Könnyű mesét írni a ChatGPT segítségével?

A cikket a SIÓ Vitatigris támogatta. 

Nincs egyértelmű igen vagy nem válasz arra a kérdésre, hogy könnyű-e mesét írni a mesterséges intelligencia segítségével. Sokan találkozhattunk az utóbbi pár hónapban a MI adta új lehetőségekkel, akár a szöveg alapúval – ChatGPT –, akár a grafikus verzióval – például Midjourney.

Aki azt gondolja, hogy a mesterséges intelligencia mindent megold helyette, téved. Ugyan ezek az algoritmusok valóban hihetetlennek tűnő „intelligenciával” rendelkeznek, az idézőjel alkalmazása nagyon is indokolt. Tudásukat hatalmas adatbázisból merítik, de a korlátaikat is ezek az adatbázisok jelentik – pillanatnyilag.

Jelenleg is sokan tesztelik a programokban rejlő lehetőségeket, ez az egyik oka, hogy a kérdésre – könnyű-e mesét írni a ChatGPT-vel? – adott válasz egyszerre igen és nem. A nagy terheltség miatt sok esetben nehezen jutunk be a regisztrációhoz kötött felületre, ha pedig bent vagyunk, előfordulhat, hogy a rendszer kidob. Amennyiben sikerrel vettük ezeket az akadályokat, gyorsan dolgozik, és bizony meglepő dolgokra képes. Magyar nyelven ugyan még nem brillírozik úgy, mint angolul, de egész ügyesen elboldogul. Ha nem beszéljük olyan szinten az MI „anyanyelvét” vagy egész egyszerűen nem angolul szándékozunk használni, akkor a DeepL fordítóprogram lehet a segítségünkre, ami sokkal ügyesebben ülteti át a szöveget magyar nyelvre, mint a legtöbbek által használt Google fordító.

Az MI kapcsán felmerültek olyan félelmek, mi szerint mostantól a diákok a beadandókat vagy épp a szakdolgozatokat is ezzel fogják megírni, így már történtek lépések az ilyen jellegű csalások kiszűrése érdekében. Vannak azonban ennél kevésbé problémás lehetőségek is, ilyen például a meseírás. Sok szülő gondolhatja úgy, hogy szeretne valami újat, izgalmasat kipróbálni, amit megmutathat a gyerekeinek. Adja magát az a valódi 21. századi lehetőség, hogy a mesterséges intelligencia segítségével a gyerekünkkel közösen is alkothatunk új meséket. Ilyenkor a kicsik szárnyaló fantáziája és a felnőttek írni tudása (hiszen a program nem magától „gépeli le” a történeteket) egymást támogatva hoz létre valami egészen újat és izgalmasat. A minél élvezetesebb végeredmény érdekében érdemes minél több kritériumot bepötyögnünk a MI számára.

A fentebb leírtakat mi magunk is megtapasztaltuk. A Sió Vitatigris gyümölcspüréi és gyümölcslevei, és a hozzájuk tartozó Vitatigris karakterek népszerűek a gyerekek körében, így számukra érdekes lehet egy olyan mese, ami négy kedvencükről szól. A tigrisek karaktereit alapul véve alkottunk egy mesét, amiben csíkos bundájú hőseink bejárják a világot, hogy összegyűjtsék a nagyi titkos receptjén alapuló gyümölcspürék összetevőit.

Mivel összetettebb mesét szerettünk volna létrehozni, igyekeztünk minél több paramétert megadni hozzá. Arra is rájöttünk, hogy jobb szakaszokra bontani a történetet, ugyanis a MI a paramétereket nem feltétlenül abban a sorrendben és összetételben alkalmazza, ahogy mi azt elképzeltük – ez jól rávilágít arra, hogy miért idézőjeles az intelligencia. Amellett, hogy a kapott szöveget még némileg magyarítani is kellett, mi egy kis kutatómunkát is végeztünk a rendhagyó meseírás közben. Egyrészt csekkoltuk, amit a program írt, másrészt szerettünk volna olyan ismereteket átadni, melyek némi pluszt adhatnak mind a gyerekeknek, mind a szülőknek, így végül azért több időt emésztett fel a folyamat, mint azt elsőre gondoltuk. Hogy milyen lett a végeredmény? Azt most mindenki eldöntheti maga, ha elolvassa a mesénket, de annak örülnének a leginkább, ha olvasóink gyermekeikkel együtt ellenőriznék munkánkat. Olvassák fel nekik este, és jelezzenek vissza, kíváncsian várjuk a véleményüket!

