Ilyen az élet Tokió legszegényebb negyedében: ez a kerület csak ritkán kerül be útikönyvekbe

Európai szemmel nézve Japán - és vele együtt Tokió - egy egészen különleges, a miénktől teljesen eltérő világnak tűnhet, de pont emiatt vonzza mágnesként az utazókat. 

Ha magunk elé képzeljük a fővárost, talán mindenkinek a hatalmas felhőkarcolók, a villogó neonfények vagy az elképesztően modern metrók és vonatok jutnak eszébe, hiszen mindig ezeket látjuk a filmekben, videókban és képeken. Ám van Tokiónak egy egészen más oldala is, amivel a turisták nagy része nem találkozik.

San'ya, az elfelejtett városrész

Egy 2015-ös felmérés szerint Tokió az első helyen végzett a legélhetőbb városok listáján, vagyis a szolgáltatások, a tömegközlekedés és az életszínvonal itt volt a legmagasabb szinten az egész világon. Ez azonban nem azt jelenti, hogy itt nincs jelen a szegénység, hiszen vannak olyan részei a városnak, ahol szűkösen, napról napra élnek az emberek.

San'ya eredetileg az első vendéglőváros volt a Tokióba érkező autópálya felől, a kormány szándéka a kezdetektől fogva az olcsó lakóövezet kialakítása volt. A II. világháború előtti időkben is már jórészt a szegény osztály, napszámosok éltek a környéken. A háború után ideiglenes szállást, vagyis sátorfalut készítettek elő a sebesülteknek, ezeket később átalakították a ma látható állandó, egyszerű lakásokká. Nem sokkal később elérkezett Japánban a gyors gazdasági növekedés időszaka, és hogy megbirkózzon a dolgozók iránti kereslet növekedésével, Tokió az ideiglenes munkavállalókat ezen a területen helyezte el. 1961-re 300 egyszerű szálláshely épült San'ya-ban, amelyekben körülbelül húszezer dolgozó élt. 

Az egykor San'ya néven létrejött városrészt ma már nem véletlenül nem látni a modern térképeken: 1966-ban a kormány elrendelte a név törlését a hivatalos nyilvántartásokból, és beolvasztotta Arakava és Taitó kerületekbe. Ám a helyi öregek még mindig emlékeznek azokra az időkre, amikor saját negyedük volt, és az ő kezük munkáját dicsérte a ma is ismert, modern tokiói városkép.

A szegénység és alkoholizmus fellegvára

San'ya egykori, rohamosan növekvő városrésze is tapasztalja azt, ami egész Japánra jellemző, vagyis az elöregedő társadalmat. Az olcsó lakásokban ma is ugyanazok a munkások laknak, akik annak idején letelepedtek itt, és akiknek olyan sokat köszönhet a város. A legtöbben 60-70 évesek, de élnek itt 90 feletti emberek is. A környék az alacsony életszínvonal miatt az évek során igazi gettóvá változott, ami akár utcai erőszak formájában is megmutatkozott. Ma már szerencsére jobban ügyelnek a közbiztonságra az itt megjelenő, olcsóbb szállást kereső hátizsákos turisták miatt, de a zárt ajtók mögött ugyanúgy súlyos problémákkal néznek szembe az itt élők.

Az egykori napszámosok között rengeteg az alkoholista, sokan úgy érzik, csak így tudják elviselni azt a szegénységet, hajléktalanságot és kilátástalanságot, ami a környéket jellemzi. Az itt élők közül ráadásul rengetegen vannak egyedül, kis lakásokba zsúfolódva, így a társas érintkezések hiánya is tovább növeli a mindennapi feszültségüket. Vannak olyan idős emberek, akik kénytelenek az utcán fémdobozokat gyűjteni egy kis pluszpénzért, annyira kevés nyugdíjat kapnak az államtól, ennek nagy része pedig a lakhatásra megy el.

A környéken számos kezdeményezés indult, hogy felkarolják az itt élő, idősödő munkásosztályt, akik lényegében az egész várost újraépítették a háború után. Közösségi akciókat, beszélgetéseket és különféle edukációs programokat szerveznek számukra, így nemcsak a magány ellen léphetnek fel hatékony módon, hanem a megfelelő tájékozódás akár a kiutat is jelentheti számukra ebből a szomorú élethelyzetből.

Több ezren élnek úgy Hongkongban, mint a menhelyi állatok

Embertelen állapotok és aprócska lyukak jelentik az otthont a hongkongi szegény rétegnek.

(Borítókép forrása: tokyotimes.org)

• japán
• tokió
• szegénység
• város
• Utazás