Árt a gyereknek, ha ezt elfelejted: függőséget és agykárosodást is okozhat a túlzott használata

A digitális eszközök használata a fiatal, felnövő generáció számára természetes, az élet részét képező dolog. Azonban az eszközök túlzott használata olyan problémákat is magával hozott, melyre korábban nem volt példa és mely felkészületlenül érte a szülőket. A Femina exkluzív interjújában Dr. Nagy Pétert, a Bethesda Gyermekkórház tudományos igazgatóhelyettesét, a Neurodevelopmentális ambulancia főorvosát és Weisz Ágostont, a Google Gemini Multimodality vezető kutatóját, az Alphacademy vezetőjét a képernyőhasználat veszélyeiről és a megoldási lehetőségekről kérdeztük.

A túlzott képernyőhasználat következményei

A kutatások szerint a túlzott képernyőhasználatnak többféle káros hatása lehet. A gyerekeknél a figyelemzavaros tünetek, az érzelmi és társas intelligencia károsodása, az eszközhasználathoz kapcsolódó függőség, az agyfejlődés károsodása és az alvászavar, valamint más betegségek is kialakulhatnak a telefon, számítógép és egyéb digitális eszközök  túlzásba vitt használatával. 

A szakemberek évek óta igyekeznek felhívni a figyelmet a problémára, a Bethesda Gyermekkórház például több szakmai szervezettel összefogva 10 pontos chartát alkotott, melyet korábbi cikkünkre kattintva olvashatsz el. 

A Bethesda Gyermekkórház együttműködő partnere, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által készített legfrissebb, 2025-ös Digital Parenting kutatás szerint a megkérdezett gyermekek csaknem fele rosszul érzi magát, ha nem használhatja az internetet. A képernyő előtt szabadidős céllal töltött idő aggasztó: a 9–10 évesek hétvégente átlagosan 172 percet, míg a 15–16 évesek már 245 percet töltenek különféle digitális eszközök használatával. A kutatás szerint a 4–6 éves korosztály 7 százaléka már rendelkezik saját eszközzel, és mire a gyerekek elérik a 10 éves kort, közel háromnegyedüknek van saját mobiltelefonja. Emellett a 7–12 évesek egyharmada már jelen van valamely közösségi média platformon is, regisztrált felhasználóként. 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyermekévek alatt az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a gyerekek csak bizonyos életkor után férhessenek hozzá a digitális eszközökhöz és tartalmakhoz. A szakemberek abban is egyet értenek, hogy a szülők felelőssége megalkotni azokat a szabályokat a családban, melyekkel képesek a gyermekek képernyőhasználatát befolyásolni és kontrollálni. 

Ágoston, programozóként végeztél, a gyerekkorod egy része a számítógép közelében telt. A szüleid hogyan oldották meg azt, illetve te mit teszel azért, hogy ne legyél képernyőfüggő?

WÁ: A képernyőfüggőség egy leegyszerűsített fogalom. Ma már könyvet is lehet olvasni képernyőn, illetve lehet a televíziót képernyőjét is nézni. A képernyőhasználat kapcsán különbséget kell tenni aközött, hogy a gyerek aktívan gondolkozik, fejlődik, erőfeszítéseket tesz és megküzd az örömhormonokért, vagy ingyen kapja azokat. Ez ugyanis nagy különbség.

Nem a képernyővel van a gond, hanem a képernyő rossz használatával. 

Én se gyerekként, se felnőttként nem ültem a képernyő előtt céltalanul, a szüleim kifejezetten tiltották ezt. Azt gondolom, hogy a videójátékokat, a televíziónézést valóban limitálni kell. Ezek túlzott használatával a koncentrációképesség, a megküzdési hajlandóság és képesség jelentősen csökken. A gyerekeknél ez nagyon nagy károkat okoz. 

Főorvos úr, hogyan változott a gyerekek képernyőhasználata az elmúlt években?

NP: Azt tapasztaljuk, hogy ahogy egyre jobban elérhetővé váltak ezek az eszközök, a gyerekek egyre több időt töltenek a képernyő előtt. A Covid alatt 17–20 százalékkal növekedett meg a használat, és azután ez úgy is maradt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kikapcsolódás egy jelentős része átkerült az online térbe. Magyarországon ma már gyakorlatilag minden háztartásban van internet és okoseszköz, azokban a háztartásokban is, ahol a legalapvetőbb szükségletekre sincsen pénz. Ma olyanok is hozzáférnek, akik egy pár évtizeddel ezelőtt egyáltalán nem.

Milyen életkorban jelennek meg a leggyakrabban a túlzott képernyőhasználattal kapcsolatos problémák a gyerekeknél?

