Szellentés: mikor sok, mikor kevés? A gasztroenterológus elmondja

Lehetnek hangosak és hangtalanok, szagosak és szagmentesek is: a szervezet egyik kínosnak tartott helyzetjelentése a szellentés.

Sokan nem beszélnek róla, és vannak olyanok, akik viccet űznek belőle. Ennek ellenére e tekintetben is oda kell figyelni a testre. Dr. Bakucz Tamás, a Duna Medical Center gasztroenterológus szakorvosa segít eligazodni a gázos kérdésekben. 

Mi a szellentés funkciója?

A kérdés megértéséhez fontos az alapoknál kezdeni. A szellentés és a böfögés egyaránt a belek gáztartalmához köthető. Hogyan is kerül az oda?

Egyrészt nyelés során. Itt elsősorban nem kell komoly betegségekre gondolni, normál étkezés, rágózás, dohányzás mellett is bőven jut levegő a tápcsatornába. Igaz, evészavarokban, egyes pszichiátriai betegségekben több levegő is juthat a belekbe. A lenyelt levegő nagy része böfögés formájában távozik, azonban egy kevés továbbhaladhat a vastagbél felé. 

A másik lehetőség a szervezetben keresendő, hiszen az emésztési folyamat során is képződik gáz. A félig megemésztett táplálékot a vastagbélben élő baktériumok tovább-bontják, fermentálják. A kémiai reakciók eredményeként gáz képződik.

Gáztermelődést elősegítő ételek

Ha bizonyos ételeket, például káposztaféléket, hagymát, tejterméket, élesztőt, hüvelyeseket, eszik az ember, később a fokozott gázképződés miatt többet fog szellenteni. Sokan nem tudják, hogy egyes zöldségek - leginkább a káposztafélék családjába tartozók, például karfiol, brokkoli, karalábé, káposzta, bizonyos húsok, sőt a magas kéntartalmú borok fogyasztása nemcsak a napi „szellentésátlagot” növeli, de felelőssé tehető a csípős, kellemetlen szagokért is.

Problémásak lehetnek még a sokak által használt édesítőszerek (példáus sorbitol, mannitol) is. Kalóriát nem lehet velük bevinni, de emésztetlenül a vastagbélbe jutva az ottani flóra fermentálja azokat, fokozva így a gázképződést. 

Szellentés: mikor sok, mikor kevés?

Ez a kérdés már sokakat foglalkoztatott, és vannak, akik kutatásokat végeztek ezen a területen is. Tomlin és társai 1991-ben közölt cikkükben a következőről számoltak be: 10 egészséges férfinél és 10 egészséges nőnél mérték a szellentések mennyiségét egy speciális katéter segítségével. 24 óra alatt átlagosan 705 ml bélgáz távozott az önkéntesektől (476–1491 ml), a férfiak és nők között nem volt eltérés. Éjszaka is zajlott gáztermelés, igaz csökkent mennyiségben (16 ml/h vs 34 ml/h).

A vizsgálat során megnézték a kiürített gázelegy összetételét is. Az eredmények azt mutatták, a jellegzetes illatért felelős alkotók, különböző kéntartalmú vegyületek (hidrogén-szulfid, metil-mercaptan, dimetil-szulfid stb.) minimális mennyiségben vannak csak jelen, a távozó gázok nagy része színtelen-szagtalan.

1998-ban Bolin és munkatársai 120 egészséges önkéntes (60 férfi, 60 nő) szellentési szokásait vizsgálták. Azt találták, hogy a férfiak kissé gyakrabban, átlag 12.7-szer, míg a nők mindössze átlag 7.2-szer szellentettek (a többi irodalom nagyjából 8-20 szellentésről számol be naponta). A különbség azonban nem a nemek eltérő anatómiájában, sokkal inkább a férfiak táplálkozási és italfogyasztási szokásaiban keresendő.

Túl sok szellem a palackban

Akkor csak az étkezésen és a bélbaktériumokon múlik minden? A helyzet nem ilyen egyszerű. Bizonyos élethelyzet, szituáció hajlamosít egyébként is a szellentésre. Elegendő gondolni a köhögés, erőlködés - fokozott hasűri nyomás - mellett megszökő levegőre. Sőt! A szerelmi együttlétek alkalmával jelentkező bosszantó gázokról már Janus Pannonius is megemlékezett Luciáról ír pajzán epigrammáiban. Ugyancsak gyakoribbak a szellentések az alsó záróizom tudatos vagy éppen tudattalan elernyedése mellett, többek között alvás közben.

Speciális helyzet a terhesség, ekkor a hormonális változások következtében lassul a bél működése, ezáltal a hosszabb fermentációs idő miatt több gáz is képződik. A fentiek mellett az alsó záróizom feletti kontroll is csökken, így törvényszerű a gyakoribb szellentés is. Sokak félelme, hogy mi történik, ha bennmarad. Semmi. Normális esetben egy darabig ellen lehet állni, de előbb-utóbb úgyis távozni fog.

A hang számít?

Nem, így a Salamonhoz köthető bölcsességnek nincs valóságtartalma. A hang a záróizmok feszességétől és a kirobbanó gázok gyorsaságától függ. Igaz, ezt még befolyásolni tudja az elhízás mértéke, esetleg a távozó gázok mellé került folyadék jelenléte is. 

Ha már túl kellemetlen a szellentés

A fentiek alapján a túl sok - túl kevés; halk - hangos; szagos - szagtalan csoportokról beszélgetni nincs értelme. Amikor már szélviharaink zavaróvá válnak, akkor az első lépés a diéta. - A fenti panasszal hozzám forduló betegeimhez is az első kérdéseim a diétájukkal kapcsolatosak - árulta el dr. Bakutz. Egyrészt kiszűrhető a panaszt okozó táplálék, másrészt felhívhatja a figyelmet bizonyos betegségekre (például laktózérzékenység).

Amennyiben diétával kapcsolatos kérdés merül fel, úgy a dietetikusok tudnak segíteni. Mikor érdemes mégis szakorvoshoz fordulni?  Amennyiben nem segít a diéta, illetve a szellentés, puffadás mellett más panaszok (hasmenés, hasi fájdalom, láz) is előfordulnak. Fokozottan igaz ez abban az esetben, ha úgynevezett „vészjósló”, „alarm”-tünetek (például hányás, vérszegénység, sárgaság, székelési szokások megváltozása, nem akaratlagos fogyás) is jelentkeztek, melyek akár komolyabb betegségre is utalhatnak. 

Puffasztó ételek

A magas fruktóztartalmú, szénsavas üdítőitalok, az alkohol, az olajban sütött ételek mind-mind felelősek lehetnek a feszítő érzésért a hasban. Ám sajnos néha épp a legegészségesebb, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag ételek okoznak felfúvódást és hasfájást. Érzékenység esetén ezeket is kerülni kell.

Képek forrása: Getty Images Hungary

• szellentést okozó ételek
• szellentés okai
• szellentés visszatartása
• puffadás
• zöldség
• alkohol
• szag
• Életmód