3 szülői mantra, ami csodákra képes a pszichológus szerint - Különösen, ha kamaszt nevelsz

Szülőként hiába készülünk lélekben akár már évekkel korábban a tinédzserkorral járó változásokra, érzelmi és hormonális hullámverésekre, könnyen lehet, hogy ha eljön az idő, mégis fájdalmas lesz szembesülnünk azzal a Grecsó Krisztián-féle alapvetéssel, mely szerint „nincs a teremtésben olyan magányos és kiszolgáltatott ember, mint a szülő, akinek kamasz gyereke van”.

David B. Wexler klinikai szakpszichológus szerint azonban kamasz gyereket nevelő szülőként érdemes tisztában lenni azzal, hogy akár a gondolataink is sokat segíthetnek - vagy éppen ronthatnak - a kialakult helyzeten. Vannak olyan mondatok, melyeket a tizenéves gyereket nevelő szülőknek érdemes olykor mantraként elismételni maguknak: segíteni fognak abban, hogy a kamasszal való együttélés kevésbé legyen fájdalmas.

A kamasz gyerek nevelése

A szülők számítanak! Nem csupán a meghozott döntéseik vagy az alkalmazott nevelési elvek miatt, hanem azért is, mert a kamasz önérzetét tükrözik vissza. Azok a tizenévesek, akik azt állítják, hogy nem érdekli őket, mit gondolnak róluk, vagy hogyan látják őket a szüleik, nem mondanak igazat. Vagy Vekerdy Tamás szavával élve: „sündisznóznak”. Vagyis tüskéiket kifelé fordítják, nehéz őket megközelíteni, a közeledésre sértéssel vagy sértődéssel válaszolnak. Emellett azonban nagyon is igénylik a figyelmet, megértő szeretetet. David B. Wexler klinikai szakpszichológus szerint az alábbi szülői mantrák segíthetnek átvészelni a kamaszkor viharos éveit. Sőt akár komoly pozitív változásokat is hozhatnak a családok életében.

1. mantra: A tinédzsernek nem az a feladata, hogy mindig jól érezze magát.

A szülő szeretné, ha gyereke - bármilyen életkorú is - jól érezné magát, általában boldog, kiegyensúlyozott lenne. Szülőként hajlamosak vagyunk túlreagálni a gyerek rosszkedvét, viselkedését, bánatát, sőt néha alapvető személyiségjegyeit is. Kicsit olyan ez, mintha állandóan a viselkedését fürkésznénk, és titokban kérdéseket tennénk fel: Mit mond ez rólam? Emiatt szülőként rendkívül érzékenyek lehetünk a gyermek bukásaira, félénk vagy éppen harsány viselkedésére vagy egyszerűen önálló véleménynyilvánítására. Ennek a folyamatnak a következtében szülőként előfordulhat, hogy feszülten, sőt akár agresszívan fordulunk a gyerek, a tinédzser felé, amikor saját vélt vagy valós hibáinkat véljük felfedezni viselkedésükben. Érdemes tehát ismételgetni magadban, hogy a kamasznak nem az a feladata, hogy mindig jól érezze magát. Te pedig nem buktál el azért, mert épp dühös vagy szomorú a gyerek.

2. mantra: Amit gondolsz a kamaszról, hatással lesz a viselkedésére.

Gondolatainknak teremtő ereje van. Amikor egy kamasz váratlanul visszavonul a szobájába, sok szülő gondol valamit erről a szituációról: Tiszteletlen és hálátlan? Depressziós? Ez a normális tizenéves-viselkedés? Drogozik? Az egészséges elszakadás jele, ami megalapozza az individualizációt? Valami baj van velünk?

A szakemberek azt javasolják a szülőknek, hogy számítsanak arra, hogy kamasz gyerekük ellenszenves lesz. Ezekben a szituációkban pedig lépjenek hátra egyet, és próbálják meg aranyosnak látni őt, észrevenni a pozitív tulajdonságait - még ha ez sokszor nem is könnyű. A kamasz ugyanis érzékelni fogja, hogyan látja őt a szülő. Épp ezért az a kép, ami a szülőben kialakul a gyerekről, visszahat a tizenévesre. Érdemes lehet akár azzal is próbálkozni, hogy összegyűjtesz, és papírra vetsz tíz olyan dolgot, amiért hálás vagy a saját gyerekeddel kapcsolatban.

3. mantra: Nincs, ami mindig működik.

A gyereknevelés legfontosabb szabálya, hogy semmi sem működik mindig. Vannak irányelvek, melyek általában jól működnek a gyerekeknél, de vannak kivételek. Emellett igaz, hogy amikor szülőként nagyon ragaszkodsz egy bizonyos nevelési stratégiához, hajlamos vagy elfojtani saját kreativitásodat. Kiváló példa erre az alábbi történet egy kamasz fiúról és az édesanyjáról:

Az anya kiváló gyereknevelési könyveket olvasott, melyekben szerepelt az az alapvetés, hogy a gyerek valódi önbecsülésének felépítése érekében szülőként a „Büszke vagyok rád!” mondat helyett érdemesebb valahogy úgy fogalmazni, hogy „Hú, igazán büszke lehetsz magadra!” A fiú már 14 éves volt, amikor egy helyzetben ismét elhangzott az anya szájából a gyereknevelési könyvek által javasolt önbecsülést erősítő mondat. A fiú ekkor félig szomorúan, félig lesújtóan nézett az anyjára és azt mondta: „Hogy lehet, hogy soha nem mondod nekem, hogy büszke vagy rám?”

(Képek: Getty Images Hungary.)

• kamaszkor
• kamasz
• pszichológus
• pszichológia
• Gyerek