Kik azok a tengeri cigányok, és hogy telnek napjaik? Kivételes búvárok, vándorolnak a kis szigetek között
A természettel összhangban élnek, az év felét az óceánon töltik, és gyermekeik különösen élesen látnak a víz alatt.
Tengeri cigányoknak vagy tengeri nomádoknak hívják az Andamán-tengeren vándorló népcsoportot, mert életük minden mozzanata a vízzel van összefüggésben. Nem halmoznak fel anyagi javakat, nem építenek impozáns házakat. A természet változásaihoz igazítják a mindennapjaikat, ha úgy hozzák a körülmények, fogják a cókmókjukat és továbbhajóznak, hogy egy másik kis szigeten verjenek tanyát.
A félnomád nép, a mokenek életmódja persze a turizmus egyre hangsúlyosabbá válásával, valamint a kormányok folyamatos szabályozni vágyásával veszélybe került. Bár számuk jócskán megfogyatkozott az utóbbi évtizedekben, nem tűntek el teljesen. Sokan közülük letelepedtek, de még mindig akad jó pár család, akik az év egy részében a türkiz színű vizeket járják.
Ideiglenes cölöpházakban és hajókon élnek
A tengeri nomádok vagy mokenek az ausztronéz nyelvcsaládba tartozó törzsek, akik Délkelet-Ázsiában, a mintegy 800 apró szigetet számláló Mergui-szigetvilágon élnek, az Indiai-óceán részét képező Andamán-tengeren, Thaiföld nyugati partvidékének közelében. Hozzávetőlegesen 2-3000-en vannak, félnomád, vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak.
Az év egy részét, amikor nyugodtabb az óceán, hagyományosan a vízen töltik kabang nevű hajóikon. Ezekben az alkalmatosságokban jut hely konyhának és hálótérnek is. A május és október közötti monszun idején kikötnek, ideiglenes táborhelyeket, cölöpházakat alakítanak ki, további csónakokat építenek a szigeten fellelhető természetes alapanyagokból, valamint élelmet gyűjtenek az erdőkben.
Mivel a természettel összhangban léteznek, ismerik minden rezdülését, olyan tudás birtokában vannak, ami a mindennapi túlélésükhöz elengedhetetlen. 2004-2005-ben azért is irányult rájuk kiemelt figyelem, mert a 2004-es pusztító indiai-óceáni cunami idején egyes területeken ők tudták, hogy szökőár közeleg, és így sok emberéletét sikerült megmenteniük.
Egyszerű, saját maguk által készített eszközökkel, hálókkal, lándzsákkal szerzik meg az élelmüket. Nem halmoznak fel ingóságokat, és nem szipolyozzák ki a földet, amin éppen élnek. Ebben egyébként az is segít, hogy bizonyos időközönként továbbállnak. Úgy gondolják, hogy a természet erőforrásait nem lehet kisajátítani. Tisztelik az őseiket, de nem vallásosak.
A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?
Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.
További részletek: feminaklub.hu/
Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2024. november 27. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
A moken gyerekek látása különleges
Napjainkban már jellemző, hogy a helyi piacokon kereskednek is az általuk gyűjtögetett termékekkel, tengeri uborkával, ehető madárfészekkel, gyöngyökkel. A tenger kincseinek megszerzésében különösen ügyesek, ez annak is köszönhető, hogy a moken gyerekek nyitott szemmel képesek úszni a víz alatt, és a vizsgálatok szerint a szokásosnál sokkal élesebben is látnak, mint például az európaiak. A titok nyitja a szemük speciális felépítésében rejlik, a szemlencséjük rendkívül rugalmas és a pupillájukat is egészen össze tudják szűkíteni. Mindez egyrészt életkori sajátosság, másrészt pedig a rengeteg vízben töltött időnek köszönhető. Felnőttként a mokenek ilyen képessége elvész.
A turizmus mind nagyobb térhódítása a mokenek életére is jelentős hatással van: a partokon, ahol kikötnek, gyakran strandolók hadával találkoznak, és a vízben horgászva is sétahajókat kell kerülgetniük. A Népszava korábban beszámolt róla, hogy a tengeri nomádok tulajdonképpen nyertek a tömegturizmus koronavírus-járvány miatti visszaesésével.
A burmai és a thai kormány is többször próbálta már a mokeneket asszimilálni, több-kevesebb sikerrel. Bár sok család letelepedett, bambuszkunyhós falvakban élnek és a turizmusban kínálkozó munkákat vállalják el, egyebek mellett kertészekként, hajósokként dolgoznak, továbbra is vannak, akik körülbelül az év felét a vízen töltik.
A nők szigete Európában
Van egy európai sziget, az észt Kihnu, ahol a nők olyan feladatokat látnak el, amelyeket hagyományosan a férfiak végeznek. Erős kézzel irányítják a gazdaságokat, dolgoznak a földeken, a gyereknevelés és a háztartás teendői mellett a mindennapok ügyes-bajos dolgainak megoldása is gyakran az ő vállukat nyomja.
Ilyen a nők szigete Európában: az észt Kihnun a lányok és az asszonyok gazdálkodnak, őrzik a hagyományokat
A kis sziget híres a gazdag hagyományairól és a szorgos, határozott nőkről.
Elolvasom(Képek forrása: Getty Images Hungary.)