Vitatigrisek a világ körül és a titkos elixír

Vitatigrisnek lenni vidám dolog, hiszen imádják otthonukat, a napfényes Balaton-partot, ahol egyetlen gondjuk akadt csupán. Az ottani napfény ugyan bőven elég sok ízletes gyümölcs megtermeléshez, de a tigrisek őshazája melegebb éghajlatú, így télen gyakran kellett három takaró alatt aludniuk és dupla kesztyűt húzniuk, annyira fáztak. Viszont mégsem voltak szinte soha betegek, ezt pedig a nagymama gyümölcspüréjének köszönhették. A nagyszülők a távoli Indiából érkeztek a magyar tenger partjára, és itt megtanultak titkos összetevőkből olyan nasit készíteni, ami erősítette az egészségüket. A Vitatigrisek minden télen ezt fogyasztották, így soha nem hiányoztak az iskolából, és egyetlen hétvégi korcsolyázást sem kellett kihagyniuk. Viszont múltak az évek, a nagymama és a nagypapa megöregedett, és aztán eljött a nap, hogy már nem tudtak többé gyümölcspürét főzni, annyira megbetegedtek.

A Vitatigrisek elhatározták, hogy maguk készítik el ezt az elixírt. Meg is találták a nagymama füzetét, ami a receptet tartalmazta, viszont itt nem várt akadályba ütköztek. A nagyi félt attól, hogy a titkos recept avatatlan kezekbe kerül, így rébuszokban jegyezte fel a hozzávalókat és az elkészítés módját. A Vitatigrisek nem kérhették meg nagyszüleiket, hogy árulják el a titkot, hiszen meglepetésnek szánták a pürét. Így elhatározták, hogy maguk fejtik meg a rejtélyt. Ezzel pedig kezdetét vette életük eddigi legnagyobb kalandja.

A recept titkának felgöngyölítése az összetevőknél kezdődött, a Vitatigrisek ezek közül az almát és a szőlőt ismerték fel a könyvecske lapjára rajzolt gyümölcsök közül. Mind a kettő megtermett a nagyszülők kertjében, sőt a téli napokra is jutott belőlük, hiszen a nagyi rendszeresen eltette őket a kamrába.

A Vitatigrisek körülnéztek a képzeletükben kincseskamraként létező kamrában. A polcokon ott álltak szép sorban a nagyi lekvárjai, befőttjei. A legfelső polcon pedig megtalálták, amit kerestek: a szép, piros almákat, mellettük pedig ott lógtak a szőlőfürtök. A Vitatigrisek összecsapták a kezüket, ezzel is megvoltak. Viszont rá kellett még jönniük, mi is a többi hozzávaló. Itt Szimat sietett a többiek segítségére. Rutinos nyomozóként tisztában volt azzal, hogy az léteznek olyan programok, amelyek képesek képeket felismerni. Percek kérdése volt csupán, és már tudták is mi kell még az első recepthez: kajszibarack, őszibarack, banán és körte. Gyorsan haladtak a többi recepttel is, azokat is dekódolták, sőt, Szimat azt is kiderítette, hogy honnan származnak ezek a gyümölcsök. Tudták, hogy sietniük kell, hiszen szerették volna, ha a nagyiék minél előbb felépülnek. Úgy döntöttek, nem együtt kelnek útra, hanem különválnak, mert úgy gyorsabban összegyűjthetik a hozzávalókat.

