5 gyakori, de súlyos élethelyzet, ami evészavarhoz vezethet: kihez fordulj, ha segítség kell?

Bár létezik olyan evészavar, melynek tüneti kezelése életmentő lehet, és kórházi felvételt is szükségessé tehet, a terápiás terv jellemzően jóval komplexebb, és több szakember együttműködését igényli, legyen szó a háziorvosról, a dietetikusról vagy a pszichológusról, pszichiáterről.

A pszichoterápia szinte elengedhetetlen a hosszú távú, majd pedig a végleges gyógyuláshoz, már csak azért is, mert a probléma gyökerét jelentő, az evészavarra hajlamosító, a kialakulását vagy fenntartását elősegítő tényezők a legtöbb esetben lelki okokra vezethetők vissza. A különféle önértékelési problémák leküzdése, a viselkedésminták átdolgozása, a káros megküzdési stratégiák leváltása és a traumafeldolgozás viszont olyan új utakat nyithatnak meg, melyek nem csak az evészavarok leküzdéséhez jelenthetnek kulcsot, de az érintettek egész életét megváltoztathatják. 

Arról, milyen lelki okok, negatív életesemények és családi minták állhatnak a probléma hátterében, milyen terápiás módszerekkel kezelhetők az evészavarok, illetve mit lehet tenni egy érintett szerettünkért kívülállóként, a téma szakértőjét, Dr. Babusa Bernadett evészavarokra specializálódott klinikai szakpszichológust kérdeztük.

Milyen lelki okok állnak a probléma hátterében?

A szakember hangsúlyozza, hogy az evészavarok hátterében gyakran olyan érzelmi nehézségek állnak, melyekkel az érintett nem képes egészséges, adaptív eszközökkel megküzdeni az adott élethelyzetben, így az evés vagy annak megtagadása válik a feszültségcsökkentés egyik eszközévé, még ha hosszú távon ártalmas is.

Alapvetően három fő csoportba sorolhatók az evészavarok oki tényezői - magyarázza a doktornő -, ezek a hajlamosító, a kiváltó és a fenntartó tényezők. A hajlamosító tényezők között szerepelhet például az alacsony önértékelés, a perfekcionizmus, a fokozott szorongásra való hajlam vagy korai életesemények, mint a bántalmazás, elhanyagolás.

A családi háttér is fontos szerepet játszhat, de a társadalmi elvárások is nagy erővel hatnak. A karcsúság idealizálása, a közösségi médiában látott „tökéletes testek”, a diétakultúra üzenetei mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki a teste kontrollálásán keresztül próbáljon megfelelni vagy éppen lázadni.

A kiváltó tényezők gyakran valamilyen traumatizáló vagy destabilizáló életeseményhez kapcsolódnak: serdülők esetében lehet ez egy csúfolódás, elutasítás, ártó megjegyzés a testtel kapcsolatban, teljesítménykényszer, válás a családban. Felnőttek esetében is gyakran előzi meg a tünetek felerősödését egy veszteség, párkapcsolati krízis vagy hosszan fennálló stressz. 

Ugyanilyen gyakori kiváltó tényező egy látszólag ártalmatlan diéta is, mely egyeseknél lavinát indíthat el. Egy egyszerű életmódváltásként induló fogyókúra vagy épp egy szigorú, sanyargató étrend hirtelen megvonásokkal, gyors eredményekkel vagy kudarcélményekkel könnyen vezethet túlevéshez, kontrollvesztéshez, majd ennek kompenzálására újabb megszorításokhoz. Ez az ördögi kör a legtöbb evészavar közös kiindulópontja.

A fenntartó tényezők terén pedig jellemző, hogy az evészavar idővel „funkcióvá” válik: általa az érintett szabályozni próbálja az érzelmeit, enyhíti a szorongását, vagy kontrollérzethez jut. Ha nincsenek egészséges, adaptív eszközei a nehéz érzelmi állapotok csillapítására, akkor az evés vagy épp a nem evés marad a megoldás.

A család nem hibás, de hatása van

Dr. Babusa Bernadett szerint az evészavarok kialakulásában a családi közeg nem önmagában „hibás”, de sokszor hajlamosító, fenntartó vagy épp kiváltó hatású lehet. A család ugyanis az elsődleges szocializációs tér: itt tanuljuk meg, hogyan bánjunk a testünkkel, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, hogyan viszonyuljunk az evéshez, a kontrollhoz, az elvárásokhoz. A szakember úgy véli, a következő tényezők különösen fontosak e téren.

