Elképesztő pszichés teher vár a kórházi dolgozókra: pszichológust kérdeztünk az előttünk álló hetekről

Bizonyára mindenki egyetért abban, hogy a jelen helyzet hősei az egészségügyben dolgozók: az orvosok, az ápolók, a betegszállítók, a takarítók, és a sort pedig még hosszasan lehetne sorolni azokról, akikre elképesztően nagy szükség van most mind az országban, mind pedig világszerte. Testi-lelki kimerítő munka az övék, amely a járvány előrehaladtával csak még emberpróbálóbbá válik.

Mi minden nehezedik most rájuk? Hogyan lehet mindezzel megküzdeni? Fel lehet-e készülni mentálisan, amikor azt sem tudjuk, valójában mire is kell felkészülni? A kérdésekre Gellért Csilla klinikai szakpszichológus válaszolt, aki korábban számos, kórházakban zajló stresszkezelési programban részt vett.

- Pontosan milyen formában segítetted eddig az egészségügyben tevékenykedők mentális egészségét? És mit tapasztaltál, felkészültek-e az őket ért stressz kezelésére, a hivatásuk gyakorlása során történtek feldolgozására?

- Az egészségügyben dolgozók hivatástudatból, lélekből állnak helyt. Ez azt is jelenti, hogy a szakmai tudásuk folyamatos szinten tartásán és fejlesztésén túl a lélek dolgaival is törődniük kell vagy kellene. Nos, a helyzet az, hogy szakmai szempontból egészségügyi képzőhelyeink méltán híresek és elismertek, mégis kommunikációban, konfliktuskezelésben, tudatos stresszfeldolgozásban nagy szükség volt és van az egészségügyi dolgozók támogatására. Egy pályázat keretében volt lehetőségem őket segíteni, és több száz ápolónőnek lehettem a trénere. A programban egy nyolcnapos kommunikációs, stressz- és konfliktuskezelés-modul szerepelt, ezt követte egy halál-, illetve gyászfeldolgozó munka. Életre szóló élmény volt ez nekem is, de a résztvevőknek szintén.

- Mi volt a hatása ezeknek az alkalmaknak, milyen visszajelzéseket kaptál?

- A képzésig csak saját magukra vagy kollégáikra támaszkodhattak. Itt azonban rengeteg új ismeretet szereztek, és megtanulták tudatosítani, tudatosan kezelni a stresszüket, hiszen erre vannak bevált módszerek a stresszorbeazonosítástól kezdve a helyzet értékelésén át a különböző megküzdési technikákig. A kulcs mindenképpen a tudatosítás. Ezzel lehet túljutni a traumákon, és megelőzni a kiégést.

Mindemellett sokat javult a kollégák és az osztályok közötti kommunikáció, épült a szervezeti kultúra. Együttműködőbbek, összetartóbbak lettek a munkahelyi közösségek. Nem elhanyagolható szempont, hogy minden résztvevőnek a magánéletében is pozitív változások álltak be. Volt, aki azzal hívott fel később, hogy kibékült a férjével például. Sokszor van ez, hogy a válságok mélyén kommunikációs nehézségek, fel nem oldott sérelmek, stressz áll, és szerencsére az érzelmek, az összetartozás alapja megvan a mélyben.

- Miben különbözik a mostani helyzet, a koronavírus-járvány közepette másként kell helytállniuk?

- A legnehezebb most az, hogy egyszerre több stressztényező van jelen. Az ápolónő aggódik a saját egészsége miatt, hiszen tudjuk, ebből a szempontból is igen veszélyeztetettek. Elkapom, nem kapom? Megbetegszem, túlélem? Ez már önmagában is új faktor. Azután beléphet az egzisztenciális szorongás: neki van munkája, de aggódnia kell a család többi tagjáért, lehet, hogy a párja, gyermeke már elveszítette az állását. Szorongás gyötörheti azért is, mert a betegségtől félti a családtagjait. Túlterhelt a magánélet is ilyenkor: az a közeg, amelyből eddig vigaszt, megnyugvást merített egy nehéz nap után, már szintén nem úgy adott, ahogy korábban. Sokan haza sem mennek, nehogy hazavigyék a kórt. A kórházakban töltenek a szokásosnál is több időt, vagy szeretteik kímélése érdekében alternatív megoldásokat keresnek.

