Mikor kell bocsánatot kérni a gyerektől? Fontos, hogy a szülő is megtegye

A kelet-közép európai nevelési kultúrát még mindig áthatja a tekintélyelvűség. A hazai gyereknevelés a poroszos rendszerben gyökerezik, melynek számos hibája van, sok helyen repedezik ugyan, de még tartja magát. Ellenpontjaként megjelent egy sokkal-sokkal lazább, megengedő szülői hozzáállás, melynek eredményessége ugyancsak vitatható.

A kettő között lavírozva, nem előre legyártott panelekben gondolkozni, hanem minden szituációt egyenként megvizsgálva, és naponta sok-sok döntést hozni nehezebb, de hosszú távon kifizetődőbb. És persze beletartozik a tévedés, az egyéni hibázás lehetősége is. Ami után szülőként is tudni kell bocsánatot kérni.

A tévedést belátni

Sok szülő fél attól, hogy ha elismeri tévedését, azzal veszít a tekintélyéből, támadási felületet biztosít. A gyereknevelés azonban nem harc, melyben a felek szemben állnak egymással, hanem - Vekerdy Tamás szavaival élve - hiteles együttélés. Együtt kell megélni a hétköznapok során vidám és nehéz szituációkat is, megoldásokat keresni a felmerülő problémákra, melyekből gyakran kiderül, hogy a szülő sem csalhatatlan.

Ami azonban jó hír, hogy a gyerekek nagyon is értékelik az őszinteséget. Azzal, hogy valaki szülőként képes kimondani, „ne haragudj, ebben nem volt igazam”, azt tanítja a gyereknek, hogy tévedni emberi dolog. Ugyanakkor azt is, hogy mennyire fontos, hogy ilyen szituációkat követően vállaljuk a felelősséget tetteinkért, véleményünkért. Ha például egy vitás helyzetben nem hittünk a gyereknek és utóbb kiderült, hogy igazat mondott, nem szégyen beismerni, hogy rosszul ítéltük meg a helyzetet. Ha a szülő beismeri a gyerek előtt, hogy előfordul, hogy rossz döntést hoz, de van hozzá ereje, hogy ne legyen képmutató, hanem őszinte maradjon a szülő gyerek-kapcsolatban, azáltal közelebb kerülhetnek egymáshoz. Míg ha a felnőtt görcsösen ragaszkodik az igazához - melyről legbelül tudja, hogy hazugság -, azt úgyis megérzi a gyerek, és éket ver közéjük.

A bocsánatkérésnek nincs életkori határa, akár egy egyévestől is lehet bocsánatot kérni, ha például indokolatlanul ingerülten reagáltunk valamely cselekedetére, de fontos, hogy a 'bocsánat' szó nem varázsige. Nem szabad úgy tekinteni rá, mint egy probléma megoldására, lényeges, hogy kövesse a változtatásra való törekvés, ellenkező esetben kiüresedik a szó. Ugyanakkor észben kell tartani, hogy  felesleges azért használni, mert valamire nem tudod a választ, vagy nemet mondasz.

Ha elcsattan egy pofon…

Hazánkban 1997 óta törvény tiltja a gyerekek bántalmazását. A jogszabály kimondja, hogy a fizikai, a szexuális és a lelki erőszak egyaránt büntetendő, valamint azt is, hogy „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához”. Ezt a lassan 26 éves törvényt intézményi keretek között - óvodában, iskolában - betartják, ám az otthonok négy fala között előfordul egy-egy fenékre verés, vagy pofon. Az ilyen jellegű múltban gyökerező viselkedési minták pszichológiailag károsak, arra tanítják a gyereket, hogy a kellemetlen, frusztrációval járó helyzetekre agresszióval feleljen. 

Ha a gyerek leszalad az úttestre és a szülő ijedtében mégis rosszul reagál, vagy ha egy idegtépő konfliktushelyzetre felel agresszióval, bocsánatot kell kérni. És persze tudatosítani kell, hogy nem ez a megoldás, illetve törekedni rá, hogy legközelebb ne forduljon elő. Nem a bocsánatkérés a szülői kudarc. Hanem a pofon.

Anyának lenni

Az anyaság tele van hullámvölgyekkel, melyeket nem láthatsz, ha te magad nem vagy szülő. Paula Kuka ausztrál grafikus szellemes illusztrációival mutatja meg a gyermeknevelés valóságát.

Forrás: Vekerdy Tamás: Jól szeretni

Képek: Getty Images Hungary

• bocsánatkérés
• szülő gyerek viszony
• nevelés
• tévedés
• pofon
• gyereknevelés
• Gyerek