• Lényegesek a család testtel és evéssel kapcsolatos üzenetei, ha például otthon rendszeresen szóba kerül a fogyókúra, a kinézet, ha az étel jutalom vagy büntetés, vagy ha a szülők gyakran kritizálják saját testüket, az erősen befolyásolhatja a gyerek testképét és önértékelését.
• A túlkontrollálás vagy túlvédés is szerepet játszhat, az evés és a test ugyanis - különösen serdülőkorban - gyakran az önállóság kifejezésének terepe. Egy túlzottan kontrolláló, a gyerekre rátelepedő családban az étel feletti kontroll az egyetlen olyan terület lehet, ahol a gyerek „dönthet”.
• Negatív hatása lehet a teljesítményközpontúságnak, perfekcionizmusnak is, ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy a szeretet és figyelem elsősorban a jó jegyekhez, teljesítményhez vagy a „jó gyerek” szerep betöltéséhez kötődik, könnyen belsővé válik az érzés: akkor vagyok értékes, ha tökéletes vagyok. Az ilyen közegből érkező fiatalok gyakran hajlamosak a perfekcionizmusra, arra, hogy irreálisan magas elvárásokat állítsanak magukkal szemben, és sose érezzék elég jónak önmagukat.
• A családi konfliktusok és kimondatlan feszültségek is szerepet játszhatnak, az evészavar sok esetben nem csupán egyéni tünet, hanem a családi rendszerben is funkciót tölt be. Előfordul, hogy egy kamasz súlyos tünetei elterelik a figyelmet a szülők közti konfliktusokról, vagy épp egy szétesőben lévő családot tartanak össze.

Fontos hangsúlyozni, hogy a család nem ellenség, és az evészavar kialakulása soha nem egyetlen szereplő „hibája”. Ugyanakkor a gyógyulásban kulcsfontosságú lehet a kapcsolati minták felismerése, újraírása, és sok esetben a család bevonása is, különösen serdülőkorban.

A traumatizáló életeseményeknek is szerepük lehet

A szakpszichológus arra is felhívja a figyelmet, hogy a korai traumatikus élmények egyre több kutatás szerint jelentős kockázati tényezőt jelentenek az evészavarok szempontjából. Ilyenek a következők is.

• Gyermekkori bántalmazás és elhanyagolás: a gyermekkorban elszenvedett fizikai vagy lelki bántalmazás, valamint az elhanyagolás hosszú távon hozzájárulhat evészavarok kialakulásához.
• Szexuális abúzus: számos tanulmány igazolja, hogy a szexuális abúzust elszenvedett nők körében az evészavarok előfordulása jóval magasabb. A gyermekkori szexuális bántalmazás az egyik legmélyebb lelki sérülést okozhatja, olyan sebet, mely a testhez való viszonyt is gyökeresen átformálja. Sok túlélő szégyent, bűntudatot hordoz, és egy idő után a saját testét kezdi hibáztatni, vagy ellenségként megélni. A drasztikus fogyás gyakran egy tudattalan próbálkozás arra, hogy elrejtsék nőiességüket, és gyermekibb testalkattal próbálják visszanyerni a biztonság érzését.
• Kortárs bántalmazás és csúfolódás: a gyermek- és serdülőkorban elszenvedett kortárs bántalmazás, kiközösítés vagy csúfolódás - különösen a testsúly vagy kinézet miatt - szintén növeli az evészavarok rizikóját.
• Szülők válása, családi diszfunkciók: a szülők válása - különösen gyermekkorban - komoly lelki megrázkódtatást jelenthet. A biztonságérzet elvesztése, a bűntudat, a hirtelen megváltozott körülmények - költözés, iskolaváltás, anyagi nehézségek - mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fiatal a kontroll visszaszerzését az evésen keresztül próbálja megélni. Ugyanez a veszély fennáll más családi működési zavaroknál is, például, ha a gyerek tartós feszültségben, kiszámíthatatlan vagy bántalmazó közegben nő fel.
• Tartós stressz: nem csak a hirtelen traumák, hanem a hosszan fennálló stressz is előkészítheti az evészavarok talaját. Tartós bizonytalanság, teljesítménykényszer, családi vagy anyagi feszültségek hatására sokan érzik úgy, hogy az életük kicsúszik a kezükből, ilyenkor pedig az evés válhat az egyetlen irányítható területté. 