Arról most nem is beszélek, hogy nőként helytállni többszörös teher olyan családokban, ahol a tradicionális felállás él, és minden otthoni munka a nőkre hárul. Így egy nehéz műszak után hazajutva jönnek a háztartás megnövekedett terhei, az online tanításból is alaposan ki kell venni részét a szülőknek, és sorolhatnám.

Végül van még egy fontos dolog, amit persze mind nyögünk, de sokadik stresszornak már igazán kiborító: nem tudják az egészségügyben dolgozók sem, hogy mi vár rájuk. Bizonytalanok, hogy hogyan zajlik majd le a járvány: rohamszerűen-e vagy esetleg lassabban? Meddig tart, elég lesz-e a kapacitás, a védőfelszerelés? Csupa-csupa kérdőjel. Ez önmagában is óriási stressztényező, a stresszorok egyik önálló típusa a bejósolhatatlanság-faktor. Mondok egy példát. A vietnámi háború idején az amerikai asszonyok egy része hiába várta haza a társát. Volt, akivel telefonon tudatták, hogy férje hősi halált halt. Míg mások semmilyen hírt nem kaptak. Előbbiek sokkal, de sokkal könnyebben feldolgozták a gyászt. Tehát a biztos rossz tudása is jobb, mint a nem tudás. Most pedig teljes bizonytalanságban vagyunk, és ez megint csak igen nagy részben az egészségügyi dolgozók terhe.

- Ha tudnák, mi vár rájuk, könnyebben felkészülnének?

- Jó kérdés: igen is, meg nem is. Az előbb elmondottakból kitűnik, hogy a legrosszabb a bizonytalanság, és bár sok mindenre fel lehet készülni, sajnos igen sok mindenre nem. Ha például egy súlyos betegségével szembesülünk szerettünknek, és megadatik, hogy elbúcsúzzunk tőle, úgymond, van idő felkészülni, szerencsésnek gondolhatjuk magunkat. Ám amikor bekövetkezik a legrosszabb, ott állunk lesújtva. Lehet, hogy százszor lepergett már előttünk, mint lesz, hogy lesz, hogyan reagálunk majd, aztán mégsem úgy történik, képtelenek vagyunk a tervek szerint érezni vagy cselekedni. Szóval sok minden csak az itt és mostban derül ki.

- Hová forduljanak, mit tehetnek az érintettek a jelen helyzetben?

A feldolgozás a tudatosításban rejlik. Minél többet beszélnek róla, minél inkább van lehetőségük megosztani érzéseiket, tapasztalataikat, annál könnyebb a teher. Szükség lehet professzionális támogatásra is, pszichológusokra, segítő szakemberekre. Vannak már kezdeményezések. Én magam is telefonon rendelkezésére állok miden érintettnek az egészségügyben, hogy levegyek egy kis terhet a vállukról.

Segítség az egészségügyben dolgozóknak

Az AGORA Oktatási Intézet ingyenes krízisintervenciós programot indított egészségügyi dolgozók számára a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesületének ajánlásával. Önkéntes pszichológusaik heti közel 100 órában fogadják a hívásokat, így segítve az érintettek mentális egészségének megőrzését ebben a nehéz helyzetben. A segítségről bővebb információk érhetők el az AGORA Intézet weboldalán, ahol minden egyes szakember fotóval és tapasztalatait összefoglaló leírással szerepel. Innen lehet kiválasztani azt a pszichológust, akivel beszélni szeretne az ember. De a Facebookon is megtalálható a lehetőség.

Magyar ápolók a koronavírus-járvány idején

Rengeteget köszönhetünk a magyar ápolóknak és minden kórházi dolgozónak, aki nap mint nap értünk harcol.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• interjú
• stressz
• kórház
• ápoló
• egészségügyi dolgozók
• pszichológus
• járvány
• lelki bajok
• segítség
• mentális egészség
• koronavírus
• Életmód