"Anyuka! Van, aki tud szülni, van, aki nem tud. Ön nem tud": 2 magyar édesanya hegtörténete

A császármetszés egy olyan hasi műtét, amelyre akkor van szükség, ha olyan egészségügyi problémák vetődnek fel a terhesség vagy a szülés során, amelyek kizárják a természetes, hüvelyi szülés lehetőségét. Kétségkívül minden anya egy hős, akár természetes úton, akár császárral hozta világra a babáját.

Kiss Verus Hegmesék című gyűjteményének célja, hogy az egekbe szökő császárarányok mellett is megmutassa ítéletektől mentesen ezen szülések arcait, pontosabban hegeit. A test (heg) és a felszín alatt zajló lélektani folyamatok a császármetszés után sem különválaszthatók, és fontos lenne tudatosítani, hogy egy anya császáros szülése nem ér véget a kötéscserével, varratszedéssel, mert ez annál jóval hosszabb jelenség.

"Anyuka! Van, aki tud szülni…"

Kánya Kinga gyászkísérő hegmeséje

- …Fel se merült bennem, hogy ez a szülés másképp is alakulhat, mint egy kiteljesedés. Ekkor történt meg, hogy hidegzuhanyként közölték velem: eltűnt a magzatvíz, császármetszésre van szükség. "Vigasztalásként" pedig elhangzott az asszisztenstől a sokáig, évekig fájó mondat: "Anyuka! Van, aki tud szülni, van, aki nem tud. Ön nem tud." A veszteséglistámra felkerült a kompetenciaérzésem, az önbizalmam, a nyugalmam, a méltóságom. Mert innentől kezdve teljesen elszabadultak az érzéseim, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, csalódottan, megszégyenültem éreztem magam. A gyerekemet órákkal később egy pólyába bugyolálva kaptam meg, amiből csak a feje látszott ki. Szégyennel teli öröm és meghatottság volt bennem. Az első mondat, amit a kis fejnek mondani tudtam, az volt: "Ne haragudj rám." Úgy éreztem, csődöt mondtam ezzel a nem szüléssel. 

- Ezek után 18 hónappal nagyon nehezen éltem meg a második terhességem hírét. (…) Másodszor is császármetszés mellett döntöttek. Azt a döntésemet, hogy soha többet nem szülők, a harmadik terhességem írta felül. Ekkor már teljesen feladtam, hogy természetes úton szüljek, és nem is bíztam abban, hogy bárki is tud segíteni a felkészülésben. (…) A veszteség és gyászkísérő munkám során tudatosult bennem, hogy a császármetszéssel kapcsolatban nekem is a veszteségeimmel való szembenézés, az újra magamhoz kapcsolódás segített. (…) A császármetszés-feldolgozó csoportokban ezeknek a sokrétű veszteségeknek az élet különböző területeire kifejtett hatását is tudatosítjuk, de elsősorban beazonosítjuk a veszteségeket, és teret adunk nekik. Ez is egy gyászmunka.

 "Isten a legnagyobb harcosainak adja a legkeményebb csatát"

Brigitta hegmeséje

- Másfél évvel azután is borzalmas fájdalom, hogy elvesztettük első kislányunkat, és második, szivárványbabánk ad erőt, aki most már itt van velünk. Mindegyikük császárral született: az első lányom sürgősségivel, a második programozottan.

- Az első előtt természetes szülésre készültem. Emlékszem, a szülés napján, a 37. héten járva nem voltam jól, és ez a rosszullét más volt, mint a korábbiak. Ebéd után be is mentünk a kórházba, egy vizsgálat után felvettek az osztályra. A vajúdóban minden ágy tele volt estére, front lehetett. A pocsék vérnyomásértékem mellett rossz lett a CTG-m eredménye is, ennek ellenére levették rólam. Mosdóba mentem, átöltöztem, és mire visszaértem, keresték a kicsi szívhangját, hiába. Az ügyeletes, műtőből kilépő orvosnak köszönhetem legalább a saját életem, mert ő tudta, mit kell tennie velem, velünk. Ő az ultrahang kijelzőjére pillantva azonnal cselekedett: lepényleválás miatti duplakesztyűs sürgősségi császár. Rengeteg vért vesztettem és kaptam, a babám idegrendszere súlyosan károsodott. Sok a homályos folt, mi mért történt, de őt végül másnap elvesztettük. Mérhetetlenül dühös voltam, közben a szomorúság és a gyász a csontomig hatolt.

"Isten a legnagyobb harcosainak adja a legkeményebb csatát" - ez a gondolat dolgozott bennem a veszteség után. Sok segítséggel igyekeztünk talpra állni a férjemmel, kisebb-nagyobb sikerrel. (...) Büszke vagyok arra, hogy sikerült talpra állnom annyira, hogy ismét végig merjek csinálni egy várandósságot. 

- (…) A második császárra az előző után nagyon felkészültünk. Segítségemre volt az orvosom, a szülésznőm, több könyvet forgattam, de segített a védőnő, a Császárvonal-csoport is. Pszichológus is segített, a pánik, a szorongás azért a társam volt végig. Elképesztően féltem, és persze ideges voltam, hogy második kislányunk egészségesen megszülessen. (…) 7:15-körül kezdték a műtétet. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az aneszteziológus azt mondja: "Gratulálok, 7:31 perc!" És már hallottam is, ahogy a kislányom felsír. Az az érzés hihetetlen és nem is tudom szavakba önteni. Nagyon boldog voltam.

Kicsit felkavaró a császárról beszélni azóta is: az elsőről a veszteség miatt, mert eszembe jut mindig, hogy mennyi idős lenne, ha élne a kislányunk. A második pedig a hála miatt kavar bennem nagy viharokat. Tudom, sokan kudarcként élik meg a hasi szülést, én nem. Büszke vagyok a hegemre, számomra az új életet, a reményt szimbolizálja, ezért sokat simogatom, kezelem. A szülésem miatt átértékelődött az életem: hatalmas pofont kaptam, de tanultam türelmet, kitartást, és azóta a család az első. 

Felébredt a kómából az anya, mikor meghallotta a baba hangját

Csodás történet egy császáros édesanyáról és babájáról.  Nézd meg a képeket, és ismerd meg történetük részleteit.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• császármetszés
• szülés
• heg
• könyvajánló
• Gyerek