Az 5 legnagyobb szülői hiba, ami aláássa a gyerek önbizalmát és önértékelését

A szülői lét legnagyobb kihívása, hogy hogyan lehet tartósan és következetesen jól nevelni a gyereket, így nem meglepő, ha olykor a szülő is hibázik. Az, hogy mi válik majd a gyermekekből, főként rajtuk és a környezeten múlik.

Minden szülő vágya, hogy gyermekéből egyszer sikeres, talpraesett, boldog, egészséges önértékeléssel bíró felnőtt lehessen, aki bármilyen helyzetben megállja a helyét, és ha kell, a jég hátán is megél. Ehhez gyakran a szülőnek is girbegurba utat kell bejárnia, hiszen nincs olyan gyermeki életszakasz, ami ne rejtene magában buktatókat.

A leggyakrabban elkövetett gyermeknevelési hibák

Vannak bizonyos helyzetek, amikor a szülők akarva-akaratlanul is olyan mondatokkal, szófordulatokkal vagy jó megoldásnak tűnő, ám kártékony javaslatokkal élnek, amelyek könnyen és egy életre beivódnak a gyermek lelkébe, ezzel aláásva önbizalmát és önértékelését.

Megbünteted mások előtt

Épp vendégek érkeztek hozzátok, amikor a gyerkőcök elkezdenek fogócskázni a házban, vagy a kanapén ugrálni, a zaj pedig egyre nagyobb. Sokszor a szülők sem tudják kontrollálni az érzelmeiket, és rögtön lekiáltja a gyerekek fejét, vagy megbüntetik őket: "mars a szobátokba, és ki se gyertek addig, amíg le nem nyugszotok", vagy: "a mostani viselkedésetekért nem nézhettek este mesét." Holott a gyerkőcök csak egy kicsit jól szerették volna magukat érezni, esetleg kiereszteni a felgyülemlett feszültséget. Ha a gyermekekben nincs rossz szándék, nem kell megbüntetni őket. Ezzel a megoldással a szülő csak nyilvánosan megalázza, a gyermekeket pedig már kicsi koruktól érdekli a körülöttük levő emberek véleménye. Az ilyen helyzetek könnyen alááshatják az önbizalmukat, és szégyenlőssé teheti őket.

Jó megoldás ilyen helyzetben, ha nyugodt, de határozott hangon szólsz a gyerekre, felajánlod neki, hogy amíg itt vannak a vendégek, kihozhatja a kedvenc játékát, esetleg meg is mutathatja nekik. Ha a vendégség során is figyelsz rá és a jelzéseire, ő sem akarja majd ilyen dolgokkal magára vonni a figyelmet.

Engeded, hogy kibújjon a felelősség alól

"Megint összefirkáltad az ajtót?" "Odacsaptál az egyik gyereknek az oviban?" "Eltörtél egy poharat?" Bármilyen kicsi is a gyermek, már az elején meg kell tanítani számára, hogy a cselekedeteiért vállaljon felelősséget. A szülőnek könnyű azzal hárítani, hogy: "ugyan, még kicsi, minden gyerek csinál ilyet", de ha nem tanulja meg, mit kell ilyen helyzetben tennie, nagy eséllyel érzéketlen ember válik belőle. Ha kiömlött, törölje fel, ha eltörött, óvatosan szedje össze, ha összefirkálta az ajtót, segíthet lefesteni, ha megütött egy gyereket, menjen oda, és kérjen bocsánatot. Ezt pedig elsősorban a szülőnek kell megtanítania, majd elvárnia tőle minden egyes alkalommal. Ha megtanul bocsánatot kérni és vállalni a tetteiért a következményeket, önbizalommal felvértezve oldja meg a később felmerülő problémákat.

Megakadályozod, hogy hibákat kövessen el

Ha te csinálod meg helyette a házi feladatot csak azért, hogy hamarabb végezzetek, vagy te pakolod be neki másnapra az iskolatáskát, nehogy egy könyv is kimaradjon, elsősorban azt az érzést kelti benne, hogy nem képes arra, hogy egyedül is megcsinálja, ami hosszú távon olyannyira aláássa az önbizalmát, hogy semmilyen új dologra nem lesz nyitott, mondván "úgysem tudom megcsinálni". Másodsorban, ha mindig a szülő old meg mindent helyette, olyannyira elkényelmesedik, hogy felnőtt korában is azt várja majd el a környezetétől, hogy helyette csinálják meg azt, ami az ő feladata lenne, ez pedig az önértékelésének sem tesz jót. 

Nem neveled következetesen

Nehéz a szülőnek mindig minden helyzetben következetesnek maradnia, hiszen tudja, hogy ezzel egy hisztilavinát indíthat el, de ha a gyermek már kicsi korától kezdve nem tanulja meg a határokat, nem fogja érteni, és teljesen belezavarodik, hogy egyik nap miért engedted meg neki, hogy reggeli helyett csokit egyen, ha másnap már emiatt erélyesen rászólsz. A következetlenség összezavarja őket, hiszen nincsenek meg azok a határok, amelyekben a gyermek „kapaszkodni tud”, noha ezek adják számára a biztonságot. A folyton változó körülmények és az egészséges korlátok hiánya pedig parancsolgató, ám önbizalomhiányos gyerekeket szül.

Túl nagyok az elvárásaid

Hiába születik egy kis tesó, attól még nem szabad elvárni rögtön például a hároméves nagyobbtól, hogy megértse, most a kicsi az első, ő kap hamarabb enni, ő megy hamarabb fürödni, vagy hogy ő a nagy tesó, akinek mindig vigyáznia kell a kis tesóra. Sok szülő már túl korán túl sokat vár el a gyermekétől, és sokan nem veszik figyelembe, hogy a gyerek saját életkorának megfelelően viselkedik. Érdemes átgondolni, mit várhat el a szülő tőle jogosan, hiszen a túlzott, teljesíthetetlen elvárások és megfelelési kényszer egy idő után összeroppanthatja, ami felnőttkori önbizalomhiányhoz és önértékelési gondokhoz vezet.

3 dolog, amit nem mondj a fiadnak anyaként

A jó szándékú vagy ellenkezőleg, indulatosabb, fokozottabb érzelmi hangulatban elejtett gyerekkori mondatok is egy életre bevésődhetnek a lelkükbe, amelyeket kamaszként, fiatal felnőttként cipelnek tovább.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• gyereknevelés
• hiba
• önbizalomhiány
• önértékelés
• szülői hatás
• Gyerek