Így lehet biztonságosan autóval menni Albániába: nem is kell áthajtani Koszovón

Amikor az ember olcsó, tengerparti nyaralást tervez, sokaknak juthat eszébe a szlovén tengerpart, vagy épp Bulgária Napospartja vagy az albániai riviéra. Mivel Szlovéniában már sokszor megfordultam, Bulgáriában is jártam, de attól nem estem hanyatt, Albániában viszont csak egyszer, és már akkor elrabolta a szívemet, így a választás erre a varázslatos balkáni országra esett. Érdekesség, hogy ez az egyetlen muszlim többségű ország Európában.

Azonban a repülőjegyek böngészése során arra a felismerésre jutottunk, hogy sajnos az oda-vissza út nem fért volna bele a keretünkbe – pláne úgy, hogy a reptéren még autót is béreltünk volna, tekintve, hogy a Balkánon a tömegközlekedés nem éppen óraműpontossággal működik. Így végül egy autós road-trip mellett döntöttünk.

Utazás Albániába autóval

Odafelé több opciót is kínáltak a navigációs eszközök, de a legrövidebb út Szerbián keresztül vezetett. Ez így is körülbelül 15 órás vezetést jelent, végül nagyjából félúton, a hangulatos Niš városában megpihentünk. A település Szerbia egyik legfontosabb ipari központja, ami a hangulatában is érződik. Az első hiba, amit elkövettünk, hogy dohányzó szobát béreltünk – ilyet nem szabad Szerbiában. Olyannyira átitatja a kis szobákat a kátrány és a nikotin szaga, hogy az szinte fullasztó. Szerencsére annyira fáradtak voltunk, hogy még így is el tudott nyomni az álom.

Mielőtt még azt gondolná bárki – egyáltalán nincs szükség útlevélre ahhoz, hogy Magyarországról Albániába vezess. Még úgy sincs, hogy közben temérdek határon kell átkelni: Magyarország - Szerbia - Észak-Macedónia - Görögország - Albánia. És hogy miért nem Koszovón keresztül mentünk?

Niš városában a szállásunkhoz tartozó parkolóban csodák csodájára magyarokkal futottunk össze, akikkel beszédbe elegyedtünk. Pont Albániából tartottak hazafelé. Kérdeztem, Koszovón át jöttek-e, de azt mondták: egy ismerősük szerint, aki nemrég áthajtott a szerb-koszovói határon, annyira feszült most a helyzet, hogy bár át lehet jutni, inkább Görögországot választották. Biztonságosabb opció. Mi is így döntöttünk.

Sokaknak élhet az a fejében, hogy nincsen autópályadíj se Szerbiában, se Észak-Macedóniában, se Görögországban. Ez egy nagy tévedés. Ugyanolyan kapus fizetési rendszer működik ott, mint Horvátországban, csak némileg olcsóbb – bár Szerbiában a fizetőkapuknál több pénzt kérnek el, mint Észak-Macedóniában vagy Görögországban. Az odaút mindennel együtt körülbelül 80 ezer forintba került. Oda-vissza tehát 160 ezer forinttal kell számolni (ez az ár magában foglalja a benzin árát, az itthoni autópálya-matricát és a fizetőkapuk díjait is). Tehát ha mondjuk 4-en utaztok, az azt jelenti, hogy fejenként 40 ezerből kijön.

Koszovó és Szerbia konfliktusa

Nem véletlenül emlegetik a Balkánt Európa puskaporos hordójaként. Koszovó körül azért vannak problémák, mert Szerbia nem ismeri el Koszovó 2008-ban kikiáltott függetlenségét. Ez egy „befagyott konfliktus”, ami bármikor újra lángra lobbanhat a helyi szerb kisebbség státuszával és az adminisztratív szabályokkal kapcsolatos viták miatt.

Albánia azért érintett ebben, mert a koszovói lakosság túlnyomó többsége albán, így Tirana az ország legfőbb politikai és diplomáciai támogatója. Szerbia ezt a szoros köteléket veszélyesnek tartja, mivel attól tart, hogy a háttérben a „Nagy-Albánia” (az összes albán lakta terület egyesítése) eszméje húzódik meg. Bár az EU igyekszik párbeszédet közvetíteni, a felek makacsul ragaszkodnak álláspontjukhoz, ezért a megegyezés egyelőre várat magára.

Szerbia nem ismeri el Koszovót független államnak. Emiatt Szerbia álláspontja szerint Koszovó külső határai (pl. Albániával vagy Észak-Macedóniával) nem hivatalos államhatárok. A szerb hatóságok ezt a belépést „illegálisnak” tekintik.

Időnként sor kerülhet útlezárásokra, tüntetésekre, vagy ritkán helyi összecsapásokra, amelyek megzavarhatják az utazást, és veszélyhelyzetet teremthetnek.

