Az erdélyi bányafalu végül világörökségi terület lehet: Verespatak környékét látni kell

Az év elején keltett nagy visszhangot a hír, miszerint a romániai Fehér megyében található Verespatakon a korábbi tervek szerint mégsem nyitnak újabb aranybányát, ehelyett a település és környéke ismét felkerül az UNESCO világörökségi javaslati listájára.

Az Erdélyi-érchegységben már az ókor óta folyik a bányászat, ami azonban nemcsak a hegyek gyomrát marta ki, de egyéb súlyos terheket is rótt a környezetre: húsz évvel ezelőtt éppen a ciántechnológiás aranybányászat pusztította ki a Tisza teljes ökoszisztémáját.

Verespatak látnivalói

Miután Románia néhány évvel ezelőtt azzal keltett botrányt, hogy egy kanadai cég gigaberuházása visszavonta az UNESCO-hoz beadott pályázatát, nagy nemzetközi tiltakozás vette kezdetét. A ciántechnológiás bánya megnyitása így elmaradt, helyette a román kormány ismételten elindította az eljárást a világörökséggé nyilvánítás felé. 

A világörökségi javaslati listára Verespatak és környéke bányászati kultúrtájként került fel, ami nem véletlen: a környéken már a rómaiak is aranyat bányásztak. A kétezer éves bányafolyosó ma is látogatható a falu melletti Várdombon. Itt állnak a római Alburnus Maior vár romjai is, amely a bánya és a település védelmét szolgálta.

A település egykori hatalmas bányája közelében tekinthető meg a Bányászati Múzeum tárlata, ahol az aranyfeldolgozás történetét és folyamatát is megismerhetik a látogatók.

A verespataki bányanyitás botránya

A 2000-es évek elején a kanadai Gabriel Resources és romániai leányvállalata, a Roșia Montană Gold Corporation eltökélte magát, hogy megnyitja Európa legnagyobb ciántechnológiás külszíni aranybányáját, mely 15 évig termelné ki az aranyat és az ezüstöt. El is kezdték felvásárolni a területen álló házakat, ám a közvélemény tiltakozására, valamint a sorozatos tüntetések miatt visszakoztak. 

A környezetvédő szervezetek szerint ugyanis a bánya akár száz évvel a működése után is szennyezhetné a természetet. A 2000. évi ciánkatasztrófa nem az egyetlen, ami figyelmeztet egy ilyen beruházás veszélyeire: a bánya közelében találhatók az egykori Szászavinc romjai is, amelynek helyén most egy mérgező kénsavas zagytározó van, szintje évről évre emelkedik a környező rézbányák technológiája miatt.

2016-ban Verespatak és térsége felkerült az UNESCO javaslati listájára, ám a kanadai cég 4,4 milliárd dolláros kártérítést kezdett követelni a román államtól, amiért 15 év után befuccsoltak a terveik. 

A per miatt nem került sor a Világörökség Bizottsággal folytatott tárgyalásokra 2018-ban. Az ügy végére a tavaly novemberben hivatalba lépett kormány tehet pontot: kijelentették, hogy újraindítják Verespatak felvételét a listára, és a bizottság döntésétől függetlenül műemléki védettséget is adtak a területnek.

Bár a környéken már hosszú távú nyomokat hagyott az ember, úgy tűnik, Verespatak környéke megmenekülhet az óriási aranybánya megnyitásától, így legalább újabb forrásból már nem fogja veszélyeztetni a súlyos környezeti terheléssel járó technológia sem a közeli településeket, sem a távolabbi ökoszisztémákat.

Tájsebek Magyarországon

Magyarország gyönyörű hegységein is tájsebek garmadája éktelenkedik, melyek nagy részét ugyancsak a bányászat okozta. A rekultiváció sokáig eltarthat, ha egyáltalán az adott helyen elindultak már erre irányuló törekvések.

(Képek: Getty Images Hungary, Szászavinc: Wikipedia/Sergiu Bacioiu.)

• bányászat
• bánya
• verespatak
• erdély
• románia
• erdély látnivalói
• világörökség
• unesco
• környezetszennyezés
• Utazás