NP: Az ambulanciámon főleg figyelemzavarral, hiperaktivitással foglalkozunk. Általában olyan ADHD-sok jönnek, akiknél ez a probléma az ovi végén, iskola elején szokott felmerülni. Náluk a képernyőhasználattal kapcsolatos problémák általában abban nyilvánulnak meg, hogy nagyon nehezükre esik a megkezdett tevékenységet (pl. videónézés, játék) abbahagyni.

Az ADHD-s gyerekeknél a képernyőhasználat milyen irányba befolyásolja a betegséget?

NP: Az ADHD egy nagyon nehéz teher a gyerekeknek, hiszen nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak koncentrálni. Ráadásul mindig valamilyen szidás vagy kritika éri őket, miközben azt tapasztalják, hogy gyakorlatilag semmi se köti le őket.

Ha ezek a gyerekek a kezükbe kapnak egy eszközt, ami borzasztó erősen megragadja a figyelmüket, azt tapasztalják, hogy végre valami leköti őket hosszabb időre. A valódi, nagyrészt genetikailag meghatározott ADHD-n túl mindenki ki van téve annak a hatásnak, hogy

a közösségi média oldalak tartalmai gyorsan és intenzíven érkeznek, ez pedig arra tanítja mindenki agyát, hogy az ennél kevésbé intenzív ingerekre ne reagáljon.

Ennek az a következménye, hogy utána az életben minden helyzetben ezt fogja várni. Ha az ilyen gyerek ezután beül a tanórákra, akkor nem fog tudni figyelni, akkor sem, ha egyébként nem ADHD-s, mert az agya arra számít, hogy az ingerek intenzíven és gyorsan fognak jönni, és váltják egymást. Ehhez képest az órák 45 percesek, nem annyira intenzívek, és sokszor nehéz követni is, amit a tanár mond. Az átlagpedagógus azt fogja tapasztalni, hogy az ilyen gyerekek nem tudnak figyelni. Aki ADHD-s, annak pedig még rosszabb lesz a helyzet.

Az eszközhasználat tekintetében van különbség az eszközök között, hogy televíziót néz a gyermek, telefont vagy számítógépet, vagy minden képernyőidőt korlátozni kellene?

WÁ: Amikor valaki úgy ül le a képernyő elé, hogy tanulni akar, gondolkozik, fejlődik és küzd, fejleszti magát, az pozitív dolog és nem gondolom, hogy ezt nagyon limitálni kellene. Az olvasásához hasonlóan, egy idő után el fog fáradni a gyerek és magától abbahagyja az ilyen képernyőhasználatot, ahogy a könyvet is leteszi, ha elfárad.

Ehhez az is kell, hogy a szülő tudja mi az ami fejleszt és mi az, ami nem.

Hangsúlyozom, hogy például a videójátékok gyakran akkor sem fejlesztenek, ha a gyerek azt mondja a szülőnek, hogy amin játszik, az egy fejlesztő játék.

Egyébként tipikusan könnyű különbséget tenni aközött, hogy mi a fejlesztő és mi nem, csak el kell venni a gyerektől. Aminek olyan hatása van, mintha a gyerek drogozott volna amikor elveszik tőle, az nem fejlesztő, az addiktív és rossz. Ha egy gyerektől elveszik a könyvet, akkor kevés gyerek kezd el hisztizni, míg a videójátékoknál ez megfigyelhető. 

Azok a szülők, akik nem korlátozzák nagyon erősen a gyermekük rossz típusú képernyőidejét, azok konkrétan ártanak a saját gyereküknek.

Ez ahhoz hasonlít, mintha alkoholt adnánk a gyerekeknek, vagy cigarettát. Mindenki tudja, hogy rossz lesz a vége. A videójátékok ugyanez a kategória. Aki szülőként ezt nem korlátozza, néhány év elteltével nézzen majd szembe a saját lelkiismeretével, hogy mit okozott a gyerekének. Ez a szülők felelőssége, ami nem könnyű feladat, de erre figyelni kell. 

NP: A tudatosság számít, hogy mennyire tudják a szülők felügyelni, és a tudatosságot keresztülvinni a különböző eszközök esetében. A televíziót a szülő sokkal egyszerűbben tudja kontrollálni. Egy okostelefont, ami állandóan a gyereknél van, nehezebb.

Az sem mindegy, hogy a gyerekek mire használják az eszközöket. A közösségi médiának van egy nagyon jó oldala, van egy kapcsolattartási lehetőség barátokkal, amit a gyerekek használnak és élveznek. Ezzel semmi probléma nincsen. Azonban a túlzott használat, a rövid videós tartalmak folyamatos pörgetése könnyen problémához vezet.

Milyen mentális betegségeket okoznak a videójátékok, közösségi média oldalak és más, a digitális eszközökhöz köthető szokások?

