Ha lopott a gyerek

A gyermeki vétségek közül talán egy sem zaklatja fel annyira a szülőt, mint a lopás - és magánál a tettnél is nyugtalanítóbb a gondolat, hogy a gyermekből esetleg tolvaj lesz. Így a szülő reakciója gyakran inkább a csemete jövőjével kapcsolatos aggodalmaival, semmint a valóságos vétséggel arányos, ezért aztán nem is feltétlenül célravezető.

Ha azt akarod, hogy a kellemetlen eset ne ismétlődhessen, először is a gyerkőc motivációját kell feltérképezned - ami természetesen nem jelenti azt, hogy mentesül a felelősség alól.

A lopás lelki okai

Kevés olyan gyerek akad, akit ne kísértett volna meg a gondolat, hogy csenjen magának a pénzből, amit a szülei elöl felejtettek, vagy titokban kivegyen némi aprót egy pénztárcából, ha az ott hever a keze ügyében. Ennek számos lelki oka lehet.

Tudatos indíték

A gyerek talán szeretne megvenni valamit, ami után vágyakozik, vagy meg kíván győződni róla, mennyire ügyelsz a saját és az ő holmijaira. Az is lehet, hogy a tudtodra akarja adni, milyen hevesen vágyakozik valamire, például azért, mert nem szeretne lemaradni a társai mögött, vagy így próbálja megvásárolni a barátságukat. Elképzelhető, hogy a maga lehetőségei szerint akarja büntetni azt a személyt, akitől ellop valamit. Mindez csupán néhány a változatos indítékok közül, melyeknek a gyermek maga is tudatában lehet.

Felszín alatti motiváció

A fentieken túl még számos tudattalan indíték is ösztönözheti erre a cselekedetre. Például azt hiheti, hogy valamilyen áhított tárgy megszerzése érdekében lopja el a pénzt, ám a tolvajlással tudattalanul az volt a szándéka, hogy kínos helyzetbe hozzon, vagy megbüntessen azért, mert úgy érzi, nem szereted őt eléggé.

Néhány gyermek az izgalom kedvéért lop, bár egyáltalán nincs tudatában a valódi motivációjának. Meg lehet győződve róla, hogy egyszerűen csak meg akar szerezni valamilyen tárgyat, míg tudattalanul az a vágy hajtja, hogy bebizonyítsa magának a merészségét vagy a ravaszságát. Esetleg próbára akarja tenni a sorsot, hogy megbizonyosodjon arról, a szerencse kegyeltje-e.

A gyerek és a meglopott személy kapcsolata

Valahányszor egy gyermek ellop valamit az otthonában, a meglopott személlyel való kapcsolata igen fontos szerepet játszik a cselekedetében. Vagyis csemetéd vétségét úgy érdemes tekintened, mint a meglopott személlyel való viszonyának részét. Például elemelhet valamit a testvérétől, mert úgy látja, az többet kap, mint ő - azaz a maga felfogásában egyszerűen jóvátesz egy igazságtalanságot.

Vélheti úgy is, hogy indokolatlanul fosztottad meg valamitől, és most úgy próbálja helyrebillenteni a mérleget, hogy elvesz valamit abból, ami a tiéd. Megeshet az is, hogy szeretné a tudtodra adni valamilyen heves vágyát, melyet nem tudsz vagy akarsz kielégíteni, esetleg nem veszel észre.

Így kezeld!

A gyerek tettének természetesen nem kell következmények nélkül maradnia, és az sem árt, ha a jövőre nézve kilátásba helyezel valamilyen büntetést, mintegy visszatartó erőként. Ugyanilyen fontos azonban, hogy felderítsd a lopás valódi okát, és - akár szakember segítségével - orvosold azt.

Maradj higgadt!

Ha azt akarod, hogy kellő hatása legyen szülői reakcióidnak, a cselekedethez szabd őket, ne ahhoz a félelmedhez, hogy a mostani lopásból milyen előrejelzés olvasható ki a gyermek jövőjére nézve. Ne vedd könnyen az eltulajdonítás tényét - ezzel ugyanis akaratod ellenére arra bátorítanád csemetédet, hogy megismételje tettét -, de nagyobb ügyet se csinálj belőle, mint aminek indokoltságát a kicsi még fel tudja fogni. Első körben ne büntesd meg, hanem magyarázd el neki, hogy amit tett, miért helytelen. Az persze nem árt, ha a jövőre nézve kilátásba helyezel valamilyen, a cselekedet súlyosságával arányos szankciót, melyet azonban remélhetőleg már nem kell foganatosítanod.

Adja vissza, amit ellopott!

Nyilvánvalóan nem engedheted meg a gyerkőcnek, hogy vidáman használja görbe úton szerzett javait. Ha tehát olyasmit találsz nála, ami nem az övé, gondoskodj róla, hogy azt visszaszolgáltassa a tulajdonosnak, megfelelő bocsánatkérések kíséretében, ha pedig valamilyen kárt okozott, a tulajdonost megfelelően kárpótolni kell. Amennyiben egy kívülállótól csent el valamit a gyerek, nem a legjobb módszer, ha elküldöd, hogy egyedül adja vissza. Ha ugyanis nem tartasz vele, nem áll módodban megfigyelni, milyen formában szolgáltatja vissza az ellopott tárgyat. Ráadásul, ha elkíséred, saját szemével is látja, milyen kínosan érzed magad amiatt, amit tett.

Márpedig a szüleit szerető gyermek számára az a felismerés, hogy szégyenbe hozta őket idegenek előtt, egyike a lehető legfájdalmasabb tapasztalatoknak.

Értsd meg a valódi indítékot!

Ahhoz, hogy tényleges eredményt érj el, meg kell értened a lopás indítékát, a felszínieket épp úgy, mint a rejtetteket. Ellenkező esetben ugyanis porontyod meg lesz győződve róla, hogy sokkal inkább érdekel az ügy anyagi része, mint ő maga.

Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy megértse: nem elsősorban a lopás aggaszt, még csak nem is az, milyen következtetéseket vonsz le belőle a gyermek jövőjére nézve, hanem az, mi késztethette őt erre a cselekedetre. A gyerekek csak akkor éreznek elegendő ösztönzést a szülői jóindulat elnyerésére és megtartására, ha bizonyosak benne, hogy ők maguk fontosabbak számukra, mint vétségük.

Cikkünk Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyve alapján készült, mely a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg.

• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek