Már nem gyerek, még nem tini: a furcsa átmenet egy anya szemszögéből

Néha el sem hiszi az ember, milyen elképesztő gyorsasággal cseperednek a gyerekek. Pár év, és a totyogni alig tudó csöppségből iskolás válik, az olvasókönyv felett betűző első osztályos egyetemre jelentkezik. A kisgyerekből pedig seperc alatt tini lesz.

Ami az utóbbit illeti, a szülő csak kapkodja a fejét, milyen gyors ütemű és jelentős változások mennek végbe pár esztendő alatt. A gyerekek fejlődésének biológiai oldala csak az egyik aspektusa ennek a folyamatnak. Ott vannak a személyiségbeli változások is, a viselkedés, az érdeklődés, a kommunikáció alakulása, ami, bár lehet olykor meglepő, nehéz, de alapvetően teljesen természetes, és minden gyerek, vele pedig minden szülő átesik rajta. Különös helyzetet csak az teremt, ha a gyerek egyszerre gyerekes és tinis, azaz egy furcsa átmenet megtestesítője.

Egy 13 esztendős kislány édesanyját, Timit kérdeztük meg, hogy miket tapasztalt, és hogyan élte meg azokat az éveket, amikor ez az átmenet zajlott, és lánya már nem volt kisgyereknek nevezhető, de a tinikornak is csak a küszöbén állt.

Nyomokban gyereket tartalmaz

Az átmenet furcsasága, hogy a gyerekben még ugyan nyomokban fellelhető a korábbi, gyermeki énje, közben már tinivonásokat is felsorakoztat. Az egyik percben mesét néz, és barbizik, a másikban már anya sminkjét akarja elkunyerálni, vagy elvonul, és a fülesen, a külvilágot kizárva hallgatja a zenét, magában talál elfoglaltságot. Ez a kettősség természetes velejárója a kornak.

- Egyre kevésbé igényelte a társaságunkat, a szüleiét, kisiskolásként még sokat kellett szerepjátékozni vele, ez lassan kikopott, felváltotta a társasjáték, az olvasás és főleg a telefonozás, az önálló tevékenységek - emlékezett vissza Timi.

Ez a billegés a gyerekélet és a tinilét között a szülő számára furcsa átmenet lehet, de jó, ha tudjuk, a gyereknek sem könnyű. Ha nem is fogalmazódik meg benne, a változás alanya mégiscsak ő. Számos dologgal találkozik, amivel addig nem. Lassacskán változni kezd a teste, feltűnhet a láthatáron az első, plátói szerelem, érdeklődése formálódása miatt a régen szeretett dolgok egyszeriben untathatják. Ezekkel neki is meg kell küzdenie, és magának is alkalmazkodnia kell a vele történő változáshoz. Az időszak óhatatlan velejárója a gyereknek a saját külsejéhez való viszonyulásának változása is. Erre Timi is kitért:

- Egyre fontosabb lett az öltözködés, a megjelenés, egyre kritikusabbá vált a külsejével kapcsolatban. Néha nagylányoskodni vágyott, például kipróbálni a sminket, és a korábbitól eltérő, csajosabb, tinisebb ruhák tetszettek már neki. Ennek az erős stílusváltásnak azért bőven nem volt ott az ideje.

A szárnyait próbálgató, határait feszegető tinikezdeménnyel nem csoda, ha a szülő össze-összekap. Érthető, ha kicsit megijed a tapasztalt változások láttán. Nem korai ez? - teheti fel a kérdést szinte mindennaposan. Persze, hogy korainak tűnik, ha például sminkelni akar, hiszen a félig gyerek, félig tini csemete még bőven a gyerekkorát éli a szülő szemszögéből nézve. Érdemes azonban, amennyire lehet, kompromisszumra törekedni vele, hogy a sok tiltás ne váljon a kapcsolat rovására.

