„Meghalt a kislány édesapja, és soha többet nem beszéltek róla” - Singer Magdolnával Soós Andrea beszélgetett

Singer Magdolna íróként, mentálhigiénés szakemberként és gyásztanácsadóként sokaknak segítséget nyújtott élete legnehezebb időszakaiban. Dr. Polcz Alaine magyar pszichológus egykori tanítványa mindezek mellett a gyászolókat segítő Napfogyatkozás Egyesület elnökségi tagja, és többek közt a Ki vigasztalja meg a gyerekeket? című könyv szerzője. Ebben egy borzasztóan kényes, sokak számára tabunak számító témát boncolgat: a gyermekek gyászát, gyászfeldolgozását, amiről most Soós Andreával is beszélgetett a Femina podcastjában.

Elárulta, miért olyan problémás a szülők és a környezet számára a kicsik veszteségeinek kezelése, de arról is beszélt, mi történik, ha a családtagok nem megfelelően állnak a helyzethez. Megtörtént esetekből hozott példákat, és arról is beszélt, ajánlott-e temetésre vinni a gyermekeket, vagy mi történik akkor, ha a kicsinek nem sikerül jól feldolgozni egy traumát. A teljes adást itt hallgathatod meg.

Beszélni kell a gyerekkel a gyászról, a halálról

A szakértő szerint a gyerekek gyásza körül még nagy a tanácstalanság, mert bár a szülők és a pedagógusok igyekeznek segíteni és támogatni őket, sok a félreértés, a környezetük pedig általában nem képes megfelelő támaszt nyújtani számukra. Igaz, hogy szinte mindig jó szándék van a viselkedésük mögött, de mindenkinek nehéz látni a gyerek szenvedését, és rettegnek attól, hogy traumatizálják őt. 

Ha azonban kihagyják mindenből, nem mondanak el neki semmit, eltitkolják a halálesetet, vagy egyáltalán nem beszélnek róla, akkor magányra ítélik a kicsit, aki csak azt látja, hogy összetörtek a szülők, előtte mégis próbálnak mosolyogni.

Érzékeli azt, hogy nem fordulhat bizalommal a szüleihez, nem tehet fel kérdéseket,

mert észleli, hogy itt valami nagyon nagy eltitkolás van. Ettől izolálódik, magányt él meg, szégyent él meg, nem tudja a szükségleteit kifejezni, nem tud kérdéseket feltenni, és ez a legrosszabb. Az életkori sajátosságainak megfelelően kipótolja ezeket a hiányosságokat, és az derül ki, hogy ez sokkal rémisztőbb, mint maga a valóság - mondta Singer Magdolna, aki azt hangsúlyozza: nem az érzéseket kell meggyógyítani, hanem elmondani, hogy mindez rendben van, és inkább az átélést kell segíteni.

Sokakban felmerül az a kérdés is egy haláleset kapcsán, hogy jó ötlet-e, szabad-e egy kisgyereket elvinni a temetésre. Singer Magdolna erre is választ ad:

 - Az a jó, ha a gyereket bevonjuk a döntésekbe, nem kell feltétlenül nekünk eldönteni, hogy neki mi a jó… kérdezzük őt meg arról, hogy mit gondol, de ehhez tájékoztatni is kell arról, hogy mire számíthat - véli, majd hozzátette, ha nem készítjük fel eléggé a kicsit, előfordulhat, hogy sikítozni kezd, amikor látja, hogy eltemetik a nagymamát.

Soós Andrea kérdésére elmondta, vannak olyan helyzetek, amikor a szülő nem képes úgy viselkedni egy gyászszituációban, ahogy az elvárható, mert még nem dolgozta fel a történteket, pedig fontos lenne úrrá lenni a negatív érzéseken még akkor is, ha problémás volt a kapcsolata az elhunyttal, és jogos a haragja.

Ilyenkor nincs elismerve a jogossága, az, hogy joga van gyászolni egyébként egy nagyon rossz szülőt is.

Az óvodások gondolkodása a halálról

Singer Magdolna szerint a gyász a pici gyerekeknek a legnehezebb, ugyanis ők értik a legkevésbé, hogy mi történik körülöttük, és gyakran a szülők sem tudják megfelelően tájékoztatni őket. Óvodás korban megtörténhet, hogy a kicsi ilyenkor visszaesik egy korábbi fejlődési szakaszba, újra bepisil, megváltozik a viselkedése, magatartása, ám ez néha iskoláskorban is megtörténik.

Az óvodáskorú gyerekeknek mágikus a gondolkodásuk a halálról, megszemélyesítik, és azt gondolják, hogy még talán feltámasztható az elhunyt

A kamaszkor pedig azért nehéz, mert épp a leválást próbálják gyakorolni, és a hormonális változások is nehezítik, és ha ekkor éri őket egy halál, változás, az nagy nehézséget jelent számukra.

Életre szóló traumát okozhat a rosszul kezelt gyász

A rosszul kezelt, nem jól feldolgozott gyász akár egy életre szóló traumát is okozhat a gyermek számára, és későbbi kapcsolataira is rányomhatja a bélyegét. Ezt bizonyítja egy kislány esete, akinek történetét Singer Magdolna a könyvében is megosztotta.

ötéves korában meghalt az édesapja a kislánynak, és a tragédia az volt, hogy onnantól soha többet nem beszéltek az apukáról.

Az édesanya úgy próbált segíteni, hogy jó, akkor erről ne beszélgessünk. Csakhogy ez olyan magányra és elszigeteltségre kárhoztatja a gyerekeket, hogy az tragikus. Sőt még az anyától is távolságot eredményez - részletezte az esetet. 

A kislánynak kötődési problémái alakultak ki, és az egész veszteséget úgy élte át, hogy az édesapja nem elhunyt, hanem elhagyta őt, ez pedig a felnőttkori párkapcsolataira is rányomta a bélyegét. 

A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos a nyílt kommunikáció a családban, az, hogy képesek legyenek elfogadni egymás gyászát. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy mindenki másképp gyászol, mindenkinek másra van szüksége egy ilyen nehéz helyzetben. Ha valaki úgy érzi, segítségre van szüksége, lehetőség van csoportos és egyéni segítséget is igénybe venni.