Az utazás folytatása

Miután ezt alaposan átgondolva tehát nem a Koszovón át vezető utat választottuk Albánia felé, így Észak-Macedónián át vezetett az utunk. Itt már korábban tapasztaltam, hogy a higiéniás állapotok hagynak némi kívánnivalót maguk után, ezért ezt a pár órás szakaszt csak folyamatos vezetéssel töltöttük el – a mosdószüneteket kihagytuk. Ezután érkezett Görögország.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az utat szeptember második hetén tettük meg. Valószínűleg ennek köszönhető az, hogy minden határátlépés flottul zajlott, maximum 15-20 percet kellett várni. Görögországban pedig újra volt EU-s roaming, úgyhogy vígan hallgathattunk YouTube-ról zenéket.

Merthogy aki Albániába szeretne utazni, annak érdemes megvásárolnia azokat a telefonos csomagkiegészítéseket, amik biztosítják, hogy ne kelljen orbitálisan nagy többletköltséggel számolni az internetezés, telefonálás miatt. Ezt mi is megtettük, de "spóroltunk" az így szerzett roaminggal.

Ezután pedig már csak a görög-albán határt kellett magunk mögött hagyni. Mivel már hét évvel ezelőtt volt szerencsém Albániában nyaralni, így tudtam, hogy a déli, Görögországhoz közeli részén érdemes pancsolni a tengerben, mert minél északabbra megy az ember, annál szennyezettebb a part. Ezen kívül még a hegyvidéki részei is káprázatosak, például Kruja városkája, de az oda vezető igencsak meredek, kacskaringós utakon az én 2013-as Toyota Yarisom a 998 köbcentis motorjával aligha tudott volna felkapaszkodni. Persze nagyon jó a fogyasztása, mindössze 7 litert eszik 100 kilométerenként – de hát mindennek megvan a maga ára.

Végül Albánia egyik ékszerdobozában, Saranda városában kötöttünk ki. Nagyváblól 8 óra vezetés után megérkeztünk, és rögtön az albán, őrületes forgalom kellős közepén találtuk magunkat. Én nem akarok senkit se bántani, de a vezetési stílus is balkáni: a sofőrök teljesen új szabályokat alkotnak, igazából a körforgalmakban jóformán nincs elsőbbségadás, farkastörvények uralkodnak. Egyirányú utcákban is lehet akár szembeforgalomra számítani. Viszont ami nagyon tetszett, hogy a gyalogosokat mérhetetlenül tisztelik: ha valaki le szeretne lépni a kocsiútra, azonnal megállnak az autók.

Mindenesetre megérte a hosszú, fárasztó út, hogy elérjünk Sarandába, ahonnan Ksamil fantasztikus partjai is egy karnyújtásnyira vannak. Ráadásul nagyjából 10-20 euróért át lehet kompozni Korfu szigetére (Kerkyra városába), de aki erre a kompozásra készül, az vegye figyelembe, hogy mivel itt is határátlépésről van szó, miután megvetted a hajójegyeket, a hajókikötő előtt ugyanúgy ellenőrzik az úti okmányokat, mintha csak repülőre szállnál.

Miután véget ért a nyaralásunk, ugyanazon az útvonalon indultunk vissza Magyarország felé, azt leszámítva, hogy nem Niš-ben, hanem Vranje városában szálltunk meg szigorúan olyan szálláshelyen, ahol nemdohányzó szobák vannak. Ezután némi szorongó érzést már csak az okozott, hogy vajon mennyire lesz szigorú az ellenőrzés Szerbiából Magyarországba érve, de végül szerencsés utazók voltunk: a határellenőr az irataink és a forgalmi bemutatása után csupán a csomagtartónkat nyittatta ki, majd intett is, hogy mehetünk tovább. Amikor még odafelé mentünk, láttuk, hogy valakiket nagyon durván kipakoltattak – minket nem. Valószínűleg szúrópróbaszerűen választanak. Pedig Albániából hazatérve furcsaságok is lapulhatnak a bőröndben.

Összességében amire mindenkinek oda kell figyelni, mielőtt ilyen nagy útnak indul: a kocsit ellenőrizd, vagy ellenőriztesd le szakemberrel, legyenek jók a gumik, legyen megfelelő a motorolaj és elegendő hűtővíz. Az sem árt, hogyha a szélvédőmosó tartályt is teletöltöd.

Az iratok tekintetében fontos a lejárati dátum. Személyi esetében legalább még 3 hónapig érvényesnek kell lennie (mindig ellenőrizd, hogy az adott országban pontosan mi az elvárás), és nézd meg a forgalmin a műszaki vizsga idejét, mert ha lejárt, nem engednek be.

Fotók: Zám Adrienn / Femina

• albánia
• autó
• vezetés
• szerbia
• görögország
• tippek
• Utazás