Muri vidám kalandként tekintett a kihívásra, így két gyümölcs megszerzését is magára vállalta; először a kajszi- vagy más néven a sárgabarackért indult. Kelet felé vette az irányt, Kínába utazott, hiszen a keresett gyümölcs ennek a hatalmas országnak az északi, észak-keleti hegységeiből származik. Kína végtelenül nagy ország - Oroszország és Kanada után a Föld harmadik legnagyobb országa. Muri azt gondolta, hogy a gyümölcs az őshazájában mindig megterem, de ebben tévedett. Kína baracktermő területein szintén tél volt, így hiába járta sorra a helyi termelőket, senki sem tudott neki adni a gyümölcsből.

Hiába volt Muri mindig vidám természetű Vitatigris, most ő is nagyon elszomorodott, és az egyik helyi öregembernek mesélte el bánatát. Elmondta, hogy ő a nagyszüleit szeretné meggyógyítani, ezért utazott ennyit és ezért kellene hazavinnie a barackot. Megsajnálta őt az öreg és azt mondta, friss barackot ugyan ő sem tud adni, de szokott eltenni télire barackpürét, abból tud adni egy csuporral. De megkérte Murit, hogy ha elkészülnek, akkor küldjön neki is az elixírből. Nagyon megörült ennek Muri, szinte madarat lehetett volna vele fogatni és megígérte, hogy mindenképp küld az öregnek a kész püréből.

Muri ezután hajóra szállt és dél felé vette az irányt, a Délkelet-Ázsiában őshonos banánból akart szerezni. Útközben volt ideje olvasni egy kicsit erről a vidékről. Kicsit izgult, mert az útja kalandosnak ígérkezett. Pápua-Új Guinea volt az úti célja, ami egy hatalmas és gazdag kultúrájú szigetvilág Ausztrália mellett, Magyarországhoz képest a "világ másik végén".

Nem tudta, hogyan fogja megértetni magát az itt élőkkel, mert Új-Guinea a világ egyik legsokszínűbb szigete, nagyjából ezer különböző törzs él itt. Ennek megfelelően a nyelvek is változatosak, Pápua-Új Guineán 826 nyelvet, míg a két Indonéziához tartozó tartományban 257 nyelvet beszélnek az emberek. Muri gyorsan kiszámolta, hogy ez összesen 1073 nyelv. Igaz, közülük csak 12 gyakori, ő viszont egyiket sem ismerte. De a Vitatigris szereti a rejtvényeket és a társasjátékokat, és ügyes azokban is, ahol kézzel-lábbal kell elmutogatni a megfejtést. Bízott benne, hogy most is a segítségére lesz ez a képessége. Amikor megérkezett, egy kicsit megszeppent. Szinte mindenhol hatalmas erdőket látott, hirtelen azt sem tudta, merre induljon. A frissen letaposott fűben lábnyomokat pillantott meg, és azokat követve a távolban néhány bennszülöttet vett észre. Szerencsére gyorsan szaladt, így hamar utolérte őket.

A bennszülöttek először nagyon meglepődtek, de megpróbálta elmutogatni nekik, hogy miért érkezett – vagyis azt, hogy banánt szeretne hazavinni. De milyet? – kérdezték a bennszülöttek szintén mutogatva, kétféle banánt is lóbálva, mert éppen azt voltak gyűjteni. Muri nem értette, miért nem mindegy, de végül rájött, hogy két különböző banán is van náluk és nem csak a színük eltérő. Az egyik az édes, a desszertbanán, a másik pedig a főzőbanán, amit hasonlóan használnak, mint mi a burgonyát. Végül megkóstolta mindkettőt és úgy döntött, az édesebbet hozza magával, az jobban ízlett neki, így el is indult haza a szerzeményeivel.

