Megbotlott egy kőben a postás, majd felépítette a saját palotáját: 33 évet dolgozott álmai építményén

A francia postás nem mindennapi elszántsága egy igazán különleges épületben öltött testet.

GettyImages-850904342
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A Franciaország délkeleti részén elhelyezkedő Hauterives településen különös építmény magasodik. Első pillantásra talán zavarba ejtő is lehet, hiszen ezen a vidéken nem számít ilyen küllemű létesítményre az ember.

A palota – mert palotáról van szó – láthatóan fittyet hány az építészet törvényeire, szabályrendszereire, és úgy néz ki, mint amiben tengernyi kulturális hatás keveredik egy szokatlanul élénk fantáziájú személy képzeletbeli lényeivel. De az egész nem csak ettől érdekes: az alkotója egyetlen ember, egy francia postás, aki apránként gyűjtötte hozzá a köveket, majd 33 éven át a saját kezeivel készítette el álmai épületét. 

Álmot látott, jelet kapott

Joseph Ferdinand Cheval 1836-ban született, szegény családba. Fiatalon lett árva, nagybátyja gondjaira bízták. 12 éves korában abbahagyta az iskolát, és pékinasnak állt, később viszont a postás mesterséget választotta. Első felesége 1873-as halálát követően újranősült, az asszony hozományának részét képezte egy kis föld, azon áll ma a palota.

1879-ben történt, hogy Cheval munka közben megbotlott egy szokatlan formájú kőben, ami egyből felkeltette az érdeklődését, és felelevenítette egy korábbi, 15 évvel azelőtt látott álmát, amelyben egy építményen dolgozott. Bár már pontosan nem tudta, hogy milyenen, úgy érezte, a kő, ami megakasztotta a sétájában, egy jel volt. Zsebre tette, hazavitte, majd másnap visszatért a helyszínre, és még többet gyűjtött belőle.

Az ekkor 43 éves Cheval sorsa így tulajdonképpen megpecsételődött, a következő 33 évben az összes szabadidejét a Palais Idéal, vagyis az ideális palota megalkotására fordította. Építészetet sosem tanult, teljesen autodidakta módon sajátította el a projekthez szükséges tudást.

Az inspirációt a természet csodái, az illusztrált magazinok és a képeslapok biztosították a számára – utóbbiakat a munkájából kifolyólag nap mint nap csodálattal szemlélte. Mindennapos gyalogútja során talicskán tolta a köveket. 1912-ben készült el a palotával, fel is írta rá, hogy „egy ember munkája”.

Egyetemességre törekedett

Az építkezést egy kút kialakításával kezdte, amelyet az Élet forrásának nevezett. Kagylókat, csigaházakat foglalt bele, és arra törekedett, hogy a mű minél inkább harmóniába kerüljön a környezettel. Ez a törekvés hatotta át az egész munkáját, valamint az, hogy alkotása a világ minden táján élő embereket meg tudja szólítani.

A cikk az ajánló után folytatódik

Különböző ókori kultúrák és a természet motívumaiból gazdálkodott, tornyokat emelt, barlangokat alakított ki, óriásokkal, tündérekkel, mitológiai lényekkel és bestiákkal népesítette be a homlokzatokat. Valamennyi kontinens építészetére jellemző stílusjegy megtalálható a palotán, egyiptomi és hindu templom, mecset, középkori kastély jellegzetes elemei is felfedezhetők.

Mivel szerette volna, ha ez a nagy gonddal emelt ház lesz a végső nyughelye, egy egyiptomi sírhelyet is kialakított benne. Amikor 78 évesen tudomást szerzett róla, hogy a szabályozások értelmében nem temethetik majd el itt, a falu temetőjében hozta létre A csend és végtelen pihenés sírját.

1904-ben a költő Émile Roux-Parassac egy verset is írt a postásnak ajánlva, kinek már-már megszállottságba hajló elszántsága valósággal lenyűgözte. Cheval a költemény hatására nevezte el Palais Idéalnak a házat. A bejáratnál olvasható vers egyik sora így méltatja az elvarázsolt helyszínt: „Ez művészet, egy álom, ez energia.”

Ferdinand Cheval, vagy ahogyan gyakran emlegetik, Postás Cheval 1924-ben hunyt el, túlélve az összes gyermekét és mindkét feleségét is. A saját magának készített sírhelyben nyugszik.

Az 1969 óta műemléki védettséget élvező Palais Idéal a naiv építészet kiemelkedő példájává, és számos művész fontos inspirációforrásává vált. Évről évre sok turista keresi fel, a postás kitartása és víziója előtt fejet hajtva.

Egy igazi várban élnek a városka lakói: mintha megállt volna az idő a falai közt

A dél-franciaországi Aigues-Mortes a Földközi-tenger partján, Montpellier-től nem messze található, ám lakói nemcsak a gyönyörű partszakasz miatt érezhetik kiváltságosnak magukat: máig valódi várfalak között tengethetik mindennapjaikat.

Egy igazi várban élnek a városka lakói: mintha megállt volna az idő a falai közt

Nézegess képeket!

Elolvasom

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük