Másállapot, más szemmel nézve (x)

Az első terhességem hónapjai során számomra nem is a baba növekedése, sokkal inkább a környezeti hatások jelentették a másállapotot. Nem sokat változtattam a hétköznapjaimon, sem a munkát, sem a napi sportot, sem az utazásokat, baráti összejöveteleket nem hagytam volna ki, és a testem tökéletes partner volt mindehhez.

Ehhez képest gyakran találkoztam értetlen pillantásokkal, sokszor éreztették velem, hogy a terhességet természetes állapotként megélni, tulajdonképpen felelőtlenség. Mégsem tudtam orvosi esetként tekinteni domborodó pocakomra, ahogy a szülésre sem akartam úgy gondolni, mint valamilyen orvosi beavatkozásra.

A terhesség nem betegség

Ezért kaptam fel a fejem a mondatra, hogy - a terhes nőt nem kell úgy kezelni, mintha beteggondozásra járna hozzánk. Ez egy magánkórház, a Dr. Rose szülészeti részlegén hangzott el, ahová a második babát várva jelentkeztem be. Jobban körülnézve kiderült, ez a szemlélet még sok olyan részlettel lett megtámogatva, melyek együtt egy Magyarországon eddig még nem alkalmazott rendszerben állnak össze.

Ha sorra vesszük a benyomásaimat, az első meglepetés akkor ért, amikor az ajtón belépve keresni kezdtem, honnan nyílik a MamaRose részleg. Gondoltam, valahol ezen az elegánsan berendezett hotelen túl lehet. Kiderült, hogy már megérkeztem, csak épp a Rose-os filozófia szerint, ha orvosi szempontok azt nem indokolják - mint például a vizsgáló helyiségekben -, nincs szükség kórházi környezetre.

Amikor körbevezettek a szülőszobákban, hogy eldönthessem, melyiket választom, kifejezetten felvillanyozódtam.

Nem csak az nyűgözött le, hogy dönthetek - a szobaválasztáson túl is, minden más körülménnyel kapcsolatban -, de az az aprólékosság is, amivel ezeket a helyiségeket megtervezték, és berendezték. Még olyan részletekre is ügyeltek, mint azoknak a kis rugdalózóknak a minősége, amiket a kórház ajándékoz az újszülöttnek.

Belsőséges, nyugodt körülmények

A vizsgálatok és a szülésre felkészítő foglalkozások során egyre többet találkoztam nem csak a nőgyógyászommal, de a szülésznővel is. A MamaRose-ban azt a nyugati rendszert követik, amely szerint a bába a terhes nő elsőszámú segítsége, akár a felkészülésről, akár a szülésről, akár a gyermekágyas időszakról van szó.

Furcsamód, ez legalább akkora biztonságérzetet nyújt, mintha a nőgyógyászomé lenne a főszerep. Sőt, a bábával való találkozásaink hangulata, a kommunikáció, a gesztusok valahogy intimebb helyzetet teremtettek, amit nem tudok mással magyarázni, mint azzal, hogy másképp nyílunk meg egy nő irányába.

Az elmúlt hetekben mindenkivel megismerkedtem, akik a MamaRose szülészeti csapatához tartoznak, még a gyermekorvossal is, így a szülőszobán csak ismerős arcokkal találkozom majd. Nem tudok jobb kifejezést a tapasztalataimra, mint azt, hogy családban érzem magam, még a férjem is, akit pedig nem lehet elvakítani egy szépen berendezett váróval.

Amikor viszont néhány napja kicsit rosszul éreztem magam, és az orvosom előbb ért oda hozzánk, mint ő, láttam, hogy meggyőzték. A szülési terv összeállítását ugyan rám hagyta, de látom rajta, hogy épp olyan türelmetlenül várja a babánk érkezését, mint én, és sokkal inkább a folyamat részesének érzi magát, mint az első alkalommal.(%oldalmero(499779, 406376)%)

• szülés
• Életmód