Ebben különbözik egy 15 és egy 18 hónapos gyerek gondolkodása: különleges kísérletet csináltak

Amikor szülőként a kisbabádat nézed, talán néha eszedbe jut a kérdés, mire gondolhat. A kicsik gondolkodása napról napra óriásléptekkel fejlődik és változik, érintve bizonyos mérföldköveket: Alison Gopnik gyermekfejlődéstani pszichológus a TED oktató és szórakoztató színpadán e témában tartott előadást.

Az egyik fontos mérföldkő a gyerekek gondolkodásának fejlődésében az a pont, melyhez 15 és 18 hónapos koruk között érnek. Hogy miben kezdenek ekkor másképp gondolkodni, az kiderül a következőkben. Előadását a videón, annak magyar kivonatát alatta találod.

Mit gondolnak a babák?

Fordította: Szemere Orsolya

Mi zajlik ennek a babának a fejében? Ha ezt harminc éve kérdeztük volna az emberektől, a legtöbben, beleértve a pszichológusokat is, azt válaszolták volna, hogy ez a baba irracionális, logikátlan és egocentrikus - nem képes egy másik személy perspektívájából szemlélni, illetve az ok-okozatokat megérteni.

Az elmúlt húsz évben a fejlődéstudomány teljesen felborította ezt a képet. Ma már inkább azt gondoljuk, hogy e baba gondolkodása a legbriliánsabb tudósokéhoz hasonlítható.

Engedjék meg, hogy ezt bemutassam. Az egyik dolog, amin ez a baba gondolkodhat, ami a fejében járhat, az az, hogy próbálja kitalálni, hogy az a másik baba min gondolkodhat. Tulajdonképpen az egyik legnehezebb dolog számunkra az, hogy kitaláljuk, mit is gondolhatnak vagy érezhetnek mások. És talán a legnehezebb az egészben az, hogy rá kell jöjjünk, hogy amit mások gondolnak és éreznek, az egyáltalán nem ugyanaz, mint amit mi gondolunk és érzünk. Bárki, aki követi a politikát, igazolhatja, hogy milyen nehezen is megy ez egyeseknek.

Mi azt szerettük volna tudni, hogy a babák és kisgyerekek vajon megértik-e ezt az egészen alapvető dolgot a többi emberrel kapcsolatban. A kérdés az: hogyan kérdezzük ezt meg tőlük?

A babák ugyebár nem tudnak beszélni, és, ha megkérdezünk egy háromévest arról, hogy mit is gondol, válaszul egy gyönyörű, tudatos monológot kapunk pónikról, születésnapokról és más hasonló dolgokról. Szóval, hogy is tegyük fel a kérdést?

Kiderült, hogy a kulcs a brokkoliban rejlik. Azt tettük - egyik tanítványom, Betty Rapacholi és én -, hogy a babáknak két tálka ételt adtunk: egyikben nyers brokkoli, a másikban ínycsiklandozó, halacskás rágcsálnivaló volt. Minden baba, még a Berkley-n is, a rágcsálnivalót, nem pedig a nyers brokkolit szereti! Betty viszont megkóstolt egy falatnyit mindkét tálkából. Úgy tett, mintha ízlett, vagy nem ízlett volna neki a falat.

Az esetek felében úgy tett, mintha tetszett volna neki a rágcsálnivaló, és a brokkoli nem - mint minden babának és józan embernek. Az esetek másik felében viszont, vett egy kis darabkát a brokkoliból, és azt mondta "Mmmmm, brokkoli. Megkóstoltam a brokkolit. Mmmmm." Ezután vett a rágcsálnivalóból is, és ezt mondta, "Fúúj, bleee, rágcsa. Megkóstoltam a rágcsálnivalót. Fúúj, bleee." Tehát úgy tett, mintha az ellenkezőjét szeretné, mint amit a babák. Kipróbáltuk ezt 15 és 18 hónapos babákkal. Ezután Betty kinyújtotta a kezét, és azt mondta, "Adnál nekem egyet?"

A kérdés a következő: melyikből ad a baba, amit ő maga szeret, vagy amit úgy gondol, hogy Betty szeretne? A figyelemre méltó az volt, hogy a 18 hónapos babák, akik még alig tudtak járni és beszélni, a rágcsát adták neki, amikor azt szerette, de a brokkolit, amikor arról jelezte, hogy szereti. Viszont a 15 hónapos babák bámultak rá hosszan, amikor azt mutatta, hogy a brokkolit szereti, mintha nem értenék. Majd hosszú idő után a rágcsálnivalóból adtak neki, amiről azt gondolták, hogy az mindenki kedvence. Tehát itt van két igazán figyelemreméltó dolog ezzel kapcsolatban.

Az első, hogy ezek a 18 hónapos babák már felfedezték az emberi természet egyik alapvető tényezőjét, hogy nem mindig szeretjük ugyanazt a dolgot. Sőt, mi több, úgy érezték, hogy nekik tenniük kell valamit azért, hogy a másik ember megkaphassa azt, amit szeretne.

Még ennél is figyelemreméltóbb tény, hogy a 15 hónapos babák nem tudták ezt, ami sugallja, hogy 18 hónaposan már megtanulják ezt a mély, alapvető tényezőt az emberi természettel kapcsolatban - három hónapon belül 15 hónapos koruktól számítva. Tehát a gyerekek többet tudnak, és többet tanulnak, mint amit eddig sejtettünk. És ez csak egy az elmúlt húsz év száz és száz kutatásából, melyek mind ezt tanúsítják.

Minden, amit tennünk kell, az a tanulás. Később, mint felnőttek, mindazt, amit babaként és gyerekként megtanultunk, felhasználhatjuk, és életre kelthetjük. 

Forrás: www.ted.com

• kisgyerek
• gondolkodás
• Gyerek