A gyerek után a tönk szélére került a házasságom - Futótűzként terjedt az anya őszinte posztja

Egy anyának, a szülés fizikai és lelki megpróbáltatásai után, testi felépülése közepette, a baba iránti aggodalmában, fáradtságában és az új élethelyzetben nagy szüksége van az apa aktív részvételére. Ha ő erre mégsem figyel eléggé, az óriási mulasztás, és természetes, hogy hiányérzetet, neheztelést kelt az anyában.

Ennek a mulasztásnak egyenes következménye lehet a házasság, illetve kapcsolat válsága. Constance Hall, aki népszerű anyablogot vezet, őszinte Facebook-posztjában mesélt saját esetéről. Kendőzetlen szavaiban sokan magukra, saját élethelyzetükre ismerhettek.

A poszt így szól:

Sok üzenetet kapok az Instagramon, mennyire segít be a férjem, és sokan mondják, mi vagyunk a példaképeik. Az igazság az, hogy a gyerek után a tönk szélére került a házasságom.

Boldogulok a dolgaimmal. Amivel nem boldogulok, az a mindennapok igazságtalansága, ami egy baba születése után következik el.

Nem a férfiakat támadom, vagy a szennyest teregetem, vagy akármit, aminek nevezni szokták azt, ha valaki kimondja: baj van a rendszerrel, amelyik az egyik nemnek előnyöket biztosít, a másikat az őrületbe vezeti.

Attól a perctől, hogy a baba kibújt, vasra vert rab lettem. Eljönni velem valahová megerőltető volt, megfogni a babát szívesség. Onnan, hogy mindenhová követlek, elsodródtunk odáig, hogy külön töltöttük a karácsonyt.

Magányos vagyok. Felébredek hajnali hatkor a babával, és este nyolckor zuhanok az ágyba. Ez van, ha babája van az embernek. Nincs többé én-időd, és a végén valahogy mégis nagyon egyedül leszel.

Megbántva érzem magam. Egyik reggel több tonnányi mosnivaló szakadt rám. A férjem az igazak álmát aludta, és immáron 340-edszerre az évben, sikerült elárasztanom a fürdőt. Fél óráig tartott felmosni. Azután lefektettem a babát, csináltam magamnak tojást, majd a tányérral a kezemben elcsúsztam a vizes padlón, és nem tudtam felkelni. Feküdtem a mosógép vizében, sírtam, mérges voltam, hogy az anyaság és a feleséglétem ide juttatott.

Ki vagyok merülve. Éjszakai etetések, iskolai cuccok beszerzése a nagyobb gyereknek, fürdetés, mosás, mosogatás, sétálni vinni a gyerekeket, kifárasztani őket, mosolyogva válaszolni 5 ezer kérdésre naponta, relatíve tisztán tartani a lakást. Hogy valaki egyik nap besétáljon, és elnevesse magát, hogy ne fáradj, ne takaríts fel miattunk. Képzeld, kurvára takarítottam, órákig.

De a kérdés tényleg az, hogy az egyenlőség tényleg ez lenne?

Legyen egy gyereked, és a férjed számára olyanná válsz, mint egy rovarriasztó?

A nők dolgozhatnak kevesebb pénzért, aztán hazajönnek, és tovább szívnak azokkal a munkákkal, amiket az ötvenes években is mind a nők csináltak. Szoptatás, főzés, és még a férjednek kínáld tálcán magad a hálószobában.

Szóval, köszönöm, hogy páran példaképeiteknek tekintetek, de őszintén szólva az, ha már van gyereketek, egész más sztorit indít el.

Ahol szeretet van, ott van megoldás is, és az én házasságomban nem vagyunk híján a szeretetnek. Fejlődünk, és minden rendben lesz.

Mert egy elvált barátom nemrég azt mondta: - Azt hiszed, ha babád és feleséged van, az lehangoló? Amíg el nem hagynak. Akkor jössz rá, mit jelent az, hogy lehangoló.

Szeretettel, Con. Egy mindent kézben tartó anya.

Forrás: Facebook.com/Constance Hall.

Ajánlóképek: Getty Images.

• házasság
• facebook
• szülés
• kismama
• anya
• apa
• baba
• válság
• probléma
• válás
• Gyerek