Eközben Merész is belevágott élete nagy kalandjába, az eper felkutatásába és beszerzésébe. Szimattól megtudta, hogy sok száz évvel ezelőtt egy francia katonatiszt és kém, egy bizonyos François Frézier expedíciót vezetett Dél-Amerikába. Útja során megérkezett az Andokba – ez a Föld leghosszabb hegysége – és a hegyek lejtőin megpillantotta, hogy ott fehér húsú, de kívülről szép piros, brutális méretű eprek tenyésznek. Naplójában (ami a Google Bookson elérhető teljes terjedelmében) azt írta, egészen megdöbbent a tyúktojás méretű eprek láttán, amihez képest az otthoni, európai eprek szánalmasan néztek ki. Merész nagy reményekkel érkezett meg Chilébe az Andokhoz, hogy az elfeledett megaeperből hazavihessen a titkos főzethez. Kihívásokkal teli vándorlása során néhol hatalmas, kopár hegyvidéken haladt, máshol égig érő fák és sűrű aljnövényzet között kúszott, ahol gyakran számára ismeretlen, visító, éles állathangokat hallott. Más megijedt volna, de őt nem olyan fából faragták, hiszen ő a legbátrabb Vitatigris a Földön. Egyedül azon aggódott kicsit, hogy túl sok időbe telik, mire rálel a hatalmas eprekre és későn ér haza. De, - ahogy a mondás is tartja, „Bátraké a szerencse” – kis idő múlva egyszer csak csodás látvány tárult elé. Egy kis tisztáson találta magát, ami tele volt dúsan növő, hatalmas eprekkel, akkorákkal, amilyeneket még sosem látott a Szimat által mutatott képeken sem. Gyorsan telerakta a hátizsákját és azonnal hazaindult nagyszüleihez.

Szimat nagyon ügyesen használja a különböző technológiai eszközöket, de most mégis elbizonytalanodott egy kicsit. A kutatásai során azt találta, hogy a körte –, amit neki kellett begyűjtenie – egyes adatok szerint Ázsiából származik, míg más források szerint Délkelet-Európából. Azt is kiderítette, hogy Európában a vadkörtét vackornak is nevezik – ami Süsü a sárkány kedvenc gyümölcse is –, és hogy a nemesített fajtáját ezen a földrészen a rómaiak terjesztették el. Ebben az időben az „istenek ajándékának” is nevezték a finom íze és egyéb előnyős tulajdonságai miatt.

Szimat úgy döntött hát, hogy Olaszországba utazik, mert Európában a legtöbb körte ott terem, így igazán ízletes, vitamindús gyümölcsöt szerezhet be arrafele. Itáliában Emilia-Romagna régió volt a célja, amit északról a Pó folyó, keletről az Adriai-tenger, délről pedig az Appenninek vonulata határolja. A tartomány fővárosába, Bolognaba érkezett repülővel. Erről a varosról kapta nevét a bolognai spagetti, annak ellenére, hogy nem itt készítették először, és Bologna lakói a mai napig szívesebben töltik lasange-ba a paradicsomos hússzószt minthogy spagettivel egyék. Az út közben Szimatnak volt ideje még kicsit kutakodni. Azt már tudta, hogy biztosan talál körtét, de nem tudta még, hogy milyen fajtát keressen.

Van, ami túl korán érik, van, ami csak rövid ideig tárolható, így végül arra jutott, hogy a Conference fajta lesz a megfelelő, mert az akár 6 hónapig is eltartható. Mire kiért a repülőtérről, már az útvonalat is megtervezte a legközelebbi termőterülethez. De valamiért egy taxi sem volt a repülőtér előtt, pedig sietnie kellett, hogy elérje az esti gépet hazafelé. Meglátott egy fiatal fiút egy robogón, gondolta, megkérdezi, el tudná-e vinni legalább egy darabon. A fiú mosolyogva mondta, hogy természetesen igen és ismeri is a helyet, ahová menni szeretne, mivel a nagyapja termeszti a környéken a legszebb körtéket. Amíg Szimat felvette a bukósisakot és felült a fiú mögé, a fiú felhívta a nagyapját. Mire odaértek, az idős bácsi már várta a körtékkel, gyorsan elmondott még pár tippet, hogy mi mindenre jó a körte és hányféle módon fogyasztják a helyiek, majd a fiú már fordult is vele vissza a repülőtérre, hogy elérhesse a hazafelé tartó járatot. Szimat korábban sokat hallott az olaszok vendégszeretetéről, segítőkészségéről, de most saját maga tapasztalhatta meg. Megfogadta, hogy a kedvességükért cserébe küldeni fog nekik az elixírből, ha elkészülnek vele.

