor mégis félrecsúszik valami.

GettyImages-1215480785
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Amíg azzal nincsen semmi gond, ha valaki egészséges önbizalommal rendelkezik, és kellőképpen képviselni tudja az érdekeit, nem sorolja magát mindig minden élethelyzetben hátrébb a többieknél, addig az már okozhat némi problémát, ha kizárólag a saját szükségleteire van tekintettel, és a többi emberrel jóformán nem is törődik. 

Ezek a nem túl szimpatikus jellemvonások a szülők nagy bánatára már egészen fiatalkorban kialakulhatnak, és általában az ő, gyakran a legjobb szándékkal elkövetett baklövéseik állnak a háttérben. 

Hibák, amik miatt önzővé válhat

A gyermekek nevelése a szülők számára olykor kihívásokkal járó feladat, amelyben számtalan jövőbeni következményt is figyelembe kell venniük azon túl, hogy csemetéjüknek az adott pillanatban mi esik jól, vagy épp mi kényelmes. Ha nem szeretnéd, hogy egoista, önző, másokkal nem törődő felnőtt váljon belőle, érdemes lehet kikerülnöd néhány gyakorinak mondható hibát, többek között a következőket.

GettyImages-1049494742
Fotó: LanaK / Getty Images Hungary

Mindent megkap, amire csak ránéz: a szülők, nagyszülők hajlamosak a szeretetüket ajándékdömping formájában is kifejezésre juttatni, ez pedig olykor olyan méreteket ölt, hogy a gyerek szinte nem tud olyat kérni, amit ne kapna meg. Az elkényeztetett csemetében könnyen kialakulhat az a téves érzés, hogy neki minden jár, amire csak szemet vet. A kényeztetés persze nem csak tárgyak formájában jelentkezhet, a túlzott engedékenység, az észszerű korlátok felállításának hiánya is ahhoz vezethet, hogy a gyerek azt hiszi, körülötte forog a világ, ez pedig a későbbiekben igencsak megnehezíti a dolgát a mindennapok során. 

Állandóan másokhoz mérik: általános iskolában a nebulók már gyakran egymáshoz mérik magukat, összehasonlítják a teljesítményüket, sőt a tulajdonukban lévő tárgyakat is, legyen szó akár olyan apróságról, mint amilyen például a tolltartó. Erre nem ritkán a szülők is ráerősítenek, amikor folyton a kortársakhoz, testvérekhez hasonlítják a gyereket.

GettyImages-1083680080
Fotó: Klaus Vedfelt / Getty Images Hungary

Bár gyakran negatív előjellel teszik ezt, az adott fiatal szemére vetve, hogy ebben vagy abban nem olyan jó, mint a többiek (különösen jellemző ez a nárcisztikus szülőkre), előfordul ennek a fordítottja is, azaz amikor azt hangsúlyozzák, hogy a gyerek mennyi mindenben jobb, mint a környezete. A méricskélés általában nem vezet jóra, bizonytalanságot vagy épp túlzott magabiztosságot szülhet. 

Csak a sikerei vannak napirenden: minden szülőnek a saját porontya a legkedvesebb, legokosabb, legszebb és legtehetségesebb, és ezt szívesen hangoztatja is. Azonban ha a gyerek mást sem hall, csak hogy milyen nagyszerűen teljesít az élet minden területén, és ha valamiben véletlenül hibázott, azért az ilyen-olyan külső körülmények felelősek, nem pedig ő, akkor saját magáról is téves képe alakulhat ki, ami akár ahhoz is vezethet, hogy úgy érzi, nem kell semmibe sem túlzott erőfeszítést fektetnie, hiszen úgy jó, ahogyan van. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Nem tanul meg osztozkodni: a gyerkőc egy nagy halom játék között ül a homokozóban, amiből jó, ha egyet használ, mégis, amikor a pajtása kölcsönvenne valamit a kupacból, éktelen haragra gerjed, és persze hirtelen neki is pont arra az egy dologra lenne égető szüksége - a jelenet valószínűleg mindenki számára ismerős, hiszen természetes reakcióról van szó, a legkisebbek még nem tudják, mit jelent az osztozkodás. Idővel viszont fontos, hogy megértsék a jelentőségét, és ebben a szülők rengeteget segíthetnek, helyes irányba terelgetve a csemetéket.

GettyImages-150640035
Fotó: Severin Schweiger / Getty Images Hungary

A tanulás olyan egyszerű dolgokkal kezdődhet, mint hogy elkérnek, majd visszaadnak neki valamit, megosztanak egymás között egy finom rágcsálnivalót, vagy a legegyszerűbb társasokon keresztül megmutatják, hogy hol az egyik, hol a másik ember jön a játékban. 

Bagatellizálják a problémáit, érzéseit: empátia, az együttérzés képessége nélkül nem lesz másokkal törődő és segítőkész felnőtt a gyermekből. Az empátia morzsái már egészen kis korban is megfigyelhetők, ugyanakkor, mint minden téren, itt is nagyon fontos, hogy a szülők milyen példával járnak elöl. Ha a szülő valóban odafigyel gyermeke érzelmi állapotára, próbálja megérteni őt, őszinte érdeklődéssel hallgatja meg az apró-cseprő, a külső szemlélő számára talán semmiségeknek tűnő problémáit, akkor azt tanulja meg, hogy fontos odafigyelni a másikra, és ha szükséges, segíteni is neki. Az egyes érzelmek beazonosítása szintén elengedhetetlen.  

Ami a gyerekeknél benyomta a hisztigombot: például, mert nem ehette meg a légycsapót

Nem piskóta, amikor a kisgyerekek 2-3 éves korban belekerülnek abba a bizonyos hisztikorszakba. Toporzékolnak, kiabálnak bárhol és bármikor, a szülő pedig szinte tehetetlen. Kinevetni nem szabad a kicsit, de segíthet, ha a szülő, legalább magában, olykor mégis képes a humor szemüvegén keresztül nézni, ami zajlik.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük