Véd a trombózistól az aszpirin? Tények és tévhitek a népszerű gyógyszerről

Az aszpirin igen széles körben elterjedt gyógyszer, mely - többek közt - vérlemezke-összecsapzódást gátló hatásáról is ismert.

Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája a legfontosabb tényeket és tévhiteket ismerteti vele kapcsolatban.

Nem mindegy, milyen dózisú aszpirint szedsz

Az acetilszalicilsav-tartalmú aszpirinnek több dózisú típusa van forgalomban, attól függően, ki milyen problémára alkalmazza. Amennyiben valaki láz- és fájdalomcsillapítás gyanánt szeretné használni, úgy a magasabb hatóanyagú készítményt kell választani, míg, ha a véralvadásgátló hatását szeretnéd kamatoztatni, úgy az orvosok az alacsony dózisú, 100 mg-os kiszerelést javasolják.

Gyomorbántalmakat okozhat

Az aszpirinnel kapcsolatos mellékhatásként gyakran emlegetik azt, hogy gyomorbántalmakat, gyomorfekélyt is okozhat. A félelem nem alaptalan, ugyanis tartós szedés esetén megnő a gyomornyálka-irritáció és -károsodás kockázata. Ennek oka, hogy a lázat és a fájdalomérzetet generáló enzim, valamint a gyomor nyálkahártyájának védelmében részt vevő enzim igen hasonlók egymáshoz, így az aszpirin nem képes különbséget tenni, mindkettőt bénítja.

- Tudományosan fogalmazva, az aszpirin a cyclooxigenáz I-es típusú enzimet gátolja - míg vannak más anyagok, melyek szelektíven csak a II-est. Sajnos elég magas arányban okoz gyomorpanaszokat, és sok esetben klinikailag is hatástalan, mint aggregációgátló. Ezért lenne szükséges, főleg a kardiológiai és stroke-esetekben a hatásának laboratóriumi ellenőrzése, amire van már lehetőség - magyarázza a professzor.

Hogy el lehessen kerülni a gyomorpanaszokat, azt javasolják, hogy étkezés után célszerű bevenni a tablettát, és a szedés ideje alatt kerülni kell a gyomorirritációt elősegítő ételek, italok fogyasztását és az egyéb károsodást okozó tényezőket - például a dohányzást, stresszt.

Az aszpirin véd a trombózis ellen

Az aszpirinnek valóban van csekély véralvadásgátló hatása, ám nem mindegy, milyen trombózisról is beszélünk: van ugyanis vénás - például mélyvénás trombózis - és artériás trombózis - stroke, szívinfarktus - is. A kettő között a különbség nemcsak a keletkezési helyben van, hanem magában a vérrögképződés folyamatában is. A vénás trombózist a keringő vérben aktiválódó alvadási faktorok okozzák - beindítják a véralvadási kaszkádot -, melyek elzárják a vénát. Persze ezen kívül még sok egyéb tényező is szükséges - lelassult keringés, immobilizáció, belgyógyászati betegségek, daganatok -, de ez az alapjelenség. Az artériás trombózist ezzel szemben a vérlemezkék összecsapódása, illetve az érfal endothel sejtjeinek zavara váltja ki. Az aszpirin hatóanyaga, az acetilszalicilsav a vérlemezkék összecsapódását - aggregációt - gátolja, így főleg az artériás trombózisok ellen nyújt védelmet. A vénás trombózis esetében az alvadásgátlók jelenthetnek segítséget.

Nem mindenkinél hatásos

Létezik egy olyan állapot, amikor az aszpirin nem tudja kifejteni a hatását, vagy csak jóval nagyobb mennyiségben: ezt nevezzük aszpirinrezisztenciának, illetve válaszadási képtelenségnek. Ekkor sajnos folyamatos szedés ellenére is felléphet stroke vagy szívinfarktus. Szerencsére ma már létezik vizsgálat arra vonatkozóan, fennáll-e az illetőnél aszpirinrezisztencia, így, ha bebizonyosodik, úgy az orvos dönthet az emelt dózisú aszpirin és az egyéb vérlemezke-összecsapódást gátló készítmény alkalmazása között. Ilyenkor legtöbbször utóbbira esik a választás.

• trombózis
• véralvadás
• aszpirin
• megelőzés
• gyógyszer
• Életmód