Ez a betegség a vezető halálok hazánkban: így előzhető meg a szakértők szerint

Magyarországon a halálesetek legnagyobb része a szív-és érrendszeri problémák miatt történik. Az esetek nagy része megelőzhető lenne a szűrővizsgálatok elvégzésével, illetve azzal, ha az emberek hajlandóak lennének életmódot váltani.

A szűrési hajlandóság sokakban alacsony, illetve az életmódváltás kapcsán is olyan pszichés tényezőkkel kell szembenézni, melyek akadályokat jelenthetnek az egészségesebb életvitel kialakításában és így a rizikófaktorok csökkentésében. - Az Affidea Magyarország a Szív Napja alkalmából rendezett kerekasztal beszélgetésén többek között erre is felhívta a figyelmet. 

Szívbetegségek megelőzése

A szívbetegségek diagnózisára sokszor már csak akkor kerül sor, amikor súlyos, előrehaladott stádiumban van a beteg. Hazánkban közel nyolcszáz ezer olyan ember él, akinél megállapítottak valamilyen szív-és érrendszeri betegséget, viszont a betegség előfordulása ennél valószínűleg jóval nagyobb - hangzott el az Affidea rendezvényén. 

A kardiovaszkuláris betegségek egy része nem befolyásolható, hiszen a genetika, a hajlam, vagy a nem és az életkor is szerepet játszhat a kialakulásában. A magas koleszterin szint  például egy betegség, ami körülbelül 20-40 ezer embert érint, csak az emberek nem tudnak róla. Ez a szív egészségére akár végzetes is lehet és megelőzhető lenne,  ha az emberek elmennének a szűrésekre - mondta Dr. Gesztes Ákos szakgyógyszerész, szakközgazda, a SZÍVSN Országos Betegegyesület képviselője.

A nem változtatható rizikófaktorokon túl azonban vannak olyan életmódbeli tényezők is, amelyek elkerülése hozzájárulhat a kockázatok csökkentéséhez. Ilyenek a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a cukorfogyasztás, a mozgásszegény életmód, a stressz, a magas vérnyomás, az elhízás vagy a cukorbetegség.

Nem árt tudni azt sem, hogy a több kockázati tényező együttes előfordulása megsokszorozza a betegség kialakulásának kockázatát. A túlhajszolt életforma pedig akár pszichoszomatikus tüneteket is előidézhet, amik szintén növelik a kockázatokat - hangsúlyozta Dr. Bokori György kardiológus szakorvos.

A szív-és érrendszeri betegségek 80 százaléka megelőzhető lenne, ha az emberek részt vennének a szűréseken, melyek 40 éves után kifejezetten javasoltak, akkor is, ha semmilyen tünet nem jelentkezik. 65 éves kor felett a vizsgálatokat érdemes évente elvégezni.

Jelenleg a betegek száma azonban növekszik, amihez az okoseszközök terjedése és az ehhez kapcsolódó mozgásszegény életmód is hozzájárul. Az okosórákat, telefonokat pedig be lehet vetni a megelőzés terén is, hiszen ezek az eszközök már olyan funkciókkal is el vannak, látva, mint amilyen az EKG-vizsgálat. Az emberek kezében ugyanúgy, mint ahogy egy vérnyomásmérő készülék is sokak otthonában van, a technológiának hála, fejlett eszközök vannak, amelyekkel fontos szűréséket meg tudnak oldani, ha használják őket. 

Nem kell megvárni, amíg fulladás, mellkasi nyomás jelzi a probléma meglétét. A szűréseken való részvétel többek között azért is fontos, mert vannak, akiknél már megmutatkoznak az eltérések anélkül, hogy bármilyen tünet jelezné ezt - tette hozzá Dr. Bokori György.

Az életmódváltás azonban sokak számára kihívás és a kezdeti lelkesedés után inkább lemondanak róla, mondván: "nekem ez úgysem sikerülhet". A szűrésekkel kapcsolatban is sokakban ellenállás van, és a mindennapi stresszel való megküzdési stratégiák a férfiak és nők között, illetve egyénenként is nagyon változó lehet - hangsúlyozta Pető Dorina a Mélylevegő Projekt pszichológusa.

Az életmódváltásnak kiemelkedően fontos szerepe van az egészség megőrzése terén, azonban az emberek nagy része mégis nehezen veszi rá magát erre. Pető Dorina pszichológust a kerekasztal beszélgetést követően arról kérdeztük, hogy miért van ez így.

Milyen okai vannak annak, hogy az emberek nagy részének egyáltalán eszébe sem jut az, hogy életmódot váltson?

- Ennek egyik oka, hogy az emberi agy alapbeállítása a takarékosság: ami megszokott, azt biztonságosnak érzékeli, még akkor is, ha objektíven ártalmas. A komfortzóna nem feltétlenül kényelmes, de ismerős, és az ismerőst az idegrendszer mindig előnyben részesíti az ismeretlennel szemben. Így sokan meg sem kérdőjelezik a rutinjaikat, mert nem érzik fenyegetőnek a jelenlegi állapotot.

Például amíg nincs erős kontrasztélmény, például egy ijesztő diagnózis vagy egy inspiráló példa, sokaknak eszébe sem jut, hogy másképp is lehetne élni. A megszokott dolgok „gravitációja” nagyon erős.

Az ismerősség érzése sokszor nagyobb erővel húz vissza, mint amekkora lendületet adhat egy távoli, elméleti ígéret a jövőről.

Milyen szerepet játszik a stressz az életmód kialakításában és a döntéseinkben?

- A stressz nem pusztán érzelmi állapot, hanem döntéshozatali lencse: amikor feszültek vagyunk, az agy rövid távú megoldásokat keres. Ezért nyúlunk gyorsételekhez, ezért mondjuk le az edzést, vagy ezért halogatjuk az orvosi vizsgálatot. A stressz szűkíti a perspektívát, és az azonnali megkönnyebbülést keressük, még akkor is, ha hosszú távon árt.

Hogyan lehet felismerni, hogy a mindennapi feszültség már káros stresszé vált, és változtatásra van szükség?

- A stressz önmagában nem rossz: a szervezet természetes reakciója arra, hogy alkalmazkodni kell egy helyzethez. A gond akkor kezdődik, amikor ez az állapot tartóssá válik. Ilyenkor a test állandó készenléti üzemmódban marad, az idegrendszeri és hormonális egyensúly felborul, ami hosszú távon gyulladásokhoz, érfalkárosodáshoz vagy magas vérnyomáshoz vezethet.

A kérdés tehát nem az, hogy van-e stressz, mert mindig van, hanem az, hogy mennyire marad fenn és mennyire szűkíti be az életedet.

Jelzésértékű, ha azt tapasztalod, hogy nem tudsz visszatérni a nyugalmi állapotodhoz: rosszabbul alszol, gyakrabban vagy ingerlékeny, kimerülten ébredsz, vagy azt érzed, hogy minden apró teendő túl nagy falat. A test is beszél: fejfájás, emésztési zavarok, izomfeszülés, szívritmuszavarok mind annak üzenetei lehetnek, hogy túl hosszú ideje élsz feszült állapotban.

Milyen nehézségek merülnek fel lelki szinten, ha valaki életmódot szeretne váltani?

-Az életmódváltás sokkal inkább lelki folyamat, mint elsőre tűnik.

Nemcsak arról szól, hogy mit eszünk vagy mennyit mozgunk, hanem arról is, hogy el kell engednünk a régi szokásokat.

Ez sokszor olyan érzés, mintha önmagunk egy darabjától kellene elbúcsúznunk.

Legtöbbször racionálisan nézve akarjuk az életmódváltást, mert érezzük a hiányt: hogy a jelenlegi szokások nem szolgálnak minket úgy, ahogyan szeretnénk. Látjuk vagy sejtjük, milyen lenne könnyedebben létezni, több energiával, egészségesebb testben, és ez a jövőkép vonzó.

Ugyanakkor az ellenállás abból fakad, hogy a régi szokások nemcsak „rossz beidegződések”, hanem valaha a túlélés, a megnyugvás vagy a kapcsolódás eszközei voltak. Az agyunk nem felejti el ezt, és minden új lépést fenyegetésként élhet meg:

„Ha elengedem ezt, ki fogom bírni? Mi marad helyette?” Ezért érezzük magunkban egyszerre a lelkesedést és a fékezést: mintha két külön részünk vitatkozna bennünk arról, hogy a változás veszély vagy lehetőség.

