Ritka kincseket rejt a szőcei tőzegmohás láprét: az Őrség kis édenkertje egész évben lenyűgöző látvány

A szőcei tőzegmohás láprét egyedi világa az év bármely szakában várja a kirándulókat. Masszív pallóin akár zuhogó esőben is végig lehet menni.

Szőcei tőzegmohás láprét

Hajdanán az őrségi szőcei tőzegmohás láprét egészen más látványt nyújtott. Ami jelenleg látható, meglehetősen durva emberi beavatkozás eredménye.

A honfoglalás után letelepedett népesség a régi erdőket kiirtotta, hogy az állatoknak legyen legelője. Emiatt alakult ki ez a másodlagos természeti terület, ami az erős fényigényű lágyszárúaknak adott ökológiai szabadteret. A Zalalövőtől északra fekvő Szőce község melletti láprét egyik érdekessége, hogy olyan növényfajok telepedtek meg itt, amik főleg a magashegységekben vagy az északi területeken honosak.

Kirándulás a szőcei tőzegmohás lápréten

A szőcei helyi önkormányzatnak és lakosoknak hála a tőzegláp még mindig bárki számára meglátogatható. Ezt a lápmezőt is éppúgy kell ápolni, mint bármilyen más területet. Ugyan ma már nem legeltetnek itt, a hagyományokhoz és a növénygazdálkodáshoz híven a területen hetente kétszer kaszálnak - ha nem tennék, éveken belül eluralkodnának a fásszárú növények. A rövid túra alatt meg lehet ismerkedni az égerfákkal szegélyezett láppal, ami az Őrségi Nemzeti Park egyik legjelentősebb és leghíresebb, fokozottan védett területe is egyben. A környéken egy különleges túraútvonal húzódik meg, erről mutatunk most képeket.

Az egyébként süllyedő lápréten fapallós kiépített úton lehet végigsétálni. A terület változatos növényi és állatvilágnak ad otthont, amit így lehet a leghatékonyabban védeni - az út nem terjed ki a láprét minden szegletére, védett növények közelébe nem lehet ilyen módon eljutni.
A lápréten a képen is látható kereklevelű harmatfűvel bárki találkozhat. Ez a rovarevő növény nagyon ritka ilyen alacsony tengerszint feletti magasságon. A nem látogatható részén található tőzegeper is.
Fotó: <b><a id="hyperlink_d4b864f01fc57e1f186648cc1e41076f" href="https://hu.wikipedia.org/wiki/Kereklevel%C5%B1_harmatf%C5%B1#/media/F%C3%A1jl:Drosera_rotundifolia_habitat.jpg" target="_blank">NoahElhardt</a></b> / Wikipedia <b><a id="hyperlink_e5006eeda004dad9b62ccf28f66e5771" href="https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.5/" target="_blank"></a>CC BY-SA 2.5</b>
Az úton különböző információs táblákon lehet tájékozódni a hely történetével kapcsolatban. A bejáratnál is látszik a különbség a láp és a barna talaj között.
A pallók nem végig a láp felett vezetnek, kitérnek az égererdőbe is, ahol teljesen más ökoszisztémával lehet megismerkedni.
A rét nyugati részén helyezkedik el az égeres, mely a helyiek számára csak "hóttpatakként" ismert patakmedencénél fekszik. Mivel ezen a részen az elődök nem tudtak sem állatot kihajtani, sem földet művelni, megmaradt az eredeti növénytakaró, a mézgás éger. A patakvölgyben ez az uralkodó fafaj.
A talajszerkezettől függően lehet különböző növény- és állatvilággal találkozni. Az égeredő után a kiépített út visszavisz a földöntúli láprét fölé.
A képen látható patak vizének hajdanán gyógyhatást tulajdonítottak, emiatt a közelben épült egy ma már elhagyatott parasztfürdő is.
A láprét talajszerkezete rétegesen egymásra helyezkedő kavicsos és agyagos részekből áll. Az összetömörödött agyagrétegek mintegy vízzáróként működnek, ezért a csapadék nem tud beszivárogni a talaj mélyebb rétegeibe, hanem oldalirányba folyik. A kép jól szemlélteti a lápos és az erdei talaj közti különbséget.
Ezek után érhető, miért olyan különleges ez a terület a botanikusok számára. Régen ezt a részt csak helyi lakosok ismerték, nekik köszönhető, hogy a mai napig fennmaradt.
A túra legutolsó szakaszában felfelé vezet az út, ahonnan már csak egy búcsúpillantást lehet vetni a gyönyörű láprétre.
Az utolsó szakasz egy földútba torkollik, ahonnan könnyedén vissza lehet jutni a parkolóba vagy a buszállomáshoz. A közelben található a Lápok Háza, ahol a lápi élővilág és az ember kapcsolatával lehet jobban megismerkedni.

(Képek forrása: Zám Adrienn Márta.)

Ezt is szeretjük