Az allergia lelki háttere

Autoagresszív, vagyis önromboló tevékenység tágabb értelemben akár a körömrágás és az allergiás megbetegedés is. Aki lerágja körmeit, egészen nyilvánvalóan fegyverként fordítja önmaga ellen fogait, tehát autoagresszíven cselekszik.

Hasonlóan viselkedik az allergiás asztmás is, hiszen kilátástalan harcot folytat legfőbb ellenségei, például egyes pollenek ellen, miközben saját egészségét kockáztatja. Küzdelme ugyan elsődlegesen a pollenekre irányul, a belőle fakadó fő károsodásokat mégis saját tüdejében kell hordoznia.

Sokoldalú allergia, autoimmun betegségek

Ha az autoagressziót ilyen tágan értelmezzük, tehát ha az allergiát, a leggyorsabban terjedő kórképet is ide soroljuk, az egész társadalmat érintő, legnagyobb horderejű probléma kellős közepén állunk. Az egyre fenyegetőbbé váló allergiás megbetegedések időközben igen gyakoriak lettek, bár többnyire nem életveszélyesek.
Manapság az autoimmun betegségek – mikor a szervezet saját szövetei ellen kezd ellenanyagot termelni – fő problémáink egyikét jelentik. A fertőző betegségeket már rég túlszárnyalták, és a gyulladások újabb, megoldásra váró lépcsőfokának tekinthetjük őket.
Az allergiás betegségeknél a testi folyamatok a fertőzésekhez hasonlóan játszódnak le, mely utóbbiak esetében potenciálisan veszélyes kórokozók hatolnak a szervezetbe, és annak védekező-rendszerével egy többé-kevésbé elkeseredett harcba bocsátkoznak. A kórokozókkal ellentétben azonban az allergének többnyire teljesen ártalmatlan anyagok.
További különbség köztük a védelem aktiválásáig eltelt reakcióidő. Bakteriális fertőzés esetén inkubációs – a tünetek megjelenéséig – idővel kell számolnunk, míg az allergiánál szinte azonnal kitör a háború.

A gyulladásos folyamathoz képest további különbség, hogy az allergiás beteg immunrendszerének küzdelme meglehetősen kilátástalan. A pollenallergiások nemigen reménykedhetnek abban, hogy a pollenek mennyisége akár csekély mértékben is megtizedelődik, vagy végérvényesen sikerül őket legyőzni.

Elkerülési stratégiák

Az allergénekkel vívott harc talán leghatékonyabb megoldása az elkerülési stratégia. A tavaszi hírek és időjárás-jelentések az allergiások számára kész haditudósítások. A régiók szerinti pollenszórásról adott előrejelzések kétségkívül arra ösztönzik a betegeket, hogy a nevezett területeket kerüljék.

A probléma kulcsa

Egyes elméletek szerint az allergiás megbetegedések azonban nem a külvilágtól függnek, sokkal inkább a tudatalattiba visszaszorított agresszió megnyilvánulási formái. Az esküdt ellenségről képzelt belső kép adja az agresszió problémájának kulcsát, hiszen az allergének valójában kevéssé magyarázzák az ennyire veszélyes harcba állást. Sajnos időközben az allergéneknek átláthatatlan sokaságát tartjuk számon, és szinte nincs olyan anyag, amely ne lehetne "ellenség" valamilyen allergiánál. Vegyük először csak a klasszikus allergéneket nagyító alá, a hagyományosan allergénekként elhíresült anyagokat, mint a pollenek, a házi por, a macskaszőr, az eper, a penicillin, az alma.

Nem a pollen a hibás

Az új allergiaféleségek közül sok teljesen logikátlannak tűnik. Húsz évvel ezelőtt, abban az időben, amikor az élelmiszerekben levő esetleges káros anyagokat még aligha ellenőrizhették hatékonyan, szinte nem is volt élelmiszerallergia. Manapság mégis seregnyi allergiaféleség létezik, pedig az ellenőrzés sokkal szigorúbb. Az élelmiszeráruk lehetséges szennyeződéseinek ma már sokkal inkább tudatában vagyunk, ami jó alapot nyújt az allergia kialakulásához.
Hasonló a helyzet az orvosságokkal, melyek mellékhatásait és szennyeződéseit jóval szigorúbban vizsgálják az utóbbi időkben, mint évekkel ezelőtt. Azonban ezen a téren is gyarapszik az allergiás betegségek száma.
Mikroszkóp alatt felismerhető, mennyire más üzeneteket is közvetítenek a szennyterhelt pollenszemek. Hasonló összefüggés áll fenn a festékek és oldószerek esetében is, amelyek időközben már kevésbé veszélyesek, ám egyre több allergiás problémát idéznek elő.

A kapcsolat tágabb értelemben

Az allergia minden egyes fajtájánál tovább kell kutatni azután, mikor kezdődött, és az élet akkori szakaszában éppen mi történt - különös tekintettel az emberi kapcsolatokra. Fontos az is, hogy jelenleg milyen alkalmakkor hívja fel magára a figyelmet, miben akadályozza a beteget. Nincs két egyforma allergia, ennek ellenére mindegyik hasonló alapmotívumra, az elfojtott agresszióra vezethető vissza, amely tudat alatt a világ szennye ellen folyó csalódástól hajtott küzdelemben tombolja ki magát, hiszen mindenki szívesebben tereli agresszióját egy képzelt vagy meglevő ellenfélre. Könnyebb a problémát saját határainkon kívül feltételezni.

Az allergia pszichoszomatikus értelmezése alapján az agresszió problematikáját tehát nem az allergénekben, hanem az allergiás betegben kell keresni, akkor is, ha az érintett hajlamos ezt a külvilágra hárítani.

• pszichológia
• allergia
• pszichoszomatikus
• lelki háttér
• Életmód