Mikor van szükség külső segítségre?

Evészavar esetén minél korábban kér valaki segítséget, annál nagyobb az esély a teljes felépülésre - véli a szakember.

Külső, szakértői támogatásra akkor van feltétlenül szükség, ha az evéssel, testsúllyal, testképpel kapcsolatos gondolatok uralkodnak a mindennapokon, ha valaki ismétlődően falásrohamokat, hánytatást, szigorú koplalást, túlevést tapasztal, ha testi tünetek - menstruáció kimaradása, hirtelen fogyás vagy hízás, emésztési problémák - jelentkeznek, ha az evéshez szorongás, szégyen, bűntudat társul, illetve, ha a társas kapcsolatok, iskolai vagy munkahelyi teljesítmény, életminőség romlik az evészavaros tünetek miatt. Fontos jel az is, ha valaki tudja, hogy „nem normális”, amit csinál, de nem tud vele egyedül megküzdeni. Vagy már próbálta, de mindig visszacsúszik. 

Melyik evészavar kezelhető a legjobban és a legnehezebben?

Az evészavarok kezelhetősége a doktornő szerint több tényezőtől is függ: nemcsak a diagnózistól, hanem attól is, milyen korán kerül sor segítségkérésre, de például serdülők esetében számít az is, hogy mennyire sikerül bevonni az érintett családját is a folyamatba.

Úgy véli, a falászavar általában jól kezelhető, különösen, ha az érintett nyitott az önismereti munkára, és időben eljut szakemberhez. A bulimia kezelése többnyire hosszabb, hullámzóbb, de szintén jó gyógyulási esélyekkel jár, ha megfelelő pszichoterápiás támogatás és szükség esetén orvosi kontroll is társul hozzá. A visszaesés nem ritka, ezért sokkal inkább része a felépülés folyamatának.

A szakember tapasztalatai alapján az anorexia a legmakacsabb és egyben a legnagyobb testi veszélyt hordozó evészavar, ezért a kezelési folyamat általában ebben az esetben a legösszetettebb. Az érintettek gyakran ambivalensek a gyógyulással kapcsolatban, mivel a súlycsökkenéshez és az evés kontrolljához mélyen kötődnek, sőt, egy idő után a betegség az identitás egy részét képezi, meghatározza az önértékelést és a biztonságérzetet is. Az alultápláltság ráadásul önmagában is rontja a gondolkodást, az érzelemszabályozást, ami még nehezebbé teszi a terápiás munkát. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni: bármely evészavarból lehetséges a teljes gyógyulás, ha az érintett megfelelő, biztonságos segítséget kap, és nem marad egyedül a folyamattal.

Hogy néz ki a gyakorlatban az evészavarok terápiája?

Az evészavarok kezelése összetett folyamat, mely általában több szakember együttműködését igényli, a pszichológus, a pszichiáter, a háziorvos, a dietetikus is része lehet a támogató rendszernek. A pszichoterápia azonban mindenképp a gyógyulás alapját jelenti, a pszichológus által vezetett egyéni vagy csoportos terápia szinte minden esetben elengedhetetlen, hiszen nemcsak a tünetek, hanem a mögöttük húzódó lelki okok feldolgozását is lehetővé teszi.

A szakpszichológus tájékoztatása alapján a leggyakrabban alkalmazott terápiás formák közé tartozik a kognitív viselkedésterápia - CBT -, melynek fókuszált, strukturált módszere különösen hatékony bulimia és falászavar esetén, illetve a sématerápia, a dialektikus viselkedésterápia - DBT -, mely érzelemszabályozási és önértékelési nehézségek, stresszel való megküzdés esetén segíthet. De eredményesek lehetnek az integratív és pszichodinamikus terápiák is, melyek hosszabb távon támogatják a mélyebb önismereti munkát, főként, ha a tünetek mögött komplexebb kapcsolati sérülések, trauma, kötődési zavarok állnak.

A doktornő kiemeli, hogy serdülőknél a kutatások alapján a családterápia is kiemelten hatékony, főként anorexia esetén, mely modellben nem a szülők hibáztatása történik, hanem a család erőforrásként való bevonása, hogy együtt támogassák a gyógyulási folyamatot.

Az evészavaroknál nem minden esetben szükséges gyógyszeres támogatás, de bizonyos helyzetekben pszichiátriai segítségre is szükség lehet, például, ha az evészavarhoz súlyos depresszió, szorongás, pánik vagy poszttraumás tünetek társulnak, ha az érintett önsértő vagy szuicid veszélyeztetettséget mutat, vagy, ha az állapota miatt nem képes aktívan részt venni a terápiában.