Főként azért fontos ez, mert ebben az időszakban a gyerek hajlamossá válhat a titkolózásra, és, ha a szülő-gyerek viszonyban mindennaposak a zökkenők, talán még annyira sem beszél majd a dolgairól, mint ahogyan egyébként tenné. Márpedig ebben a pár évben, amikor a gyermeki naivitás a tinik kíváncsiságával, vakmerőségével, felnőttesedni vágyásával jár karöltve, ez elég veszélyes. Ahogy Timi fogalmazott lánya kapcsán:

- Egyre kevésbé osztotta meg velünk a problémáit, zárkózottá, titkolózóvá vált.

Az lehet a megoldás, ha a szülő a gyerekhez igazodva maga is illeg-billeg a gyermekiség és a tiniség közötti állapotban, épp, ahogyan a gyerek igényli, és miközben vigyázón tilt dolgokat, olykor, épeszű keretek között enged is.

Nehezen megoldható, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, azaz, a gyerek ne érezze túlzott korlátok között magát, de ne is szaladjon el vele a ló. Biztos, hogy lesznek bökkenők, megszaporodhatnak a viták is, de idővel minden letisztul és kialakul.

Nem érdemes a gyerek ellenségévé válni, mert nyitva kell hagyni az utat, hogy akarjon segítséget kérni, ha baja van. Nem is kell azonban túlparázni a dolgot. A szülőnek nem kell összetörnie magát, hogy a gyerek ne vonuljon el, mert nem feltétlenül ezen múlik a dolog. A gyerek akkor is változik, akkor is másként viselkedik, ha a szülő nagyon törekszik vele ugyanúgy lenni, mint korábban, de akkor is, ha a háttérbe vonul, és hagyja. Ez a viselkedés a kor természetes hozadéka, a szülőtől tulajdonképpen kis mértékben függ. A legjobb fej szülőt is faképnél hagyja a gyerek, ha éppen mobilozni és zenét hallgatni szottyan kedve egymagában.  

Amikor a gyereknek hirtelen ciki lesz a szülő

Azután, hogy évek teltek úgy, hogy a gyerek csimpaszkodott az anyjára és az apjára, és imádott velük bárhová is elmenni, játszani, beszélgetni, nehéz lehet a szülőnek, amikor elkövetkezik a hajtűkanyar: bár a gyerek még mindig ragaszkodhat, a furcsa átmeneti időszak hozadékaként ezzel egy időben a barátok és barátnők felé húz. Eljön az idő, hogy lassanként egyenesen cikivé válik a szülői jelenlét:

- Fontosabb lett neki a kortárs közösség. A közös, családi programokon egyre kevésbé volt kedve részt venni, míg lassan eljutottunk oda, hogy cikivé vált a jelenlétünk, ha együtt mentünk mégis valahova, és minden, amit csináltunk, mondtunk, ultra gáz volt - mesélte Timi.

A szülőt érthető módon hiányérzet gyötörheti, amiért a gyerek már nem ugyanúgy viszonyul hozzá, mint korábban. Nem szabad azonban feledni, hogy a látszat ellenére a gyereknek, aki a gyermekiség és a tinédzserkor között lebeg, még mindig ő a bástya, és folyamatos jelenlétére van szüksége akkor is, ha az adott időszakban ez nem így tűnik, mert éppen változóban van. Ha olyanja lesz, bújik, ha olyanja, elvonul a gyerek. Ez természetes.

A sok változás tengerében a szülőnek nincs könnyű dolga. Lehetnek konfliktusok, amiket, különösen hullafáradtan, nem sétagalopp jól kezelni. A szülő nevelget, fegyelmez, szárnya alá próbál húzni egy kíváncsian előbújni vágyó csibét. Alapvetően azt felismerni, hogy múlóban van a gyerekkor, nem egyszerű, de minden kornak megvan a maga szépsége és nehézsége. Egy 9-11 éves korú gyerekkel ezt az átmenetet kell valahogy átvészelni. Timi már tapasztalatokkal a zsebében készülhet, mert kisebbik, hétéves lánya is hamarosan elindul majd a változás útján. 

• tinédzser
• gyerekkor
• gyerekek
• kislány
• változás
• szülő
• gyereknevelés
• viselkedés
• Gyerek