Muszkli imád versenyezni, szereti a kihívásokat. Ő az őszibarack nyomába eredt és egészen Perzsiáig, vagyis a mai Iránig utazott érte. Bár az őszibarack őshazája szintén Kína lehet, azonban, ahogy arra a latin neve - Prunus persica – is utal, Európában perzsa közvetítéssel terjedt el. Iránban a mai napig nagyon népszerű gyümölcs, a meleg éghajlat miatt arrafele hosszabb ideig terem, mint nálunk. Szimat hosszan mesélt Muszklinak azokról a több száz vagy akár ezeréves épületekről, színes mozaikokkal díszített mecsetekről és palotákról, amik miatt annyi turista keresi fel az országot. Csábító volt számára, hogy néhol elidőzzön, de erősebb volt benne a versenyszellem, azt szerette volna, ha ő lenne az első Vitatigris, aki teljesíti a küldetését. Latba vetette erejét és ügyességét, futva közlekedett, így száguldott egyik árustól a másikig – csak úgy porzott utána a sivatagi homokkal borított út –, hogy a legszebb, legízletesebb barackot megtalálja. Gyorsan teljesítette a feladatot, nagyon büszke volt magára, másnap már úton is volt hazafelé és remélte, hogy ő lesz az első a négy Vitatigris közül. De azért megfogadta, hogy egy nap visszatér, és alaposan bebarangolja az országot.

Kicsit elszomorodott, mert mire hazaért, Szimat nem csupán otthon várta, hanem addigra megfejtette a receptek hozzávalóinál a hiányzó arányokat. Az ő eszével ez gyerekjátéknak bizonyult, gyorsan rájött, hogy a megadott százalékos arányokat össze kell adnia, és a hiányzó gyümölcs mennyisége annyi, hogy végül az összes értéke 100, azaz 100%, más szóval teljes egész legyen.

Kicsit később Muri és Merész is megérkezett, így végre kötényt köthettek maguk elé és nekiállhattak a receptek elkészítésének. A barackos, epres és körtés ízesítésűekkel kezdték, mert a hozzávalókat ezekhez tudták a leggyorsabban összegyűjteni. Örömmel tálalták fel nagyszüleiknek, akik nagyon boldogok voltak. A nagymama felettébb büszke volt a négy Vitatigrisre, akik bebizonyították, hogy képesek összefogni és nagy dolgokat véghez vinni. A csodarecepteknek köszönhetően a nagyiék gyorsan erőre kaptak, azóta is folyamatosan készítik a finom italokat és püréket, amiből ígéretükhöz híven a kis Vitatigrisek az útjukon őket segítőknek is küldtek.

A Vitatigrisek azóta már kevesebbet utaznak, mert a nagyi megtanította nekik, hogy a titkos összetevők többsége Magyarországon is terem, kis előrelátással akkor kell begyűjteni és eltenni őket, amikor idényük van, hogy télen is élvezhessük az ízüket. Ráadásul, ha így tesznek, akkor a helyi gazdákat, termesztőket is segítik, és a környezetet is védik, mert nem távoli országokból kell ideszállítani a gyümölcsöket. A négy Vitatigris pedig jól tudta, hogy a környezet védelme mindennél fontosabb a jövőnk miatt.

Fontos kiegészítés, hogy ha a ChatGPT használata mellett döntünk, akkor gyermekünkben tudatosítsuk, hogy azt lehetőség szerint csak velünk közösen tegye. Ugyan írástudás már szükséges hozzá, és tapasztalatunk szerint nem veszélyesebb a használata, mint például egy keresőmotoré, de mint minden kezdeti, bétatesztelés alatt lévő alkalmazás esetében, itt is előfordulhatnak olyan problémák, melyeket előre nem láttak a fejlesztői. Jobb az ilyet megelőzni, és a felelősségteljes internethasználatra szoktatni gyermekünket.

  

• mese
• gyümölcs
• üdítőital
• mesterséges intelligencia
• Gyerek