NP: 1–2 éves korban azt fogjuk látni, amit most nem neveznék feltétlenül mentális betegségnek, hogy minél több időt tölt a gyerek a képernyő előtt, annál rosszabb lesz például az önkontrollja. Amikor egy gyerek leveti magát a földre a boltban és hisztizik, azt tudni kell a szülőknek, hogy ennek egy nagyon komoly alapja lehet a túlzott képernyőidő. Azért, mert

az önkontrollért felelős készségek kizárólag emberi interakcióban tudnak fejlődni.

Úgy tűnik, hogy összefüggés van a képernyőidő és az agresszivitás között is. Sokszor felmerül, hogy ne a televízióban lévő, sokszor agresszív tartalmakkal bíró meséket hibáztassuk, hiszen például egy olyan mesében, mint a Jancsi és Juliska is megeszik a gyerekeket. Óriási a különbség azonban, mert amikor egy szülő mesét olvas a gyereknek, akkor folyamatos kölcsönhatás van a szülő és a gyerek között.

A szülő látja a gyerek érzelmeit, reakcióit, és meg tud magyarázni neki esetleg ijesztő tartalmakat. Ha nincsen semmilyen kommunikáció, hanem egy képernyőn látja ugyanezeket a tartalmakat, azok feszültséget hoznak létre a gyerekben. Egyébként már vannak kutatási eredmények arra vonatkozóan, hogy

ha nagyon szigorúan korlátozzák az agresszív tartalmakat az ovisoknál, fél év után csökken az agresszivitás szintje.

Komoly szorongás, depresszió inkább a serdülőkor előtti időszakban jelennek meg. Különösen, ha valakinek például van erre hajlama, vagy más egyéb tényezőkkel együtt, a túl sok eszközhasználat átbillentheti az embert a rossz hangulatból a tényleges depresszióba. Például ha egy gyerek sok olyan tartalommal találkozik, ami megijeszti, és nem tud vele mit kezdeni, vagy azzal találkozik, hogy mindenki sokkal szebb, vékonyabb és okosabb, mint ahogy a közösségi média oldalakon ez jellemző.

Mikor kell a szülőknek szakemberhez fordulni?

NP: Ebben a legtöbbet a szülők tudnak tenni, hiszen nincs olyan módszer vagy olyan megoldás, amit egy szakember tudna, és a szülő nem. A legfontosabb, hogy a szülők képesek legyenek tudatos döntéseket hozni, hogy szerintük a gyereknek mi jó és mi nem.

Ha valaki tényleg depressziós, nem kel ki az ágyból, és már az evést is abbahagyja, persze fel kell keresni egy pszichológust. Ha csak a képernyőhasználatot nézzük önmagában, akkor otthon kell valahogyan megtalálni a megoldást.

Vannak diagnosztikai rendszerek, amelyeket szakemberek folyamatosan finomítanak. Az eszközfüggőség vagy telefonfüggőség nem került ebbe bele, és azért, mert ez alapvetően nem orvosi probléma.

Ha változást szeretnének, az úgy fog működni, hogy ha egy szabály mindenkire vonatkozik a családban.

Magyarországi kutatások is kimutatták, hogy a gyerekek telefonhasználatát leginkább a szülő telefonhasználata befolyásolja.

Ágoston, az AI-fejlesztésével foglalkozol. Mit gondolsz, a mesterséges intelligencia használata hogyan tudja támogatni a gyerekek egészséges digitális eszközhasználatát, ahelyett hogy tovább növelné a képernyő előtt töltött időt? Egyre több AI-eszköz kínál interaktív, figyelmet nagyon lekötő élményeket. Hol húzható meg a határ a hasznos és a túlzott bevonódás között?

WÁ: Az AI használat eredménye lehet nagyon jó és nagyon rossz. Képes megoldani az emberek helyett a dolgokat, ám nagy veszélye, hogy kevésbé kell erőfeszítéseket tenni, bármiben jónak lenni. Ha így használják, lényegében elbutulnak az emberek. A gyerekeket ebben mindenképpen korlátozni kell. Viszont

ha úgy használjuk, hogy a saját fejlődésünket segítse, a céljaink megvalósításában segítsen, akkor nagyon hasznos.

A saját példámból kiindulva elmondhatom, hogy amit régebben napok alatt tudtam például megtanulni, azt most az AI segítségével órák alatt képes vagyok elsajátítani. Tehát nem arra használom, hogy megoldja helyettem a dolgokat, hanem arra, hogy megtanítson valamire, amivel azután még több dolgot meg tudok oldani. 

Fotók: Getty Images Hungary

• képernyőidő
• csökkentés
• exkluzív
• interjú
• szakember
• orvos
• probléma
• megoldás
• szülő
• telefon
• számítógép
• ai
• mesterséges intelligencia
• betegség
• agyműködés
• Gyerek