Egy nő, aki mindent elveszített – és a természetben talált vissza önmagához
Egy tragédia, egy elhagyatott vidéki ház és egy kert, amely lassan visszavezeti főhősét az élethez – a Manon virágai érzékeny és lélekemelő regény a veszteségről, az elfogadásról és az újrakezdés erejéről.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A Femina Könyvklub májusban az erős női karakterekkel, és a feminista irodalommal foglalkozik. Ezúttal egy olyan írónő könyvével érkeztünk, aki több felkapott regényt is magáénak tudhat, hiszen elragadó stílusa és érzelmekre hatása egyedülálló élményt nyújt az olvasónak.
Menekülés a veszteség elől
A történetet egy tragikus esemény indítja el: Amande mindössze két óra leforgása alatt elveszíti férjét és kislányát egy tragikus balesetben, ami után az élete darabokra hullik. Teljesen elzárja magát a külvilágtól: nem hajlandó sem mentálisan, sem fizikálisan kapcsolódni a környezetével, szinte megszűnik élni.
Fájdalmával végül vidékre menekül, és kibérel egy elhagyott házat Auvergne hegyvidékén. A harmincas éveiben járó nő célja ezzel nem a gyász feldolgozása, hanem hogy háborítatlanul eltűnhessen a világ elől.
Nem várt segítség a múltból
Ahogy telik az idő, Amande hiába szeretne elzárkózni teljesen, végül egy pillangó, majd egy vézna szürke macska bejut a házba - a fordulópont azonban akkor következik be, amikor a nő megtalálja az előző lakó, Manon falinaptárait. Ezeken különböző jegyzeteket hagyott örökül az idős hölgy arról, hogy pontosan hogyan kell gondozni a kertben élő növényeket, melyik virágot mikor kell elültetni, és hogy milyenek nyílnak az év különböző időszakaiban.
A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.
Promóció
A főhős kezdetben csak unaloműzőként, pusztán hobbiként tekint a kert gondozására, azonban ahogy egyre jobban belemélyed és a tevékenység mögé lát, az elkezd egyfajta terápiaként hatni a nőre. A föld megművelésével, új növények ültetésével és az évszakok váltakozásával benne is elindul valami: felismeri, hogy a gyász nem múlik el soha, azonban együtt lehet élni vele. Fokozatosan elkezd nyitni a környékbeli lakók felé is, új ismerősökre tesz szert, és visszaszerzi az emberi kapcsolatokba vetett hitét.
A természet gyógyító ereje
A kert és a természet szimbolikus jelentést kap a regényben: a pusztulásból születhet egy új élet, hiszen mindig van új esély, ha az ember kellőképpen nyitott az újrakezdésre. A természet rendje rámutat arra is, hogy a gyógyulás és a veszteség elfogadása egy lassú, és türelmet igénylő feladat - akárcsak egy növény vagy virág kifejlődése is.
A könyv ereje éppen ebben rejlik: megtanítja az olvasót arra, hogy a gyász feldolgozása igenis lehetséges, a fájdalommal is lehet boldog és teljes életet élni, ha nem zárkózunk el mások elől, és elfogadjuk a segítséget.
Értékelés:
Karakterek: 5/4 Feszültség: 5/4 Történet: 5/5
Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
