Megölte az anyát, és elvette a gyerekét - Döbbenetes bűnügyek

A legtöbb nő - természetéből adódóan - semmire sem vágyik jobban, mint hogy továbbadhassa az életét, és valóságos tragédiaként éli meg, ha minden erőfeszítése ellenére sem sikerül teherbe esnie. Nemcsak az anyai ösztönök támadnak fel egy bizonyos korban - az anyaság egyfajta státuszt is jelent.

Ritkán bár, de megesik, hogy a kudarc és a frusztráció szélsőséges cselekedetekre sarkallja a nőt, akinek nem lehet saját gyermeke. Az American Journal of Nursing szerint 1983 és 2006 között 22 nő ölt meg egy másikat, és lopta el annak kisbabáját - közülük kilencen egyenesen az anyaméhből vették ki a gyermeket.

A terhesség látszatát keltették

Mint kiderült, azok a nők, akik kismamákat öltek, kivétel nélkül úgy éltek a gyilkosságot megelőző hónapokban, mintha valóban várandósak lennének, és rokonaiknak-barátaiknak is beszámoltak a közeljövőben esedékes úgymond gyermekáldásról.

Akadt, aki - babapocak híján - egy párnát hordott a ruhája alatt, és a környezetének egy, valaki más ikerbabáit ábrázoló ultrahangfelvételt mutogatott, azt állítva, hogy azon az ő születendő gyermekei láthatóak. Többen a gyerekszobát is berendezték. És ami talán a legmegdöbbentőbb: általában nemcsak családtagjaikat, munkatársaikat és ismerőseiket, hanem a párjukat is sikerült félrevezetniük.

Nyilvánvaló az előre megfontolt szándék

Miért kelti valaki a terhesség látszatát, amikor biztos lehet benne, hogy néhány hét vagy hónap elteltével a környezete kíváncsi lesz az úgymond végeredményre? A kérdés egyben válasz is: előre megfontolt szándékról volt szó a fenti nők esetében. A jelek arra engednek következtetni, hogy tettüket jó előre kitervelték - ezt a feltételezést pedig tovább erősíti, hogy a szóban forgó nők konkrét lépéseket tettek afelé, hogy szerezzenek egy babát.

Először is kapcsolatot kezdeményeztek, illetve tartottak fel a kiszemelt kismamákkal, akik jellemzően a gyilkosok barátai és szomszédjai közül kerültek ki, bár néhány ismeretség valamilyen előre el nem tervezhető szituációban jött létre. Mások különféle szociális szervezeteket és kórházakat járva kutatták fel áldozatukat, és, hogy elnyerjék bizalmát, igyekeztek a kedvében járni, mielőtt megölték - például gondoskodtak számára gyógyszerről, esetleg ajándékkal lepték meg. Néhányan pedig a tettük végrehajtása előtt alaposan utánajártak annak is, hogy miként kell elvégezni a császármetszést.

És a férfiak?

Bár a nőkhöz tartozó férfiak szinte soha nem vettek részt magában a gyilkosságban - jellemzően nem is tudtak róla -, egyfajta motivációs tényezőként akarva-akaratlanul nagyon is fontos szerepet játszottak. Sőt, a nők elsődleges célja általában az volt a csecsemők ellopásával, hogy általa szilárdítsák meg kapcsolatukat. A kilenc nő közül hétnek a párja meg volt győződve arról, hogy a nő, aki mellett élt - és akik általában szerelemmel szeretett -, valóban gyermeket vár.

Tudták, hogy mit cselekszenek

A nők sokszor hajlandóak egészen messzire elmenni, ha gyereket akarnak: fájdalmas és veszélyes meddőségei kezeléseknek vetik alá magukat, ha pedig így sem sikerül a baba, vállalják az örökbefogadással és az úgymond idegen, nemritkán testileg vagy lelkileg sérül kicsi felnevelésével járó nehézségeket is. Ám soha nem jutna eszükbe bárkinek is ártani, csak hogy elérjék a céljukat.

De mi visz rá valakit arra, hogy öljön egy kisbabáért? Egyértelmű választ a szakemberek sem tudnak adni, de abban egyetértenek, hogy ezek a nők teljességgel híján vannak a morális gátlásnak. A pszichológiai vizsgálatok során mindannyian mutattak narcisztikus és antiszociális jegyeket, mint ahogy az énközpontúság is meghatározó személyiségjegyeik közé tartozott. Az empátia hiánya pedig lehetővé tette számukra, hogy akár egy ember életét is feláldozzák, hogy megkapják, amit akarnak. A gyilkosság elkövetésekor valamennyiük tudata tiszta volt.

• baba
• kismama
• anya
• magzat
• gyilkosság
• apa és anya
• Gyerek