Gyerekkel a temetőben: erre figyelj november 1-jén a pszichológus szerint
Cikkünkben Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadót kérdeztük.

GettyImages-1183745055
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Korábban a gyerekek belenőttek a kegyeleti kultúrába, hiszen a halálhoz, az elmúláshoz sokkal természetesebben álltak a felnőttek is: legtöbbször nem kórházban, az otthontól távol történt. A mai kicsiknek már valamivel nehezebb dolguk van e tekintetben. 

Cikkünkben Mindennapi Pszichológia Magazin (MiPszi) szakértője  Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, gyermekdráma-vezető, meseterapeutát kérdeztük arról, hogy szülőként mire érdemes figyelni a november 1-jei temetőlátogatáskor, illetve akkor, ha friss haláleset történt a családban.

- Mindenszentekkor szinte mindenki családdal megy a temetőbe. Mire érdemes ügyelni, ha kisgyereket is viszünk magunkkal?

- A kisgyerekek számára nagyon fontos, hogy valamiféle keretbe foglaljuk ezt a napot, hogy értse, hogy miről is szól, ne csak jelen legyen. Korábban a rítusok beletartoztak egy egész hitrendszerbe, ahhoz kapcsolódóan jelentek meg az emberek életében, napjainkban azonban ezek a rítusok sokszor már nem ilyen egyértelműek - különösen a gyerekek számára. Egy óvodáskorú gyereknek érdemes elmondani, hogy az emlékezésről szól maga a november 1-jei temetőlátogatás. Azt is, hogy ha valaki meghal, a teste a temetőbe kerül, a temető épp ezért egy emlékhely a család számára. November 1. pedig az elhunyt szeretteinkre való emlékezés napja. Ilyenkor viszünk virágot, koszorút, gyertyát - amit akár ő is segíthet meggyújtani. Érdemes felidézni, elmesélni a gyereknek az elhunyt családtagokkal kapcsolatos emlékeinket, de fontos, hogy ne a halálukhoz, hanem az életükhöz kötődő történeteket osszunk meg, melyekből kiderül, mit szerettek csinálni, milyen emberek voltak ők.

- Mi az az életkor, amitől fogva a gyerekek már értik a halál visszafordíthatatlanságát?

- Óvodáskorban kezdenek el érdeklődni aziránt, hogy mit is jelent a halál, de fejlődéslélektani szempontból azt mondhatjuk, hogy olyan 7-8 éves korra tanulják meg, hogy a halál egy visszafordíthatatlan dolog. Illetve azt is, hogy milyen módokon következhet be.

- Előfordulhat olyan eset, hogy a kisebb gyereknek érdemesebb kimaradnia a temetésből, esetleg a november 1-jei temetőlátogatásból?

- Bár óvodásként nyilván még nem érthetik meg az egész szertartás lényegét, mégis érzelmileg, gondolati szinten átélik, így nagyon is van keresnivalójuk a kicsiknek is a temetőben. Maga a temetés mint búcsú, egy fontos szertartás. Ha valaki fontos volt a család, illetve a gyerek számára, a tőle való végső búcsú lehetőségétől nem jó megfosztani a kicsit. Ilyenkor természetesen előzetesen fel kell készíteni a gyereket rá, hogy mi fog történni a temetésen, például anyu - vagy más családtagok - sírni fognak, mert meghalt a nagypapa. Azt is el kell mondani, hogy ez teljesen normális, hiszen szomorúak vagyunk, és így fejezzük ki az érzést. A gyerekek számára egyébként maga a temető más, mint a felnőtteknek. Nem feltétlenül a szomorúság, az elmúlás, a fájdalom jut eszükbe róla. Ők észreveszik a lepotyogott gesztenyéket a földön, a galambszobrokat a sírok tetején, a fákra felszaladó mókusokat. Teljesen más szemüvegen keresztül nézik ezt a helyet.

- Van olyan szakirodalom, melyet ajánlana óvodás-, általános iskolás korú gyermekek, illetve szüleik számára a halál témájában?

- Természetesen több ilyen könyv is létezik. Ilyen például Rosemarie Eichinger kisregénye, az Esznek-e a halottak epertortát. A könyv főhőse egy 12 éves kislány, akinek az édesapja sírásó, és a padlásuk tele van a halállal foglalkozó könyvekkel, így a kislány nagyon sokat tud erről a témáról. Óvodásoknak ajánlható Az élet olyan, mint a szél, A láthatatlan fonal vagy a Beszéljünk a halálról! - ami rajzokkal meséli el, hogy milyen a temető, a temetés, a halotti tor.

- Friss gyász esetén a szülő mivel könnyítheti meg a gyerek számára a feldolgozást?

- Ez mindig nehéz helyzet, hiszen friss gyász idején a szülő rögtön a krízis állapotába kerül, így nehezen tud segíteni a gyermeknek ebben. Ugyanakkor a gyerekek gyásza kicsit később szokott indulni - pont azért, mert a véglegesség fogalmát még nehezen értik meg. Eltelhet két-három hét, mire igazán felfogják a történteket. A szülőnek tehát pár hét előnye lehet ebből adódóan. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk a gyerekben, hogy az érzések kimutatása, a sírás teljesen normális: ő is sírhat, anya és apa is fog sírni, hiszen hiányzik az, aki elhunyt. A későbbiekben sokat segíthet, ha a sírnál üzenetet lehet átadni az elhunyt családtag számára.

A cikk az ajánló után folytatódik

Szókimondó beszélgetések Szily Nórával és vendégeivel.

Új videósorozatunkban Szily Nóra és beszélgetőpartnerei döntik le a tabukat. A 'Szókimondó' őszintén és egyenesen dolgoz fel olyan fontos témákat, amikről sokszor nem beszélünk nyíltan. Tabuk helyett mi a szókimondó beszélgetésekben hiszünk. A sorozat első részében Szily Nóra Pásztor Annával beszélget a szerelem múlandóságáról, a legfrissebb epizódban pedig Mérő Verával a bántalmazásról. 

Promóció

- Ha a családnak nincs kialakult hitvilága a halál utáni élettel kapcsolatban, az a gyerek dolgát is megnehezíti. Mit lehet ilyenkor mondani szülőként?

- A sehol sincs gondolata nagyon rémisztő a gyerekek számára. Segíti a feldolgozást, ha beszélünk róla, hogy a gyerek mit gondolhat vajon, mi történik az elhunyttal a halál után. Ha nem vagyunk vallásosak, arról is lehet beszélni, hogyan gondolkodtak erről a különböző kultúrák, például a kelták, görögök, egyiptomiak. Akár izgalmasak is lehetnek a gyerek számára, és tágabb rálátást biztosíthatnak ezek a mítoszok a halál témájára. A keresztény vallás viszonylag keveset beszél az odaátról, a görögöknél a Styx folyó, a Kharón ladikja, az egyiptomiaknál a lélek megmérettetése, a vikingeknél a Valhallába jutás a gyerekek számára mind-mind nagyon érdekes történet lehet.

Temetők madártávlatból mindenszentekkor

Az emberek ilyenkor általában nemcsak koszorút és virágokat visznek a sírokhoz, hanem gyertyát és mécseseket is, ami varázslatos látvánnyá válik, ha lemegy a nap.

Ezt is szeretjük