Ha magányos a gyerek

Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke boldog, talpraesett, kiegyensúlyozott felnőtt legyen. Ehhez elsősorban a nyugodt családi háttér és az érzelmi biztonság megteremtése, másodsorban pedig a barátok jelenléte kell.

A gyermekek a maguk tempójában kezdik felfedezni a körülöttük levő világot, és alakítanak ki újabb és újabb kapcsolatokat. Vannak gyerkőcök, akik már kicsi koruk óta természetüknél fogva sokkal visszafogottabbak, félősebbek, bújósabbak, mint magabiztosabb, közvetlenebb társaik. Ugyanakkor szomorú a szülőnek azt látni, ha a gyermekének nehéz a beilleszkedés a suliban, ha nem barátkozik egykönnyen, vagy ha gyakorta magányosnak látja.

Mit tehet a szülő, ha a gyereknek nincsenek barátai?

A pandémai és az iskolabezárások idején még inkább komplikált a helyzet, hiszen az óvodások, iskolások teljesen el vannak szeparálva egymástól, a szórakozási és szabadidős tevékenységek is minimalizálva vannak, a barátokkal pedig csak interneten tarthatják a kapcsolatot. Nem véletlen, hogy egy nemrég megjelent kutatás szerint a legrosszabb a koronavírusban az iskolások számára az, hogy hiányoznak a barátaik. Az eleve befelé forduló gyermekből szorongó lehet, a feszültség a lelkiállapotára is rányomja a bélyeget. 

A szülő dolga, hogy felismerje azt, ha a gyermeknek - a pandémiától eltekintve - a valóságban is nehezen megy az ismerkedés, barátkozás, ha inkább otthon, a négy fal között töltené a szabadidejét, mint például a többi gyerekkel focizva. 

Okok, ha nehezen barátkozik a gyerek

Az egyik leggyakoribb oka annak, ha a gyermek nehezen barátkozik, a társas készségek gyengesége. Nem meglepő, hogy az a gyerek, aki négyévesen kezdi az óvodát, és előtte egy éjszakát sem töltött külön nagyszülőknél vagy rokonoknál, hanem az édesanyjával együtt, szimbiózisban élt, sokkal nehezebben fog nyitni mások felé, szemben azzal, aki már bölcsődébe is járt, vagy nagyszülőknél is eltöltött pár napot. 

A szülők úgy kedvezhetnek a társas készségek fejlődésének, hogy elsősorban megteremtik a kicsi számára az érzelmi biztonságot. Hiszen ha nem érzi magát biztonságban, mások felé is nehezen fog nyitni. Másodsorban lehetőséget kell teremteni az ismerkedésre. Ha a szomszédban ugyanolyan korú gyerek van, menjenek együtt játszóterezni, focizni vagy bicajozni, esetleg együtt is tanulhatnak. Persze egy ponton túl már a gyermek erőfeszítése is kell ahhoz, hogy baráti kapcsolat alakuljon ki köztük. Ha közeledik a csemete születésnapja, eldöntheti, kiket hívjon magához, vagy nyáron egy kerti partival egybekötött kellemes délutánt is eltölthetnek labdázással, kártyázással, fogócskával, bújócskával. 

A másik leggyakoribb ok a szorongás és frusztráltság, ami nemritkán agresszióban is megnyilvánulhat, ezért még inkább elfordulnak tőle a többiek. Ha nehezen kezdeményez, modellezni is lehet az ilyen szituációkat, de gyerekpszichodráma-tanfolyamokon is részt vehet, amelyek segítenek a gátlások feloldásában és a szorongás leküzdésében.

A szülő társas készségei is fontosak abból a szempontból, hogy a gyermek hogyan viszonyul másokhoz. Ha a csemete azt látja, hogy szüleinek sok barátja van, akik rendszeresen járnak hozzájuk vendégségbe, egy idő után ő is sokkal oldottabb és lazább lesz a találkozókon. 

A kamasz már aligha engedi, hogy az apa és az anya beleszóljanak a baráti kapcsolataiba, de ha a szülő támogatja és meghallgatja őt, már sokat tett azért, hogy a tini úgy érezze, fontos mások számára. A szülői figyelemnek a környezetre is ki kell terjednie. Figyelni kell a közösséget, melyben a gyerek mozog, konzultálni kell a tanárokkal, óvónőkkel, amennyiben szükséges, hiszen ők más perspektívából világíthatnak rá egy esetleges problémára.

2 szó, amit minden gyerek vágyik hallani

Sok fontos szó közül kettőről szülőként semmiképp sem szabad elfeledkezni, mert a gyerekek szomjazzák hallani.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary