A mesebeli Poznań: Harry Potter-hangulat az egykori sörgyárban és kecskék a városháza tornyában

Poznań építészeti csodái és kuriózumai az első pillanatban lenyűgöztek: színes, csipkézett tetejű, nyúlánk házai a régi piactéren, a reneszánsz városháza és a tornyából előbukkanó fémkecskék, Európa legfiatalabb, monumentális vára, ami belül izgalmas csak igazán, a sörgyárból lett bevásárlóközpont, a barokk templom titkos átjárójával vagy Lengyelország legrégebbi katedrálisa, ami nyolc király nyughelye. 

A Lengyel Idegenforgalmi Szervezet jóvoltából május végén három napot tölthettem az igazgatónőjükkel és egy kétfős forgatócsapattal Lengyelország egyik legrégebbi városában, a lengyel állam bölcsőjében, ahol a történelem és a modernitás természetes könnyedséggel simul egymásba. A LOT lengyel légitársasággal a Budapest-Varsó táv 75 perc volt, Varsó-Poznań pedig egy óra. 

Poznań és a régi piactér

Megközelítőleg félmilliós lakosságával Poznań Lengyelország ötödik legnépesebb városa, de az utcákat sehol sem éreztem zsúfoltnak még csúcsidőben sem. Az első reggelemen (és a másodikon és harmadikon is) hét órakor elsétáltam a hotelünktől pár percre található régi piactérre (Stary Rynek), ahol ilyenkor csak néhány járókelő keresztezte az utamat a madárcsicsergős „csendben”, ilyen idilli reggeleken fényképeztem a színes épületeket. A fotótémákba már kordonok vagy kábelek sem lógnak be, a tavalyi év végére ugyanis elkészült az óváros leghíresebb terének új burkolata, ami mostanra olyan, mintha mindig is ilyen lett volna. 

A régi piactér legmagasabb épülete a 16. századi, gótikus alapokon nyugvó, de erőteljes reneszánsz jegyekben pompázó városháza - az utóbbi nem igazán jellemző Lengyelországban. Az sem, hogy a toronyban harangjáték vagy szentek menete helyett a vasajtó mögül harsonaszóra két fémkecske bukkanjon elő déli 12 órakor, és a visongó gyerekek legnagyobb örömére összeökleljenek. 

Az épületben működik a Várostörténeti Múzeum: bentről már más szemmel néztem azt az oszlopot, ami randik és baráti találkák népszerű kiindulópontja, ugyanis régen itt szabták ki a büntetéseket: fül-, orr- és karlevágást - vagy a nemesek esetében kard általi halált. A legérdekesebb gyűjtemény számomra az volt, ami a Poznańban élő emberek különböző évszázadokból származó tárgyait mutatja be. 

A piactér különböző színekben ragyogó bérházai nagyon régiek, gazdag kereskedők otthonai voltak, akik az alsó szinten árulták a portékáikat. Ma is vásárolhatunk bennük, a helyükön helyes boltok vagy vendéglátóhelyek működnek, bármelyikben kellemesen elüldögélhetünk egy hideg itallal. 

A városháza mellett sorakozó, alacsonyabb, színes házsor viszont csak első ránézésre nagyon régi: 1950-ben épült, közelebbről megvizsgálva felfedezhetjük rajtuk a modern stílus jegyeit. 

Vár Kultúrközpont 

A modern építészet mellett az Art Nouveau szerelmesei is egész nap az utcákat járhatják; szerencse, hogy a sétálóutcákban nincs, a régi piactérre csatlakozó kis utcákban pedig alig van autóforgalom, mert szinte egyfolytában fölfelé néztem, hogy az épületek érdekes részleteit csodáljam. A különlegességek rajongói semmiképp ne hagyják ki a Vár Kultúrközpontot és a királyi várat se.

Az előbbit II. Vilmos császár építtette, és ez Európa legifjabb uralkodó által építtetett palotája. A császári negyeddel kívánta a német telepesek számára növelni Poznań vonzerejét, mutatva, hogy nem holmi elmaradott településről van szó. Az egykori császári vár olyan stíluskavalkád egyvelege, hogy beleszédülünk: vegyítették a román, a gótikus, a neobarokk és a klasszicista stílust, de a díszítéseken visszaköszönnek a germán mondakör elemei is. 

Amikor megszállták a várost, a Kaiserschlossra vagy Königsrezidenzre természetesen rátették a kezüket a hatalmas és régi épületekhez különösen vonzódó nácik, akik tovább alakították a belső tereket. Korhűen az ebédlő bútorzata maradt fenn, az ugyanis a falburkolat része; ottjártamkor egy érdekes iparművészeti divatkiállítást rendeztek be benne. Épen hagyták Hitler irodáját, ami a berlini pontos mása, ebbe ugyanis a Führer sosem tette be a lábát. 

A poznańiak a maguk módján tiltakoztak a germanizáció és a szovjet megszállás ellen is, de nem pusztítják el a nyomait, inkább hozzátesznek, átformálják azokat. Így lehetséges, hogy az egykori császári vár folyosójáról az egyik ajtót kinyitva egy 21. századi kis bárba toppantam. A falak kőgyűrűi is olyanok, mint a Csillagkapu sorozat időutazós átjárói. A jelenbe lépcsők vezetnek, a földszinten a vastag falak mozitermeket is rejtenek. Nem véletlenül, a Vár Kultúrközpontot Lengyelország legnagyobb kulturális intézménye, de nem eltartott kisujjal: bollywoodi produkciók díszlete is volt, a parkban pedig nincs "Fűre lépni tilos!" tábla, sőt az erkélyről focizó gyerekeket láttam, és senki nem szólt rájuk, hogy foltosra rugdalják a gyepet.

Az nem lehet, hogy Poznańban csak a német császárnak álljon a vára, ezért a lengyelek a régi piactér feletti dombon a régi alapokra, a városfal maradványai között felépítették a királyi várat. Építése a 13. század végén kezdődött, II. Przemysl, Piast hercege rendelte el, évszázadokon át a lengyel uralkodók otthona volt. A Poznańban zajló háborúk során többször is lerombolták, az utolsó pusztítást a II. világháború alatt szenvedte el. Újra felépítésekor lazán fittyet hánytak a korhűségre, úgy néz ki, mintha csak tegnap fejezték volna be. 

A királyi vár ma az Iparművészeti Múzeumnak ad otthont. Odabent hagyományos és modern, így megtapogatható tárlatokra is bukkantunk, a hecc kedvéért az egyik teremben be is öltöztem, mintha egy Dürer-festményből léptem volna ki. A vár masszív tornyából szépen belátni az egész várost, még az olyan kissé tériszonyosok is élvezni fogják a látványt, mint amilyen én vagyok. 

A II. világháború nyomában

Interaktív az Enigma Központ is, ahol különféle kódokat fejthettünk meg; a ’90-es évek után születetteknek az itt újra beüzemelt Commodore ’64-es is egy rejtély a maga számítógépes játékaival. Természetesen egy, a németek által kifejlesztett Enigma-készüléket is kiállítottak.

Arról, hogy a Bletchley Parkban a britek egy csapata Alan Turing gépének segítségével hogyan törte fel a II. világháborúban az Enigma-kódot, sokan hallottak, Kódjátszma címmel film is készült róla. Ahogy az 1970-as évekig Turingról és csapatáról sem tudott senki, úgy arról sem, hogy a lengyelek, nevezetesen Marian Rejewski, Henryk Zygalski és Jerzy Rozycki matematikusok már 1932-ben feltörték a kódot, de a nácik uralma alatt nem tudva, ki a barát, és ki lehet az ellenség besúgója, a megtorlástól tartva ennek minden nyomát eltüntették. A három kriptológus zsenit is bemutatja a múzeum. 

Ha már a háborúnál tartunk, Poznańban a reptértől nem messze található a Páncélmúzeum, ahol a szabadban és négy, hatalmas hangárban páncélozott járművek minden fajtája megtalálható, köztük az a T-54-es és 55-ös tank is, amik szerepeltek a Kémek hídja című film egyik jelenetében, és amik egyikét dedikálta a film rendezője, Steven Spielberg. Kis csapatunknak egy alezredes mutatta meg, melyiket, ugyanis ő segédkezett a két harci jármű felújításában, és vezette a forgatáson az egyiket. 

Poznańi gasztronómia

A német letelepedők - köztük a Bambergből érkezők - hozták magukkal az ételeiket is, így a régi piactéren, a városháza mögött található Bamberkában fehér kolbászt éppúgy kóstoltam, mint pelmenyit, kenyérbe töltött krumplilevest vagy túróval töltött, héjában sült krumplit. A régi időkben az ételeket a "semmi ne vesszen kárba" jegyében készítették, így a tradíciókhoz igazodva kacsavérből készült levest is kínálnak a bátraknak - én nem voltam eléggé az.

Helyi kísérőnk, Wojciech Mania azt mesélte, ha egy fiú udvarolt egy lánynak, de az utóbbi szülei nem támogatták a kapcsolatot, meghívták magukhoz az udvarlót, és kacsavérből készült levest tálaltak fel neki. A "fekete levessel" jelezték diplomatikusan, hogy elutasítják, sosem lesz a vejük. 

Imádok minden burgonyából készült ételt, így nagy kedvencem volt a Pyra bar, ahol minden krumpliból készül: töltött, héjában sült, casserole más zöldségekkel is, a nokedli, a tócsni, a pelmenyi, de még a palacsinta is krumplis. Érdemes előre foglalni, mert nagyon népszerű, főleg a fiatalok körében, csúcsidőben tele van - még úgy is, hogy turistaként könnyű elmenni mellette, mert ugyan az óvárosban, frekventált helyen található, de nem hivalkodó.

