Sokan csinálják, pedig rettenetesen árt a kapcsolatnak: 3 mondat, amit soha ne mondj ki

Vannak, akik könnyedén beszélnek az érzéseikről – még a nehezebben megélhető lelki folyamatokról is. Másoknak viszont kész kínszenvedés, hogy szavakba öntsék, mi zajlik bennük. Mindkét típusú működésnek megvannak a maga buktatói: az előbbiek néha túl sokat osztanak meg, amit később megbánnak, míg a zárkózottabbak könnyen magányt és megértetlenséget élhetnek meg.

Bárhová is sorolod magad, egy dolog biztos: szükség van odafigyelő hallgatásra és arra, hogy képes legyél a másik szemszögéből látni a helyzetet. Csak így értheted meg, min megy keresztül, és segíthetsz abban, hogy ki tudja fejezni, amit szeretne.

3 mondat, ami nem segít az érzelmekről való beszélgetések során

Még ha a legjobb szándék vezérel is, könnyű olyan mondatokat használni, amik inkább elzárják a beszélgetést, mintsem támogatják azt. Ezek a mondatok és adott reakciók jöhetnek százféle helyről: családi dinamikák, társas kapcsolatok, belső megélések mind formálják azt, ahogyan egymással kommunikálnak az emberek, ha érzelmek megosztásáról, meghallgatásáról van szó. 

A köznyelvbe beemelt pszichológiai szakszavak puffogtatása, a túlelemezgetés vagy a nem odaillő tanácsok vagy minősítő megjegyzések pedig gyakran inkább elidegenítenek, mint közelebb hoznak. Nehéz beszélgetésekben emberként, együttérzéssel jelen lenni sokkal többet ér, mint bármilyen okosnak szánt elemzés.

Az is gyakori, hogy a másik érzései bennünk is elindítanak valamit – emlékeket, sérelmeket, félelmeket vagy akár elutasító reakciókat. Ez teljesen természetes. Nincs olyan ember, aki még ne érzett volna így. Épp ezért fontos, hogy a saját érzéseinkkel is tisztában legyünk, tudatosan figyeljük őket, és felismerjük: néha a reakciónk nem a másiknak szól, hanem a saját belső konfliktusainkról árulkodik. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, érzelmileg érettebben tudunk reagálni, még akkor is, ha egy-egy helyzet számunkra fájdalmas, fenyegető vagy szorongást keltő.

Összeméregetés, túllicitálás, hasonlítgatás 

Mindenkinek van talán egy olyan rokona vagy barátja, aki rendre úgy reagál: „Na jó, de másoknak sokkal rosszabb.” Ha valaki bizalmat szavaz nekünk, megosztja a nehézségeit, és válaszul egy ilyen mondatot kap, nagy valószínűséggel úgy érzi majd, hogy ennyi erővel akár csendben is maradhatott volna. Egyrészt ez a reakció érvényteleníti a másik érzéseit, másrészt teljesen értelmetlen is – hiszen mi a mértékegysége a fájdalomnak, a veszteségnek vagy a nehézségeknek, ami alapján össze lehetne mérni őket?

Felesleges kritika 

Szintén gyakran elhangzó reakció, hogy „Túl sokat rágódsz ezen.” Ennek persze állhat az a hátterében, hogy te, mint hallgató, például elfáradtál az aktív figyelemben, vagy egyszerűen nem érted, miért éli meg a másik ennyire intenzív érzésekkel a helyzetet. Ilyenkor azonban a minősítés helyett jobb, ha kérdéseket teszel fel: „Szerinted mi az, ami miatt nehéz most továbblépned?” vagy „Van valami, amit most máshogy látsz, ahogy átgondoltad?” Ezek segíthetnek abban, hogy a másik kicsit kívülről is rálásson a történésekre, esetleg könnyebben átlássa azokat – ugyanakkor tiszteletben tartod az érzéseit.

Mondhatsz például ilyet is: „Nagyon értékelem, hogy megosztod velem, amit érzel. Őszintén szólva nem tudom, jól reagálok-e, de nem szeretnélek megbántani. Tudok valamiben segíteni?” Az elutasítás és kritizálás helyett még mindig ezerszer jobb egy sután feltett kérdés, ami érdeklődésről és törődésről ad jelet.

Ha valaki nehezen osztja meg az érzéseit, vagy esetleg hajlamos azokat szálanként analizálni, akkor nem lesz könnyű feladata abban, hogy a fejében uralkodó káoszt valahogyan átadja másoknak. Sokszor előfordulhat, hogy szégyent érez, amikor nehéz érzéseket oszt meg, hiszen gyengeséget mutat feléd – ami óriási bizalmi nyitást jelent. Éppen ezért egy őszinte, emberi reakció, amelyben vállalod a saját korlátaidat is, sokat segíthet, és oldhatja a feszültséget is. Közben kifejezi a törődést, és azt is, hogy fontos számodra a kapcsolat.

Általánosítás 

„Te mindig túldramatizálod a dolgokat.” Ez a mondat címkéz és általánosít, ami megalázó és elutasító. Ez nemcsak a jelen helyzetre vonatkozik, hanem az illető jellemét is kritizálja, ami még nagyobb falat emel a beszélgető felek közé. Ehelyett elhangozhat: „Úgy látom, ez most nagyon megvisel téged. Mesélnél róla, hogy jobban megértsem, miért érzed így?” Ezzel közelíthetsz a másik felé, megértést és érdeklődést közvetítesz, amelyen keresztül közelebb kerülhetsz a másik érzelmi valóságához.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• bizalom
• érzelmi intelligencia
• érzelmek
• kommunikáció
• beszélgetés
• Életmód