Sajnos az evészavarok nagyon gyakran társulnak más pszichés nehézségekkel, melyek vagy megelőzték a tünetek kialakulását, vagy következményként jelentek meg. Ilyen gyakori, társult zavar a depresszió, a szorongás, a pánikzavar, a borderline személyiségzavar, a kényszeres tünetek megjelenése - például rituálék az evéssel kapcsolatban -, a poszttraumás stressz zavar - PTSD -, különösen, ha trauma áll a háttérben, illetve a személyiségfejlődési zavarok, kötődési nehézségek, önértékelési problémák.

Kórházi vagy osztályos kezelés is szükségessé válhat, ha súlyos alultápláltságról, életveszélyes állapotról, súlyos testi vagy pszichiátriai tünetekről - például elektrolitzavar, szívritmuszavar, önveszélyesség - beszélhetünk, különösen anorexia esetén. 

Mi történik, ha az érintett nem ismeri fel a probléma súlyát?

Az evészavarok természetéből fakadóan gyakori, hogy az érintett nem ismeri fel a probléma súlyosságát, vagy ambivalens a gyógyulással kapcsolatban. Különösen anorexia esetén jellemző, hogy a tünetek - például a súlycsökkenés, a kontrollérzet - kezdetben megerősítést adnak, így a beteg sokáig nem érzi „betegnek” magát, sőt, a segítségnyújtást veszélyként élheti meg.

Dr. Babusa Bernadett azt is elmondta, hogy kényszergyógykezelésre kizárólag akkor kerülhet sor, ha az érintett állapota életveszélyes, vagy súlyosan veszélyezteti önmagát, például extrém alultápláltság, a testi állapot gyors romlása, pszichiátriai krízis, szuicid veszélyeztetettség esetén. Ilyenkor orvosi javaslatra pszichiátriai osztályon történhet sürgősségi elhelyezés, de ez mindig végső megoldás, és célja nem a büntetés, hanem az életmentés.

Hogy lehet segíteni családtagként, barátként?

Evészavarral küzdő ember mellett lenni érzelmileg megterhelő helyzet. A legfontosabb, amit tenni lehet, a kapcsolat megtartása, elfogadó, türelmes és ítélkezésmentes módon. A doktornő szerint segít, ha valaki nem a testsúlyról, evésről vagy kinézetről beszélget az érintettel, hanem arról, amit valójában érzékel: "aggódom érted, úgy látom, hogy zárkózottabb lettél, fontos vagy nekem". 

Mit tegyünk?

• Figyeljünk rá, ne csak a tüneteire. Érdeklődjünk az érzései, napjai, nehézségei iránt is.
• Mondjuk ki az aggodalmunkat őszintén, de ne tolakodóan: „Szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok, ha beszélni szeretnél.”
• Ajánljuk fel a segítségünket, például abban, hogy segítünk megfelelő szakembert találni, vagy elkísérjük egy első alkalomra.
• Tájékozódjunk - minél többet tudunk az evészavarok működéséről, annál jobban fogjuk érteni, mi zajlik az érintettben.

Mit ne tegyünk?

• Ne kritizáljuk, és ne tegyünk megjegyzéseket - se az evési szokásaira, se a külsejére -, ez csak fokozza a szégyent és bezárkózást.
• Ne adjunk tanácsot étkezésre vonatkozóan - például „Csak egyél rendesen” vagy „Ez már túlzás”, mert ezek bagatellizálják a belső küzdelmet.
• Ne a testéről, súlyáról vagy az elfogyasztott ételekről beszéljünk, ezek ugyanis felerősíthetik a szorongást és a kontrollt.
• Ne próbáljuk meggyőzni vagy kényszeríteni, mert ez gyakran ellenállást vált ki - a kontroll kérdése az evészavar egyik központi témája.

Fontos tudni, hogy nem kívülállóként kell megoldani a problémát az érintett helyett, azonban abban, hogy ne maradjon egyedül vele, a családnak, barátoknak, ismerősöknek is kulcsszerepük lehet.

Kép: Getty Images Hungary.

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• evészavar
• pszichológus
• pszichoterápia
• kezelés
• lelki háttér
• anorexia
• bulimia
• ortorexia nervosa
• falási roham
• Életmód