A Poznani Kifli (Croissant) Múzeum is egy, a régi piactérre csatlakozó utcácskában bújik meg. Igazából se kifli, se croissant, bár előbbire legalább annyiban hasonlít, hogy - a show kedvéért karddal - háromszög alakúra vágják a kinyújtott tésztát, és miután megöltötték, feltekerik.

A kisült tészta kicsit hasonlít a bejglinkre, a töltelék pedig első ránézésre diós: nem véletlenül, mert darált fehér mákot is tartalmaz, aminek az íze hasonlít a dióéhoz. Szent Márton napján sütötték, de manapság egész évben kapható a város cukrászdáiban és a repterén is. 

Tumski-sziget (Ostrów Tumski)

Poznań nevezetességeinek jó része gyalog, egy-egy laza sétával elérhető, más esetben ott a zöld-sárga színben virító, a mi közkedvelt csokiszeletünkre emlékeztető villamos vagy a busz.

A Tumski-sziget az óvárostól csupán bő fél óra séta, de olyan zöld és nyugodtságot árasztó hely, mintha vidékre ruccantam volna ki. Ez a város legrégebbi része az ország legősibb templomával, a Szent Péter- és Pál-katedrálissal, ami 968 óta áll itt, a 14-15. században építették át a mai gótikus formájára, de az épületet a II. világháború után újjá kellett építeni, mert sok más poznańi épülethez hasonlóan a bombázások nagy pusztítást végeztek rajta. A kriptájában nyolc lengyel uralkodó nyugszik, köztük I. Mieszko és a fia, I. Boleszláv vagy Bátor Boleszláv, Lengyelország első királya.

Tumski szigetén a katedrális mellett belefeledkezhetünk Poznań legrégebbi gótikus stílusban megőrzött építményébe, a Szűz Mária-templomba és több más egyházi építménybe, a hercegi palota X. századbeli maradványaiba, elmerülhetünk kisebb múzeumokban és Ostrów Tumski Interaktív Történeti Központjában is.

Kisvasút, sörgyárból bevásárlóközpont és graffitik

Kiszakadtunk a városból a Málta-tónál (Jezioro Maltanskie), más néven Maltański-víztározónál, Poznań egy mesterséges tavánál is: az azt körülölelő zöld környezetben a mi időnkbe ezúttal a lombkoronasétány és kisvasút fért bele, ami az erdőben zakatol, illetve a a tó egyik partján, és egyik végpontja az állatkert. Minden második hétvégén az 1925-ös Boris gőzmozdony húzza a szerelvényeket. 

A tó partján termálfürdő és bevásárlóközpont is állt, de ha valaki különleges környezetben szeretne vásárolgatni vagy csak boltokban nézelődni, annak inkább az óvárosban található Stary Browart ajánlom, aminek az épülete egykor sörgyár volt. Én jórészt nem is a boltok kínálatát néztem, hanem vörös tégla, üveg és fém páratlan egyvelegét, amik minden szegletben különleges hangulatot árasztanak - az egyikben, a lifteknél mintha a Harry Potter-könyvekből és -filmekből ismert Mágiaügyi Minisztériumban várakoztam volna a beléptetésre. Nem csoda, hogy 2005-ben a középméretű kategóriában elnyerte a Best Shopping Center in the World, vagyis a világ legjobb bevásárlóközpontja címet is. 

Poznańban nem csak a volt sörgyár épületét használják bátran, az európai barokk stílus egyik gyönyörű példáját, a jezsuita templomot, a város egyik legjelentősebb épületét sem szégyelli egyik helyi sem átjárónak használni, hogy egy kis oldalajtón át lerövidítse az útját. A város épületeinek falára festeni sem szentségtörés, sőt a sokszor egész tűzfalakat beterítő alkotások kifejezett turistapontok, így a Śródka kerületben díszelgő, 3D-s falfestmény is, de több kicsi téren vagy a jezsuita kollégium melletti parkban is gyönyörű falfestményekbe futottam. 

A graffitik között nézelődve kiderült, Poznańnak is megvan a maga Banksyje, aki szintén titokzatos figura, több neve is van: Noriaki Kasai, Periszkóp úr, The Watcher, a mindent látó szem. Díszítik alkotásai a KontenerART nevet viselő hely konténereit is, melyekből street foodot és italokat kínálnak. Nem csak zenés bulihelyszín, ottjártunkkor a Warta-folyó partján homokkal felszórt helyen, a nyugágyakban lazítva épp azt figyelhettük, hogyan áll be 30-40 ember egy laza, angol és lengyel nyelvű salsaoktatásra. Este telik meg igazán gyerekes családokkal, párokkal, baráti társaságokkal, hogy a fák és a színes lampionok alatt lazítsanak nap végén - ahogy mi is tettünk utunk utolsó napján. 

A cikkben szereplő fotók szerzői jog védelme alatt állnak. 

Cover-fotó: Getty Images

• poznan
• lengyelország
• európai úti célok
• utazási tipp
• látnivalók
• látnivalók európában
• exkluzív
• Utazás