Milyen belső tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki sikeresen végig tudja vinni az életmódváltást?

- A siker kulcsa sokkal inkább a rugalmas hozzáállás, mint a rideg fegyelem. A legtöbben azért adják fel, mert a fejünkben a „100% vagy semmi” logika működik: ha nem tudom tökéletesen tartani, akkor inkább abbahagyom. Pedig a 10% előrelépés plusz a nullához képest, és hosszú távon pont ezek a kis százalékok adódnak össze.

Sok felnőttben ott él az a gondolat, hogy „én már így működöm, ezen nem lehet változtatni”. Ez érthető: hosszú évek, sőt évtizedek tapasztalata áll mögötte. Ha valaki évtizedek óta ugyanazokhoz a szokásokhoz, étkezési mintákhoz nyúl vagy sportolás nélkül él, teljesen természetes, hogy úgy érzi: ez már be van betonozva.

Az áttörés gyakran nem akkor jön, amikor valaki nagy terveket tűz ki, hanem amikor kicsiben történik valami, ami megcáfolja az „én már csak ilyen maradok” gondolatot.

Például rájön, hogy igenis képes 10 percet sétálni vacsora után, vagy kipróbál egy új receptet, ami ízlik neki. Ezek az apró sikerélmények nem világmegváltóak, de bizonyítékok, hogy „nem vagyok teljesen kész, van bennem mozgástér”.

Hogyan tudja valaki felismerni a saját belső akadályait, például önszabotáló gondolatokat vagy félelmeket?

- A félelmek és önszabotázs legtöbbször nem a jelenről szólnak, hanem régi tapasztalatok lenyomatai. Ha képes vagy megkülönböztetni, hogy mi az, ami valóban most akadály, és mi az, ami csak egy belső visszhang, máris sokkal szabadabban tudsz dönteni.

Egy egészségügyi probléma diagnosztizálása miért nem elég erős motiváció mindenkinél, hiszen vannak, akik még ekkor sem változtatnak?

- Egy esetleges diagnózis nemcsak orvosi adat, hanem erős érzelmi teher: fenyegeti a kontrollérzetünket és gyakran mélyebb egzisztenciális félelmeket aktivál. Ezért nem ritka, hogy elhárító mechanizmusok lépnek működésbe, amik segítik fenntartani a látszólagos biztonságot.

A halogatás mögött gyakran az áll, hogy a diagnózis megváltoztatna mindent: nemcsak a napi szokásokat, hanem az identitásunkat is. Sokszor a kontrollvesztéstől való félelem erősebb, mint maga a betegség miatti szorongás. Ezért a megoldás nem pusztán racionális érvek ismételgetése, hanem az érzelmi ellenállás megszelídítése: megengedni magunknak, hogy félünk, de mégis elindulni. A bátorság itt nem a félelem hiánya, hanem a cselekvés annak ellenére.

Az embereket milyen tényezők motiválják inkább: a betegségtől való félelem, vagy a pozitív változás ígérete?

- Érdemes látni, hogy a félelem és a vágy nem egymás ellentétei, hanem kiegészítik egymást. A félelem megmutatja, mitől kell óvnunk magunkat, a vágy pedig azt, hová tartunk. A belső ellenállás akkor oldódik, ha mindkettőnek teret engedünk: elismerjük, hogy félünk, de közben tápláljuk magunkban a pozitív jövőkép reményét. Így a cselekvés nem kényszerből, hanem belső meggyőződésből fakad, és sokkal tartósabbá válik.

Hogyan lehet megszabadulni a családból hozott, rosszul működő stresszkezelési mintáktól?

- Ez nagyon fontos kérdés, hiszen

a legtöbbünk nem semmiből alakítja ki a stresszhez való viszonyát, hanem a családból hozott mintákat ismétli, gyakran anélkül, hogy észrevenné.

Az első lépés a felismerés: hogy észreveszed, melyik reakció nem is igazán a tiéd, hanem egy örökölt forgatókönyv. Például, ha gyerekként azt láttad, hogy a feszültséget dühkitörésekkel vagy alkoholba menekülve oldják, könnyen ugyanígy reagálhatsz felnőttként is. Már az is óriási előrelépés, ha kimondod magadban: ez nem az én választásom, hanem egy tanult minta.

