„Leginkább üvöltenék a karácsonytól” 3 kisgyerekes anyuka vallott az ünnepi előkészületekről

A reklámokból az idilli karácsonyesték képe kacsint ránk már november vége óta. A bejgli sül, égnek a gyertyák, a gyerekek szeme csillog, az otthonokat örömteli várakozás lengi körül. Bár mindenkiben él a vágy, hogy az ünnep valóban ilyen legyen, a szeretetről szóljon, arról, hogy örülünk egymásnak, hogy jó együtt lenni a szűk vagy tágabb családdal, ám ahogy közeledünk a karácsonyhoz, ez a remény épp úgy fogy a szívekből, ahogy az adventi naptárból a csokik. Megkérdeztünk néhány kisgyerekes édesanyát, hogy érzik magukat a karácsony előtti héten.

Edit: üvöltenék a karácsonytól

Az volt a terv, hogy idén nem visszük túlzásba a karácsonyt, csak négyesben ünneplünk a gyerekekkel és a férjemmel. Persze ünnepi vacsora és süti készül majd, de nem görcsölünk semmin, sokat pihenünk, a gyerekekkel délig pizsamában maradunk. Erre egy családi keresztbeszervezés miatt két héttel az ünnep előtt kiderült, hogy nemcsak a szüleim jönnek december 25-én, de az öcsémék is hármasban. Nem akartam a családi békét felborítani már karácsony előtt, így csak annyit kértem, hogy azért mindenki hozzon magával valami kaját is. Miközben kifelé igyekszem azt mutatni, hogy semmi gond, jó lesz együtt lenni, valójában leginkább üvöltenék a karácsonytól. A békés, lazulós ünnepünknek lőttek, most nem érzek mást, mint hogy bárcsak már túl lennénk rajta!

Zsófi: nyugi lesz

A karácsony minden kisgyerekes családban öröm, várakozás, ugyanakkor feszültségforrás is: mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, szeretni a másikat, miközben lehet, hogy inkább egy csendes sarokban ülve popcornt majszolna egyedül. Volt olyan karácsonyunk, amikor a hároméves fiunk a nagy izgalmak közepette annyira lehetetlenül viselkedett, hogy az egész december 24-ét végigveszekedtük vele. Késő délután megállapodtunk a férjemmel, hogy na, így nem szabad ünnepelni: abban az évben hozzánk csak december 25-én reggel jött a Jézuska. Ebből a karácsonyból okulva idén nem akarunk nagy dolgokat, nem jön hozzánk senki, sütök a gyerekekkel mézeskalácsot, hókiflit, a férjem pedig megcsinálja a főételt. Nyugi lesz, rokonokhoz csak 26-án megyünk. Úgy érzem, jó lesz így.

Rita: az volt a terv, hogy nem főzök

Egy héttel karácsony előtt derült ki, hogy jönnek anyósomék december 25-én, és nálunk is alszanak. Hát nem lettem különösebben boldog a hír hallatán. Fárasztó volt az elmúlt év, kimerültnek érzem magam, az volt a terv, hogy egy közelben lévő étteremből hozunk halászlét, egyszerűbb ételeket, és nem főzök. Most azonban, hogy jönnek a férjem szülei, ez a lehetőség sajnos nem jöhet számításba, hat emberre kell főznöm. És közben hallgathatom a megjegyzéseket azzal kapcsolatban, hogy rosszul nevelem a lányaimat, miközben épp a nagyszülők azok, akik a szeretet jegyében mindig az indokoltnál több édességet hoznak, aztán meg csodálkoznak, ha arcon pörögnek a gyerekek, és úgy kell leszedni őket a konyhapult tetejéről. Alapvetően kedvelem az apósomékat, de ezek a családi összejövetelek mindig több feszültséggel járnak annál, mint amennyit még mosolyogva el tudnék viselni.

Önnyugtató módszerek karácsonyra is - Olvass tovább!

Stresszmentes élet ma már gyakorlatilag nincs is, de szerencsére nem vagyunk a jelenséggel szemben fegyvertelenek: az ember saját maga is képes lehet csökkenteni a stresszhatásokat.

(Képek: Getty Images Hungary)

• karácsonyi készülődés
• idegesség
• családi konfliktus
• Gyerek