A következő lépés az alternatívák megismerése gyakorlása. Ez nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra ki kell törölnöd a régi reakciót, hanem hogy apró helyzetekben elkezdesz új eszközöket beépíteni. Például amikor érzed, hogy feszültség gyűlik benned, kipróbálsz egy rövid sétát. Az új minta először szokatlan lesz, de minden egyes alkalommal, amikor másképp reagálsz, gyengíted a régi program erejét.

Hogyan találhatja meg valaki a számára legmegfelelőbb módszert – legyen az sport, meditáció, légzőgyakorlat vagy terápia?

- Sokan épp azért adják fel az életmódváltást, mert nem működött az elsőként kipróbált módszer, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy ők maguk nem képesek erre. Pedig nem a személy alkalmatlan, hanem a választott eszköz nem illeszkedett eléggé az ő életmódjához, személyiségéhez vagy aktuális élethelyzetéhez.

A legjobb, ha a keresést kísérletezésként fogjuk fel. Nem kell azonnal megtalálni a tökéletes módszert, inkább próbáljunk ki többfélét rövid ideig, és figyeljük a reakciónkat feltöltött vagy kimerített? Nyitottabbá váltunk tőle vagy még feszültebek lettünk? Egy extravertált embernek lehet, hogy egy csapatsport adja a legtöbbet, míg egy introvertáltnak inkább a csendes meditáció vagy naplózás segít.

A lényeg az önreflexió: ami felszabadító, azt érdemes folytatni, ami kötelességnek, erőlködésnek tűnik, azt érdemes elengedni.

A stressz következtében többféle betegség kialakulhat, többek között a szív-és érrendszeri betegségek. Hogyan lehet rávenni az embereket arra, hogy figyeljenek erre és vegyenek részt az ajánlott szűrővizsgálatokon?

- Az embereket nem az elvont egészségügyi kockázatok, hanem a személyesen megélhető nyereség motiválja. Ha a szűrés ijesztő kötelességként jelenik meg (hátha találnak valamit), sokan elkerülik. Ha viszont úgy keretezzük, mint eszközt a kontroll visszaszerzésére és a jövőbeli biztonság megteremtésére (időben kiderül, és van mit tenni), sokkal vonzóbbá válik.

A gyakorlatban segíthet a társas támogatás: közösen menni vizsgálatra, vagy kisebb közösségekben normalizálni a szűrésen való részvételt. Az emberek könnyebben vállalják, ha látják, hogy a környezetükben ez szokás.

A lényeg: nem a félelem felerősítése a cél, hanem annak megmutatása, hogy a szűrés lehetőséget ad a kezünkbe, nem elvesz.

Ráadásul sokan kihívásként emelik ki a munkahely rugalmatlanságát, ezért a szűrésért szabadnap kezdeményezést különösen fontosnak tartom. Ez egyfajta társadalmi üzenet is, hogy az egészség valóban elsőbbséget élvez.

Mi akadályozza az embereket a szűréseken való részvételben?

- A szűrővizsgálatok elkerülésének leggyakoribb akadályai érzelmi gyökerűek, és sokszor tudattalan védekezésként működnek. Vannak, akik a tagadás finomabb formáját használják: „A nagyszüleim is így éltek, mégis sokáig éltek, biztos velem sem lesz gond.” Mások a halogatás csapdájába esnek: „Most annyi dolgom van, majd ha nyugodtabb lesz az időszak, elmegyek.”

Ez persze ritkán valósul meg, hiszen az élet mindig talál újabb akadályokat. Gyakori a félelemre épülő elkerülés is: „Ha kiderül valami, onnantól kezdve minden megváltozik, és én ezt nem akarom tudni.” Mások racionalizálnak: „Úgyis egészségesen élek, nincs szükségem vizsgálatra.”

Ezekben közös, hogy látszólag megnyugvást adnak, de valójában a kontrollérzetet próbálják védeni. Mögöttük mindig ugyanaz a félelem húzódik: ha kiderül valami, nem én uralom többé a helyzetet.

Fotó: Getty Images Hungary

• szívbetegség
• stressz
• stresszoldó módszerek
• stresszcsökkentés
• szűrés
• kardiológus
• szív
• szív- és érrendszeri betegség
• magas vérnyomás
• elhízás
• Életmód